2016. március 16., szerda

Orbán akár röhöghet is. Köszönjük, CKP!

A bejelentő: Pukli István
Fotó: Index / Huszti István
A március idusán szervezett pedagógustüntetés vége felé Pukli István ultimátumot intézett a miniszterelnökhöz. Immár a Tanítanék mozgalom nevében felszólítva Orbán Viktort és Áder Jánost a bocsánatkérésre. Amin a kormányfő az első hírek szerint jót mosolygott. Pedig még egy majd, esetleg, a bocsánatkérés függvényében megtartandó egy órás sztrájkkal is megfenyegették.

Sajnos, a jelen oktatáspolitika siralomvölgy-jellegével egyet értve, egy kicsit meg tudom érteni Orbán Viktort is. Talán csak a megértés máshonnan fakad, mint ahonnan az ő vigyora. A helyzet, kívülről nagyon úgy tűnik, hogy kezdetben vala egy jó szándékú, az oktatást valóban jobbítani akaró kezdeményezés. Emögé fel is sorakoztak sokan. Olyanok is, akiknek talán az utolsó tiltakozás-tartaléka égett a mécsesben, amikor csatlakozott a februári tüntetéshez. Bízva talán a csodában, mielőtt belebukna a lélek fásultságának sötét vermébe. Ezzel talán a szervezők is számolhattak volna. Mármint azzal, hogy a társadalomban nem sok mozgalmi tartalék van. Talán egy kicsit jobban megtisztelhették volna azokat, akik hajlandók megmozdulni. Leginkább talán azzal, hogy a tüntetés előtt, és nem utána szervezik meg a Civil Közoktatási Platformot (CKP). Aki ugyanis azt hiszi, hogy csupa olyan szervezet alkotja a CKP-t, amelyik a tüntetés után alakult, az tegnap jöhetett a világra.

De valamiért nem a tüntetés előtt hirdették meg a megalakulást. Alternatív oktatáspolitikai program? Minek az. Ott a 12 ponttá zsugorított 25 pont. Legyen elég! Tapsolni annak is lehet. Meg is történt. Utána, immár a CKP keretében is lehetett volna mód egy azon túlmenő kommunikációra, hogy mit nem akarnak a pedagógusok nevében. Akiknek a véleményére azért olyan nagyon nem is voltak talán kíváncsiak. Ami, a bölcsek kövének, illetve a kristálygömbök tulajdonosaitól, nem is csoda. Mindenki mástól érthető lett volna mindazok véleményének begyűjtése, akik érintettek az oktatásban. Valamennyi tanár, diák, szülő, adófizető. Csak a példák kedvéért. De, feltételezve, hogy a megjelent szürkeállomány úgyis mindent jobban tud, legalább a végeredményt megpróbálhatták volna kommunikálni. Amúgy a demokrácia jegyében odafordulva azokhoz, akiknek a szolidaritására a tanárok számíthatnának. Megtisztelve az akár csak nyolc általánost végzett, de a gyermekeinek ennek ellenére jobbat akaró, szülőket is azzal, hogy nem zárt internetes fórumokon, még zártabb háttérbeszélgetéseken zajlik a kommunikáció. S azon a szinten, hogy bárki megérthesse. Elvégre egy tanártól elvárható, hogy értelmesen tudjon kommunikálni a populista csapdák elkerülésével.

A két pedagógus-tüntetés között közel egy hónap telt el. Nagy eséllyel lett volna idő programot hirdetni, és túllépni azon a nagyon látványos, de nagyon zárt fogalmi körön, hogy 12 pontot lobogtatnak. Ugyanazt a 12 pontot. Ez elmaradt. Ahogy elmaradt a nem létező program köznapi kommunikációja is a potenciális támogatók felé. A CKP ebből a szempontból megmaradt egy arctalan ernyőszervezetnek. Hosszú távon talán maga alá temetve a csatlakozottakat is. Mert ugyan a CKP több anyaga a Tanítanék mozgalom honlapján található, önbevallásuk alapján nem azonosak. A tüntetésen is, mint arról szó esett, a Tanítanék, és nem az ernyő nevében szólalt meg Pukli István. Akinek, az első tüntetéssel összevethető időben közzétett nyilatkozata alapján a liberalizmus tehet az oktatás jelen nyomoráról. S akit mégis sok, magukat liberálisnak és demokratának tekintő tüntető volt hajlandó a vállára emelni. A messiásvárástól elvakultan, a „végre történik valami” mámorától megrészegülve, és a 12 ponttól megsüketülve.


Lehet azt mondani, főleg utólag, hogy Pukli nem vezér, de a tömeg reakciója alapján az. Márpedig ez azt jelenti, hogy a Jobbik eszméi felé nyitó, csírájában illiberális vezér-arcot sikerült egy alapvetően a demokráciáért, első szólamaiban a gyermekekért indult mozgalom arcává tenni. S ehhez szinte semmit sem kellett tennie a kormánynak, mint egy kicsit, a KLIK-en keresztül, megmogyoróznia Puklit. Már össze is zártak mögötte alatta, sokan azok is, akik közül korábban elkerülték volna, mint a záptojást a napon. Annyira, hogy mára szinte szentségtörés megkérdőjelezni ennek a szent embernek a gyermekbarát, demokratikus álarcát. Orbánnak van oka mosolyogni ezen az őt támogató tömeges balgaságon? Alighanem. Az egykori rezsibiztossal még egy kicsit bolsiztat is, amitől aztán végképp kialakul egy olyan, különben ezer ellentéttől feszülő tömb, amit még véletlenül sem tart össze egy pozitív közös program-üzenet. Márpedig a legkisebb rossz, a közös ellenségképek választásának egyedüli lehetőségei nagyon ingatag egység bázisát adják. Jól tudja ezt az Orbán-kabinet is. Nem véletlen a permanens szabadságharc. S hogy hol van az a pozitív, kommunikált, illetve közérthetően kommunikált program-üzenet? A köznapi kommunikáció alapján a Holdban.

Mert erre nem válasz az sem, ha egy alig ismert honlap valamelyik szegmensében fellelhető valami vázlata esetleg. A társadalom nem a pedagógusokból áll, de még csak nem is az értelmiségből. A társadalom szolidaritást vállalni képes többsége azokból a kis nagyemberekből áll, akikre Orbán sokszor hivatkozik, de a CKP is fütyül a jelek szerint. Ha pedig mindkét oldal fütyül, hátsó szobákban zsugázzák össze a programokat, amit majd kész tényként dobnak az emberek közé, akkor hol az a nagy különbség? Nem teoretikusan, hanem a kocsma-, illetve utcaszintről nézve.

Ugyanakkor eljátszhatunk a gondolattal sztrájkügyben is. Orbán aligha fog bocsánatot kérni. De, ha megteszi, abban sem lesz valószínűleg köszönet. Ám miért is tenné. Pukli vezérarcával a tüntetés biztosítja számára a demokrácia-flepnit. Azt, amire minden diktátornak égető legitimációs szüksége van. A tavaszi szünet utáni első tanítási napon megtartják az egy órás sétát az iskolák előtt. Demokrácia-flepni kivastagítva. Orbán örülhet ennek? Mi az, hogy. Utána nyugodtan átadhatja a KLIK teljes hatáskörét akármelyik minisztériumi mókusnak. A centralizálás törvényi háttere ugyanis intézménynévtől független. Ezzel a közös, a névmágián alapuló ellenségkép gyengül, a törésvonalak erősödnek. Valószínű, hogy így a progresszív programalkotás lehetősége folyamatosan hanyatlik. Az első lépéseknél szinte tervszerűen begyűjtött hátrány gyakorlatilag leküzdhetetlenné válik, és a talán utolsó nekirugaszkodás is kifullad. Hosszú időre.

Természetesen ez egy pesszimista forgatókönyv, de a CKP már elmulasztotta több elég nagy lehetőséget. Nem az első tüntetés előtt jött létre akár hónapokkal. Nem alkotta meg sem az első tüntetés előtt, de ami még nagyobb baj, a második tüntetésre sem azt a bizonyos programot. Annak érdekében, hogy ne valami ellen, hanem hosszú idő után valami mellett lehessen tüntetni. S mindezzel nem szólította meg a társadalom nagy szegmensét. Miközben arccul emelkedett egy a kormányváltást ignoráló, és egy másik, a liberalizmusban, s talán a demokrációban is csak mételyt látó, alkalmasint vezér-gesztusokat is bemutató celeb. A tanárok, a gyermekek, és a szülők számára tehát még a jövő nagy kérdése lehet egy potenciális haszon lehetősége is. De Orbánnak már most, jelen időben, hatalmas szívességeket tettek a tüntetés szervezőinek részéről.

Miért ne mosolyogna? Akár röhöghet is. S ugraszthatja a Németh Szilárdot a következő zacsi szotyiért.

Andrew_s

1 megjegyzés:

  1. propeller.hu/itthon/3201482-levarangyozta-pedagogusokat-foldmuvelesugyi-miniszterium-fotanacsosa

    Böröndi idézet az oldalról:

    "..... Én 30 évig tanítottam, Emlékezsem 2002éa 2010 tanárbarát kormáyaira. Förtelems időszak volt. Akkor azért sem lehett tüntetni, mert Gyurcsány elvátrs vasakkal zárta el a Kossuth teret. Aztán meggyalázta '56-ot. Akkor hol voltak a tanárok? Értem, hogy sértett vagy de ettől még én szeretlek, és Petőfit is, meg március 15-két is. De mindketten tudjuk, hogy itt nem a tanárokról - most a Gárdonyi féle tanítókra gondolok - nem ezekre a kockás liberállhüklyékre - van szó. Egy elbukott, mindnyájunkat megviselt eszméről. Sőt, arról, hogy nyolc év ellenzékiség után nagyon éhes a bukott tábor."

    Az idézetben lévő helyesírási hibák nem elírások, nem a véletlen művei: idézettek. Ez az ember azzal henceg, hogy 30 évet tanított, (magyar nyelvtant?)és kapott egy zsíros állást a földművelésügyi minisztériumban. Onnan pedig nem is igazán érti a varangy tanárok hőbörgését, mert azután - hogy jó pénzért otthagyta a megbecsült tanári pályát - ő tényleg tudja a "frankót"!
    Ami azt illeti: a Földművelésügyi Minisztériumból nem is lehet érteni...

    VálaszTörlés

Comments on Facebook