 |
| A Darksiders egy játék, az ország, a földrész nem az Lord of Bones |
Lassan, de biztosan haladni látszik a nyomozás a párizsi
merényletek közvetlen felelőseinek és tetteseinek az ügyében. Az eddig
felszínre került adatok alapján leginkább nem
a mostani menekülthullámmal érkezők felelőssége áll meg. Ez azonban mit sem
csökkenti a magyar miniszterelnök vehemenciáját, hogy híveinek torkát teletömje
a szélsőjobb számára előcsócsált féligazságokkal. Lehetőleg fulladásig. Addig
sem gondolkodnak.
Mert lehet ugyan azt mondani, hogy az EU elleni morális
árulást követően legalább nemzeti gyásznapot hirdetett a magyar kormány, ez
a későbbi nyilatkozatok fényében kétségesen őszinte gesztusnak tűnik. Nézzünk meg
csak párat azokból a villanásokból, amelyek ismét csak a tojásbrikett
fényességével csapódtak elő Pannónia Bátrának szelleméből. Elsőként a parlamenti
beszédéből, illetve az MTI-t referáló, erről szóló híradásból érdemes
meríteni. Az egyik kijelentése szerint például: „Bebizonyosodott, hogy a terroristák tudatosan és jól szervezetten arra
használják fel a népvándorlást, hogy elvegyüljenek az otthonukat a jobb élet
reményében elhagyó emberek tömegében”. Hogy mi ezzel a kijelentéssel a
gond? Több is:
1. Gyakorlatilag
összemossa a terroristákat a terror elő menekülőkkel. Ez, tekintettel arra, hogy eddig nem elsősorban a jelen
menekülthullámmal érkezők bizonyultak tettesnek: nem igaz. Ha Orbán Viktor többet tud az esetekről, mint a párizsi
főügyész, akkor legfőbb ideje lenne odamennie nyomozónak. Esetleg felfednie az
azokhoz fűződő kapcsolatait, akik az elkövetőkről egészen biztosan a legtöbbet
tudják: a megbízókkal. Ha azonban ilyen kapcsolatok nincsenek, és remélem
nincsenek, ám mégis az ellenkezőjét állítja, mint a vizsgálatban részt vevők,
akkor a magyar miniszterelnök blöfföl.
2. Előszedi a
népvándorlást és a jobb élet keresésének motívumát. Ez gyakorlatilag elutasítása annak, hogy az emberek
igenis menekülnek a terrorizmus elől. A „gazdasági bevándorlók népvándorlásához”
való monomániás ragaszkodás gyakorlatilag elvonja az emberek jogát a terror, az
életveszély, vagy akár csak az éhenhalás előli meneküléstől. Elvonja a jogot az
„életért futástól”. Ez gyakorlatilag
kétségbe vonja embertömegeknek az élet-biztonsághoz való jogát. Tömegeket érintő
ilyetén ideológiát eleddig leginkább a szélsőjobboldali, rasszista, illetve
fasiszta szónokok engedtek meg maguknak.
Természetesen a fenti gondolat kísérőzöngéiként megjelenik
a kultúra védelme, amiből ő személyesen talán csak a stadionöltözőkét ismeri
behatóan. De megjelenik a felelősség eltolása görögökre, vagy bárkire, aki nem
Orbán Viktor. Miközben persze neki kell megvédenie Európát. Ha kéri az öreg
hölgy, ha nem. A magyar kormányfő szalad és megvédi. Ha bele is döglik. Az
Unió. S persze megjelenik a fenyegetettség hangsúlyozása is: „Megtámadták az Európai Uniót és mi is
veszélyben vagyunk”. Mely utóbbival kapcsolatban érdemes talán megjegyezni:
3. A terrortámadások előtt egy ilyen kijelentés lehetett
üres, mondhatni képletes beszéd. A
párizsi események nyomán csontossá vált a kijelentés arca, és kasza került a
vállára. Egy ország miniszterelnöke, morális okokból, csak abban, és abban
az egyetlen esetben élhetne a kijelentés második felével, ha konkrét
bizonyítékokkal rendelkezik a fenyegetettségről. Ebben az esetben az M1-ben
nyilatkozó Hajdu János, vagy a nyilatkozatról beszámoló MTI szakított az
igazmondással, vagy a kormányfő csapott
fel pánikkeltőnek. Az MTI szerint a TEK főigazgatója „hangsúlyozta: nincs olyan információjuk, amiből arra lehetne
következtetni, hogy magyar emberek közvetlen veszélyben lennének egy esetleges
terrorakció miatt”.
Nos, legalább az utóbbi kapcsán, Orbán Viktor az MTI
híradása szerint, és szintén az M1-ben átvágta a gordiuszi csomót. Az MTI szerint
azt mondta ugyanis, hogy a terrorfenyegetettségről „újabb információra nincsen szükség, mert a valóságos élet minden
várakozásunkat fölül- vagy alulmúlta”. Ezzel vagy magát állította be minden
titkok tudójának, vagy azt ismerte el, hogy a TEK tulajdonképpen fabatkát sem
ér. De ezt már beszéljék meg egymás között.
Azért annak a hírszerkesztőnek a helyében, aki az
Orbán-fellépésről szóló tudósítás fölé azt a címet tette ki, hogy „Kormány-terrorizmus”, valószínűleg
elkezdenék az állásomért aggódni.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése