Demagógisztáni napló: Szilárd listavallomás

Az a szülői akció, amiről valószínűleg a szervezők sem igazán tudták, hogy valójában kit is támogat, és tulajdonképpen mi értelme van a kormányzat részéről elég hosszan volt a hallgatás áldozata. Hatalomtechnikailag valószínűleg az egyetlen értelmes reakció volt az agyonhallgatása annak, hogy a gyermekek egy részét politikai demonstrációba vetették be. De Németh Szilárd nem az a fajta, aki hallgat. Tehát megszólalt.

A rezsibiztosként elhíresült kormánypárti alelnök, az Index híre szerint, az iskolai ebédek kapcsán rontott neki a szülői diáksztrájkhoz csatlakozóknak. Abból a megfontolásból, hogy a gyermekeknek le kellett volna mondaniuk az iskolai étkezéseket, amikor a szülők a távolmaradásuk mellett döntöttek. Ebben van is valami. Habár, ha hihetünk a közétkeztetésről szóló pesszimista híreknek, nem ez viszi csődbe a népgazdaságot. Azt a népgazdaságot, ahol simán megengedhető, hogy a szakiskolai gyakorlat során készült kenyértészta a szemétben kössön ki. Azt a nemzeti demokráciát építő centralista gazdaságot, ahol egy-egy stadionra mindig van pénz, de ahol gyanítom: az ingyenes ebédre valóban rászoruló családok aligha engedhették meg maguknak a gyermekek otthon maradását. S ahol az ingyenes ételosztásnál végeláthatatlanul állnak a személyi kultuszban, és a vezér önámításában baromi jól teljesítő ország szociális áldozatai.

S ez az a pont, ahol egyfajta speciális sötétség kell ahhoz, hogy a diákok távolmaradása kapcsán az étkeztetés költségeibe kapaszkodva kezdjen valaki revolverezni. Különösen azért, mert alig hiszem, hogy a megmaradó ételadagokat visszautasították volna a hajléktalanok. Esetleg az iskolában ingyen, és valós rászorultság alapján ingyen étkező gyermekek. Mondjuk a testvérnek, vagy vacsorára elvíve a maradék ebédadagokat. Az orbáni kommunikációs gőzhenger demagógiájával felvéve a versenyt, kicsit valósabb alapokról gondolhatjuk: Németh Szilárd ilyetén fogáskeresése egy igen komoly szegénységi bizonyítvány. Nem anyagi értelemben, mint az ételért sorban állók esetében, hanem szellemi értelemben.

De a Fidesznek alighanem ilyen figurák kellenek. Ha másért nem, akkor azért, mert a gondolkodásra még alkalmas, és a meztelen csigánál komolyabb gerinccel rendelkezők lemorzsolódóban vannak. Maradnak, pontosabban az önkéntesek közt maradnak, tehát azok, akik szellemileg nem nőttek ki a hordalétből. Rajtuk kívül pedig azok, akiket vagy megvettek, vagy megzsaroltak. Kicsit tágan értelmezve, az utóbbiba simán besorolható a megfélemlítés is. Miközben persze a Németh Szilárddal kapcsolatos hírnek van más jellegű mellékszála is. A párt-alelnök onnan tudja ugyanis, a Csepelen ki nem osztott ebédek közel hatszáz ezer forintnyi értékét, hogy az „utódjától elkérte az adatokat”. Márpedig ilyen adatot személyre szóló nyilvántartások készítése nélkül nem igazán lehet „előállítani”. Ezek alapján nem csak a KLIK-kel kapcsolatban merülhetnek fel esetleg listaállítási gyanúk.

Közbevetőleg egyet értve, hogy nem előnyös, ha az iskola a politizálás terepévé silányul. Ebben a rezsiharcosnak akár igazat is adhatnánk. De ez esetben az lenne a kérdés, hogy a Fidesz vajon sosem vitte be a politikát az iskolákba? A napi politika pillanatnyi elvárásai alapján zajló tankönyv-átírási verseny, a vezér hobbija alapján szervezett tornász-tanrend vajon ki a fészkes nyavalya, ha nem ez. S az miért nem zavarja a nagyságos pártalelnök szellemét? Már akkor, ha van. Bableves előtt.

Andrew_s