 |
| Amikor a platán megmarkolja a kerítést (Terézváros) Fotó: EISimay |
A kerítések mindig elzárnak. Ráadásul nem is mindig
világos, hogy a bezárás, illetve a kirekesztés-e az a cél, amit leginkább
szolgálnak. Ugyanakkor, mint arra a magyar kormányzat remek példát mutat, még
katalizátorok is lehetnek. A kerítészárvány egyfajta kerítéskristályosodási láncreakciót
váltott ki.
A kristály azonban, bármilyen szép is lehet rajta a
fények játéka, bármilyen értékes fejfedőt, vagy láncot, gyűrűt is díszítsen,
egy statikus valami. A statikus helyzetben való megragadás, mint arra már
Asimov is rámutatott,
a fejlődés feladása. A változás jellegzetes ellenpéldája a mikrokristályok
kőzetté, heggyé összeállt garmadája. Amelyet aztán a mozgó apróságok, a szél
által mozgatott apró kristálytörmelékek elbontanak. Egy skanzenné
merevített ország-zárványt is elbont az idő. Amikor a kerítés bezáródik, akkor
onnantól megindul az erőforrások felélésének fokozódó üteme. Nem azért mert megnőnének
az igények. Románia példája mutatta annak idején, hogy az igényeket akár a
végletekig le lehet szorítani. De ez a belső mozgás növekedéséhez járul hozzá.
S akármilyen redukálódottak az igények, az erőforrások akkor is elfogynak
előbb-utóbb. Lehet végvárasdit játszani, de a végvárak is elestek, amikor a
külső, dinamikusabban változó környezet, egy szabadabban mozgó haderő
formájában körbezárta, kiéheztette a belül rekedteket.
Azt sem feledve, hogy a végvárak falait eredetileg
szintén a környezet kirekesztésére húzták fel. Azzal a szándékkal, hogy a
támadó ellent feltartsa. Csapdába mégis a bent menedéket keresők ejtették
magukat. Amikor tehát Orbán Viktor a végvári legendákat emlegeti mintaként,
akkor érdemes talán erre is gondolni. Alkalmasint azzal is árnyalva, hogy az
országos vasfüggöny-program már 2015. júniusában
sem volt teljesen idegen a vezetéstől. Holott akkor még csak egy
kerítésdarabkát építettek. Amelyet aztán újabb és újabb őzcsapdák követtek. Így
aligha meglepő az, amit Bakondi György nyilatkozott legutóbb kerítésügyben.
Amely nyilatkozat
alapján bármikor hajlandó és képes kerítésépítésről intézkedni. Ami, lássuk
be, megnyugtató lehet. A kerítésprojekt beszállítóinak.
Mert különben az eddig is látszik: a menekülteket a
kerítés nem igazán állítja meg. A fő útvonalak átrendeződhetnek a kisebb
ellenállás irányába, de a magyar kerítéskatalizátor nyomán ébredő fiók-rácsok
összeérése esetén a kisebb ellenállás irányába való mozgás is megszűnik. Ezt
követően csak egyre nagyobb nyomással tartható fenn egy látszólag statikus
helyzet. Amíg egy, a kerítések nélkül kezelhetőbb állapotnál sokkal
erőteljesebb, és akár teljesen kezelhetetlen helyzet ki nem alakul. A nagy
EU-bontó akció mögött tehát ismét felsejlik az, amiről már júliusban is eltöprengtem.
Az, hogy Orbán Viktor és talpnyalói alapvetően
pont erre várnak, pont erre vágynak. Arra, hogy radikalizálódjon a helyzet.
Legalább annyira, hogy a nagy honvédő képében lehessen mindenkit hazaárulónak
bélyegezni, aki nem ért egyet a hatalommal. A hasonló kommunikációs ötletek nem
újak a történelemben.
A végén aztán kiderülhet, hogy a katonaság nem csak másokat
kirekeszteni mondott, de az országot bezáró kerítést tud építeni. Bár a
belülről kirekesztettek kerítés mögé gyűjtéséhez nem is kell talán a katonaság.
Szinte biztosan van pár paramilitáns horda, aki alig várja a rajtpisztoly
dördülését. Aztán lehet akár nagyobb rétek, kerületek köré is kerítést húzni.
Bakondi szerint elvégre, állítólag bármikor, bárhova...
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése