2016. március 15., kedd

Március idusa és a miniszterelnöki szindróma

MTI Fotó: Kovács Tamás
Március idusa. Most már tényleg. A miniszterelnök megtartotta az ünnepi beszédét az esőben is kitartó, vagy kitartott tömeg számára. Ellentüntetés is volt. Nem százezrek, hanem százak, de voltak, akik nem tapsoltak. Ezt most talán a híveknek is megbocsátják, mert az egyik kezükkel az esernyőt tartották. A statiszták pedig nyilván megoldották.

A napidíjas tapsolóknak nem tudom, hogy mennyire lehet kifogás az esernyő. Mármint arra, ha mégsem elég hangos a taps és az éljen. De valójában talán nem is ez a lényeg. Valójában talán nem is Orbán beszéde a lényeg. Lassan négy éve is szindróma-illusztrációnak lehetett volna használni a megnyilvánulásait. A helyzet lényegében nem sokat változott. Az sem, hogy az ellenzék sem, és a még nagyjából ellenzékinek számító média-szegmensek sem tartották érdemesnek egy függetlennek tekinthető szakértő véleményét beszerezni a kérdésben. Ez valószínűleg többet árul el az ország jelen állapotáról, mint az, hogy Orbán Viktor valójában mit mond március idusán. Mert a miniszterelnök hozza a formáját.

Európa megosztójaként beszél az európai egységről, a kerítés-rasszizmus jegyében beszél talán a határokról. A határtalan pofátlanságnak úgy sincsenek határai. Ezermilliárdok eltapsolását, százmilliókból kialakított, és védett, rezidenciát nyilvánvalóan nem menti egy kis ellenségkereső, illetve világmegváltó retorika. A hithű orbanistákat ez aligha zavarja. Legfeljebb sütnek a CÖF felhívására egy kis hamuba sült pogácsát a lengyel vendégtüntetőknek. Akiknek a jelenléte szintén hagyományos ma már. Ahogy a kérdés is hagyományos lenne ezzel kapcsolatban: a megjelent lengyelek hány százaléka beszél magyarul? Nem azért, mintha számítana. Csak érdekes lenne, hogy mennyit értenek meg a miniszterelnöki puffogásból, vagy akár a magyar helyzetből. Ha már odamennek támogatni. Bár, még az is lehet, hogy pont annyira számít, mint a hithűségből éljenzők esetében. Akik szintén nem hagyják a tényektől zavartatni magukat. A magyarul esetleg nem is értő vendégtapsoncot legalább okkal nem zavarja az, amit hall.

MTI Fotó: Kallos Bea
Azért persze elhangzik az említett beszéd. Benne olyan szólamokkal, mint olyan is, hogy a: „mai magyar életet az 1848-as és az 1956-os forradalom szellemi örökösei és leszármazottai rendezték be”. Ami, igencsak üres halmazként, szólamnak jó legfeljebb. Bár annak is hazug. A mai permanens Orbán-komplexus permanens forradalmát Petőfi valószínűleg könnyű szívvel köpné le. 1848-ban jobbára egy diktatórikus rendszer ellen, 1956-ban pedig egy élhetőbb, de szocialisztikus rendszerért indult a forradalom. Alig valószínű, hogy Petőfi Sándor, vagy akár Nagy Imre egy oligarchikus diktatúra kialakulását tartotta volna iránymutató célnak. De érdekel ez valakit? A jelek szerint nem sokakat. Valójában nem. A statisztákat azért fizetik, hogy tapsoljanak. A lengyelek nagy valószínűséggel úgysem értik. A vakhitű orbanistáknak meg nincs más választásuk, mint elhinni. Akármit hallanak. A többieket sem nagyon érdekelheti, ha nincsenek százezres ellentüntetések.

Ez utóbbi azért is különösen zavaró lehet, mert az ellenzék végletes megosztottságát is jelzi. De azt is, hogy ma Petőfi sorai visszhang nélkül hullanának el a semmibe. Az orbanizmust ugyanis alapvetően nem Orbán tartja fenn, hanem a közöny. Az a közöny, amelyik elviseli I. Feltsuthy Orbán Viktor országlását és bomlását. Amely utóbbiba belefér a menekültek elleni üvöltés is. Egy olyan forradalom kapcsán, mint amilyen az 1848-as megmozdulás is volt.

Velejéig magyar idegengyűlöletről beszélni egy olyan szabadságharc kapcsán, amelyben szinte az összes magyarországi nemzetiség a forradalom mellett szállt harcba, amelyben az itt élő cigányság vére az ország szabadságért hullt, amelyben olyan katonai vezetők szolgáltak, mint Józef Zachariasz Bem, amelynek aradi vértanúi között számos „külhoni” volt, pofátlanság. Orbán idegengyűlöletes beszéde március 15.-én tehát alapvetően pofátlan, hazug. Már csak azért is, mert Bem József is Aleppóban, ha tetszik menekültként hunyt el. Idegenként, de nem megvetettként. Talán jobb is, ha a lengyel vendégtapsolók nem értik, amit mond.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook