2016. március 24., csütörtök

Sztrájk? Sztrájk! De tényleg?

Talán még emlékszünk a március idusán tett nagy pedagógus-bejelentésre. Na jó, nem a pedagógusoktól általában, hanem az egyik szervezet részéről. Még pontosabban annak is a tüntetésekre delegált arcától. Ez annyira meglepte a pedagógusokat, hogy még a szakszervezeteik egyike, a PSZ is kisebb sokkot kapott.

A Tanítanék és a szakszervezet közti párbeszéd talán jobb lett volna, ha a bejelentések előtt történik meg. De talán nem lehettek biztosak benne, hogy ebben az esetben sikerül-e megegyezni a sztrájk időpontjáról? No meg a hosszáról. Mert a szakszervezeteken kívülről az ember azt hinné, hogy egy általános sztrájkot egy erős célra, és nem egy bocsánatkérés elérésére hirdetnek meg. Mert a sztrájk kétségtelenül egy eszköz. Egy kalapács, amivel be lehet verni egy szöget. De ha valaki egy képszöget egy ötkilós Samuval próbál meg beverni, és előtte órákig keresi először Samut, majd a képszöget, akkor nem biztos, hogy ez hihetetlenül használ a komolyan vehetőségnek. Ha a döntés meghozatala kezd el vitát nyitni fölötte, akkor különösen többet árt a projekt komolyságának, mint használ. Sztrájkra fordítva: minden a szervezésével, megtartásával, céljával kapcsolatos szervezői vita a hatalmat erősíti.

Ezt követően Gallóné nyilatkozata, mely első körön az egész sztrájkot komolytalanná tette kifejezetten kormánypártinak is tekinthető volt. Valószínűleg rájöttek maguktól is, hogy talán nem véletlenül lett igen gyorsan nagyon népszerűtlen, az amúgy sem túl népszerű szakszervezeti vezető. Akinek azért számos olyan korábbi nyilatkozata, reakciója ismert, amely ott és akkor elég vitathatóan szolgálta a tanárok ágazati érdekeit, és kevésbé vitathatóan az Orbán-kormány hatalmát. Eredményesen kifogva a szelet, és nem sztrájkot szervezve az MPK (az NPK leánykori neve) alakulásakor, majd nagyjából a „csúnyák vagytok, nem beszélgetünk” szintjén hozva a vitát a kamarával. De kétséges a haszna a hónapokra lebegtetett sztrájkötletnek is. Mármint a tanárok számára. Mert vagy nem találtak olyan célt, ami miatt érdemes lenne sztrájkolni, vagy ez a lebegtetés fárasztja ki még a kezdetben támogatók egy részét is. De ezt majd jól megbeszélik a tagsággal. Nagykorúak. Gallóné is, és a tagság is.

Mely tagság majd csak el lesz azzal a hírrel is, hogy a PSZ meggondolta magát. Amennyiben, üsse kavics, eltekintenek attól az ötlettől, hogy délután 4-re illetve ez utánra javasolják az egy egész órás sztrájkot. Mondván: nem akarják megosztani a tanárokat. Ami nagyon derék törekvés. Rögtön bevillantva azt, hogy pláne milyen jó lett volna, ha az ötletelés a bejelentés előtt történik meg. De ez is a tagság dolga. annak a tagságnak a dolga melyet nyilván megszavaztattak arról, hogy tárgyaljanak-e egyáltalán a Tanítanék mozgalommal, ha tárgyaljanak, akkor milyen felhatalmazások mentén. S erre támaszkodva mi az, ameddig elmehetnek.

Nem vagyok tagja a Pedagógusok Szakszervezetének. Így, „kívülről” csak az alapján alkothatok véleményt, ami a kommunikációból látszik. De egy közösség érdekvédelmét ellátó szakszervezet vezetőségéről természetesen nem tételezem fel, hogy elmaradtak volna a széles körű tájékozódások, viták, és az azokon alapuló belső kompromisszumokon alakuló szándékegység kialakítása.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook