Arccal a tanári semmi felé

Pilz Olivér odanyilatkozott, hogy köze sem az ellenzékiséghez. De legalább is nem akarnak kormányt váltani. Most persze sok nagyon okos elemző majd kifejti: nem is úgy kell érteni. Meg azt: alaposan megtekintve megállapítható, hogy ez a mozgalom nem AZ a mozgalom. Hogy melyik? Éppen az.

Ehhez képest az az ív elég jól látható volt korábban is, ami mentén a valós problémákba kapaszkodó, de valójában csak a saját önfontosságukat bizonygató vélemény piócák másznak fel mások elégedetlenségére. Nem! Eszem ágában sincs azt állítani, hogy az oktatással minden rendben van. Eddig sem állítottam. Valóban meg kellene változtatni. De nem visszaváltoztatni egy korábbi, szintén gyenge megoldásra, hanem megváltoztatni. Ehhez persze meg kellene törni a kontraszelekciós, karrierkorrupciós láncokat. Érdeke ez azoknak, akik jelenleg is vezető helyzetben vannak, ám érdemtelenül. Vagy érdemeiket a politikában, a kinevezett „ellenzékiségben” szerezték? Aligha. Kik vezették fel a jelenlegi pedagógus-mozgalmat? Olyan igazgatók, akiket a hatalom tett a helyükre. No meg olyan érdekképviseletek, amelyek már bizonyítottak: bármilyen hatalmi struktúrát túlélni képes, önmaguk állításával is simán szembeviselkedő vezetőkkel vannak megverve.

Ez utóbbiak akkor is látszottak, amikor felvetettem. Kimenni egy célok nélkül hirdetett, pusztán a jelszókereskedők által kikiáltott kiáltvánnyal rendelkező tüntetésre magába rejti a ráfázás lehetőségét. Nem most látszott ez, hanem egy hónapja is. Már csak azért is, mert Arcnak sikerült egy olyan iskolaigazgatót találni, aki MSZP-szimpatizáns volt, amikor onnan remélhetett támogatást. Majd a Fidesz tette igazgatóvá. Most pedig olyan rendpárti, illiberális szólamokkal házal, amelyek mentén akár a Jobbik tagjává is avanzsálhatna. Alkalmassága egy demokratikus mozgalom arculatára számomra kérdéses volt. Ma is az. De a pedagógus-közösségektől azért megkaptam azt, hogy nem szabad bántani ezt a szent embert. Mert a messiásvárás mindenek előtt.

Meg persze nem szabad megtörni az egységet. Mert „a párttal a néppel...”. Ja, bocs, az egy másik korszak. Bár nem egészen. Gallóné már akkor is szakszervezeti kartársnő volt. Most éppen a kádárista-neohorthysta visszarendezés lázában égő kormányzattal szemben ellenzék. Gratulálunk. Neki a túlélőképességhez. A pedagógusoknak meg az érdekképviselőjükhöz. Fenntartva azt, hogy amennyiben 1848-ban a jelen „forradalmiság” lett volna uralkodó, a Habsburg ház legfeljebb halálra röhögte volna magát az egészen. Ám „természetesen” nem a tüntetés-szervezők voltak a hibásak, hanem az, aki megírta a problémát az egésszel. Beleértve azt is, hogy árokásásban is sikerült közben jól teljesíteni.

De sebaj! Jön kérem a gigatünti. Tanárilag. Ha a harmincötezres nyitány után ott lesznek ötezren, az nagy eredmény lesz. Orbán számára. Az ország belebukik. Nem azért, mert „szegény tanárok”. Azért sokkal inkább, mert a társadalom talán utolsó nekihuzakodását sikerült kivéreztetni ezzel. „Hála” azoknak, akik belevittek nagyon jó szándékú embereket abba, hogy az ígéret látszatának ködképe jegyében adjanak felhatalmazást. Biankó felhatalmazást. Többek között annak a CKP-nak, amelyik a fórumhozzászólások alapján definitíve nem foglalkozik a tüntetők véleményével.

Szurkolok, hogy tévedjek!

Andrew_s