Talán még emlékszünk a március idusán tett nagy
pedagógus-bejelentésre. Na jó, nem a pedagógusoktól általában, hanem az egyik
szervezet részéről. Még pontosabban annak is a tüntetésekre delegált arcától.
Ez annyira meglepte a pedagógusokat, hogy még a szakszervezeteik egyike, a PSZ
is kisebb sokkot kapott.
A Tanítanék és a szakszervezet közti párbeszéd talán jobb
lett volna, ha a bejelentések előtt történik meg. De talán nem lehettek
biztosak benne, hogy ebben az esetben sikerül-e megegyezni a sztrájk
időpontjáról? No meg a hosszáról. Mert a szakszervezeteken kívülről az ember
azt hinné, hogy egy általános sztrájkot egy erős célra, és nem egy
bocsánatkérés elérésére hirdetnek meg. Mert a sztrájk kétségtelenül egy eszköz.
Egy kalapács, amivel be lehet verni egy szöget. De ha valaki egy képszöget egy
ötkilós Samuval próbál meg beverni, és előtte órákig keresi először Samut, majd
a képszöget, akkor nem biztos, hogy ez hihetetlenül használ a komolyan
vehetőségnek. Ha a döntés meghozatala kezd el vitát nyitni fölötte, akkor
különösen többet árt a projekt komolyságának, mint használ. Sztrájkra fordítva:
minden a szervezésével, megtartásával, céljával kapcsolatos szervezői vita a
hatalmat erősíti.
Ezt követően Gallóné nyilatkozata, mely első körön az
egész sztrájkot komolytalanná tette kifejezetten kormánypártinak is tekinthető
volt. Valószínűleg rájöttek maguktól is, hogy talán nem véletlenül lett igen
gyorsan nagyon népszerűtlen, az amúgy sem túl népszerű szakszervezeti vezető. Akinek
azért számos olyan korábbi nyilatkozata, reakciója ismert, amely ott és akkor
elég vitathatóan szolgálta a tanárok ágazati érdekeit, és kevésbé vitathatóan az
Orbán-kormány hatalmát. Eredményesen kifogva a szelet, és nem sztrájkot
szervezve az MPK (az NPK leánykori neve) alakulásakor, majd nagyjából a „csúnyák
vagytok, nem beszélgetünk” szintjén hozva a vitát a kamarával. De kétséges a
haszna a hónapokra lebegtetett sztrájkötletnek is. Mármint a tanárok számára.
Mert vagy nem találtak olyan célt, ami miatt érdemes lenne sztrájkolni, vagy ez
a lebegtetés fárasztja ki még a kezdetben támogatók egy részét is. De ezt majd
jól megbeszélik a tagsággal. Nagykorúak. Gallóné is, és a tagság is.
Mely tagság majd csak el lesz azzal a hírrel is, hogy a
PSZ meggondolta
magát. Amennyiben, üsse kavics, eltekintenek attól az ötlettől, hogy délután
4-re illetve ez utánra javasolják az egy egész órás sztrájkot. Mondván: nem
akarják megosztani a tanárokat. Ami nagyon derék törekvés. Rögtön bevillantva
azt, hogy pláne milyen jó lett volna, ha az ötletelés a bejelentés előtt történik
meg. De ez is a tagság dolga. annak a tagságnak a dolga melyet nyilván
megszavaztattak arról, hogy tárgyaljanak-e egyáltalán a Tanítanék mozgalommal,
ha tárgyaljanak, akkor milyen felhatalmazások mentén. S erre támaszkodva mi az,
ameddig elmehetnek.
Nem vagyok tagja a Pedagógusok Szakszervezetének. Így, „kívülről”
csak az alapján alkothatok véleményt, ami a kommunikációból látszik. De egy
közösség érdekvédelmét ellátó szakszervezet vezetőségéről természetesen nem
tételezem fel, hogy elmaradtak volna a széles körű tájékozódások, viták, és az
azokon alapuló belső kompromisszumokon alakuló szándékegység kialakítása.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése