2016. március 12., szombat

Vita az üres bizonyítványról

Aki azt hiszi, hogy a pedagógusok a beharangozott gigatüntire koncentrálva töltik a napokat, az téved. Holott nyilvánvaló lenne, hogy ilyen esetben, az előkészületektől függetlenül, célszerű lenne egy célzott, komoly programot meghirdető megmozdulás. Mondjuk néhány százezer emberrel. S nem feladni a magas labdát a hatalomnak.

Különösen akkor, ha tudható: Palkovics László államtitkár korántsem egy olyan nyeretlen hatalomtechnikus, mint az elődje volt. A labda érkezett, és le is csapta. Különösen mert ezt a labdát nehezebb lett volna nem lecsapni. Az ilyen magas labdákat csak az ellenzék nem csapta le a választások előtt. S azóta sem sokszor. Az az államtitkár azonban, aki már magáénak tudhatja a Corvinus-trófeát, és az oktatás-kerekasztalos húzást, simán vette azt, hogy egy tanerő szerint baromi jó ötlet nem beírni az érdemjegyeket az iskolába. Szalayné Tahy Zsuzsa volt az a budapesti Szent István Gimnáziumból, aki a jegyek beírásának megtagadásával gondolta tiltakozni az oktatás jelen állapota ellen. Ami különben tényleg sikerrel idéz egy szellemi siralomvölgyet. De ez ellen ilyen módon tiltakozni elég átgondolatlan megoldásnak tűnik.

Ha sokat nem változott ugyanis a tanárokkal szembeni elvárás, akkor a tanulók minősítése tanári feladat. Túl sokat nem változhatott a felállás az utóbbi napokban, mert Palkovics pont erre hivatkozott az akció kapcsán. Olyanokat is emlegetve, hogy ez sima fegyelmi kérdés, a munkaköri elvárások megsértése. Jogilag tehát, akár igaza is lehet az államtitkárnak. Ezt alkalmasint majd jól megvizsgálják azok, akik jobban otthon vannak a munkajogban. Valójában ennek az akciónak a politikai és oktatási vonatkozása lehet érdekesebb. Politikailag a DK rámozdult az ügyre, de valamit rémesen félre érthettek. Az oktatás színvonalának emelése mellett kiállni, és nem értékelni a diák munkáját az két külön dolog. Már akkor, ha az egész megmozdulás valóban a gyermekek érdekében történik. Mely esetben az az érzésem, a DK valamit nagyon benézett.

A tanulmányok során ugyanis az egyetlen értelmezhető, másokkal összevethető értékmérője a diák tevékenységének a tevékenység, a tanulás értékelése. Ha jegyekkel elvárt, akkor jegyekkel. Egy órára való komoly felkészülés munkájának értékét a „Pityuka, ügyi vagy” alig, a beírt dicséret, vagy jeles inkább jelzi. Az előbbi buksi-simogatás inkább akkor célszerű eszköz, ha Pityuka valamit nagyon elszúrt, de mégis meg kell tartani valami kapcsolatát a tanulmányokkal. A visszajelzés, és ismét kiemelném, a másokkal való összehasonlításra alkalmas, a szülőket is tájékoztató visszajelzés hiánya alapvetően demotivál. Mert mi a fenének törje magát valaki, ha a tanárnő azt nem minősíti. Legfeljebb a maga kis zsebnoteszába vezeti. Ami különben, diákéveimre visszaemlékezve, legalább annyira demotiváló. Márpedig, tanárismerősökkel beszélgetve, gyakran felmerülő probléma, hogy a diákság „önerőből” is alulmotivált. Ezt egy tanári akcióval elősegíteni feleslegesnek tűnik. Akármilyen hangzatos politikai szózattal is öntik nyakon ezt a törekvést.

Ugyanakkor hosszú távon ez aligha szolgálná a diák érdekét. Szélsőséges határidőig tartva egy ilyen mozgalmi „felajánlást”, az esetleg olyan szintű értékelés-hiányt okozhat, ami szükségszerűen vezet a tanulmányi időszak el nem ismeréséhez. Ez, egy esetleges pótvizsga, ismételt felelések és dolgozatok sora, a vele járó stressz, és társai aligha szolgálják a diák érdekét. A nem-osztályozó tiltakozás tehát kicsit nehezen tűnik úgy értelmezhető akciónak, hogy csak a gyermekek érdekét szolgálja. Sokkal inkább tűnik szimpla hülyeségnek, mint előremutató sztrájknak. A gyermek érdekét a politikai üzenet alá rendelő mozgalmárság természetesen ettől még elképzelhető. De ebben az esetben tényleg tessék messzire elvonulni a katedrától, és tisztességgel elmenni politikusnak. Nem azért, mert egy jövő-menő államtitkár ezt üzeni, hanem azért, mert alkalmatlannak tetszik lenni a pedagógus-pályára. Mely pálya-alkalmasság vizsgálatának kérése talán nem is teljesen véletlenül hiányzik a tanártüntetések tárgysorozatainak pontjaiból.

Úgy mellesleg: ha már úgy döntött a kedves tanerő, hogy ezt tekinti sztrájknak, akkor tekintse. Akkor ne kezdjen magyarázkodásba, hogy tulajdonképpen mit igen, és mit nem. Meg azt, hogy a „vagy” szócskát miként kell, informatikailag, érteni. Sem a médiában, sem a Facebook-on. Kifejtve, hogy tulajdonképpen mindenki helikopter, aki nem úgy érti az egészet, ahogy a tanárnő érti. Holott ő igen erősen koncentrált, és még le is írt valamit.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook