Alternatív pont-forgatókönyv

Kerekasztal, törésintarziával
Fotó: EISimay

A pedagógus-tüntetés nem ereszti a közvéleményt, és az internetes világot. Sem. Közben egyre másra felbukkannak azok a roppant komoly érvek, amelyek azt a bizonyos 25 pontot próbálják egyre inkább a fétis emelvényére állítani. Okként, és magyarázatként egyaránt. Ami már önmagában is elgondolkodtató.

Ami az ok, és magyarázat fétis-világát illeti, egy egészen zárt fogalomkörre gondolok. Arra, hogy amikor felmerül: miért tüntettek a tanárok? A 25 pontban le van írva, olvasd el. Na jó, de miért voltak ott? Azért, hogy a 25 pontnak érvényt szerezzenek. S mond! Érvényt szereztek? Nem, de nyomatékot adtak annak, hogy érvényt akarnak szerezni. Tehát akkor azért mentek el annyian tüntetni, hogy felolvassanak 25 pontot, és nyomatékot akarjanak adni annak, hogy majd érvényt akarnak szerezni annak a bizonyos 25 pontnak? S akkor hirtelen bevillan lelki szemeim előtt egy kínos képzet. Szintén pontokról, és követelésekről.

Elképzelem, amint 1848. március 15.-e alkalmából kiáll Petőfi Sándor és elszavalja a „Nemzeti dalt”. Majd a gyújtó hangú vers nyomán felzúgó tömegnek felolvassák azt a bizonyos 12 pontot. Összefoglalva azokat a követeléseket, amelynek majd egyszer nyomatékot szeretnének adni. Ha már így összejött a kedves, verskedvelő közönség. Majd előpattan egy tüzes menyecske, és felkéri tisztelt tömeget, hogy roppant fegyelmezetten, pisszenést sem hallatva fejezzék ki egyetértésüket a 12 ponttal kapcsolatban. Aztán pedig, szintén nagyon nyugodtan, illetve leginkább fegyelmezetten, menjen mindenki haza. Mert a tüntetést szervező bizottság a helyén van, és köszöni a részvételt.

Ezt követően, mondjuk 1848. március 20.-a körül, kidobolják: Minden rendben van! Hopp, kapnám fel fejem 1848-ban. Ez igen! Az uralkodó teljesítette a 12 pontot. Petőfi visszavonult a virágos völgybe, és szalonnát pirít a túrós csuszához. De nem! Az uralkodó ugyan semmit sem teljesített, de összeült a Pilvax különtermében a forradalmi bizottság, és alternatív nemzetgyűlés megalakítását indítványozta. Ha arra jár, részt vehet rajta Petőfi Sándor is. De nem kötelező. A tömeg jelenléte nem kívánatos. Különben is üljenek fegyelmezetten otthon. Elvégre a különteremben már áll egy nem éppen kerek, de asztal. Ott ül körülötte a sok okos vezető, és az általuk validált szervezetek küldöttei. Kiterítve előttük, kicsit pörköltszaftosan, a 12 pont, és még a császár küldöttét is várják. Elvégre a bizottság tagjai nem akarnak balhét. Meg semmi olyat, amelybe, amúgy forradalomszakmailag, ne lehetne kompromisszumot kötni a császár küldöttével.

S akkor rájövök, hogy kevesebb hagymás rántottát kellett volna enni. Mert így a büdös életben nem tört volna ki az a szabadságharc 1848-ban. Igaz, annak is lenne előnye. Például a szélsőjobbnak nem okozna kínos pillanatokat minden évben azzal szembesülni, hogy Aradon, a 13 vértanú nem mindegyike vezette volna vissza a családfáját Álmos-vezérig. De ez még hátra van. Még csak februárt írunk. A Civil Közoktatási Platform létrehozásának korában. A kerekasztal tanárainak évnegyedében. Mikor is kikiáltatott a 25 pont, és rosszindulatú, a tanárokat megvető piréz az, aki nem érti a helyzetet. Holott világos. A tanárok összegyűltek, sokan melléjük települtek. Éjjel nappal tanácskoztak, kiáltványt is felolvastak. Majd hazamentek.

De ki fog legközelebb kimenni közülük tüntetni? Azok közül, akik most ott voltak, és esetleg azt látják, hogy volt egyszer egy 25 pontos lista. Amelynek a pontjai közül, különben, jó pár elég könnyen feledhető lehetne. Szóval, ki fog kimenni legközelebb a most kihívott, majd hazaküldött tömegből. Azzal távoztatva haza, hogy ők csak a massza. Az a tömeg, ami nyomatékot kell, hogy adjon a szervezők által majd egyszer megvalósítani akart kormányközeli kompromisszumnak. Biankó felhatalmazással. Mert azt a fránya, alternatívnak tekinthető, kerekasztalt valamiért nem programalkotásra alkalmasan, a tüntetés előtt hozták össze. Noha lehetett volna! De akkor miért nem?

A tanárok problémáit megértem. De legalább igyekszem megérteni. A szervezőket inkább meg sem próbálom megérteni. Nem hiányzik a pereskedés. De az anyázás sem.

Andrew_s