Az MSZP morális gerinctörése

Forrás: Népszava

Az MSZP politikusainak legújabb menekült-ügyi haknija a jobboldalon talán nem is a legfrissebb hír. Az egykor az oktatásért is felelős Hiller István nyilatkozata már szinte lecsengőben volt, amikor Gőgös Zoltán, az MSZP elnökhelyettese erősített rá a kerítéspártiságra. Egyelőre még csak két fecske. De egyik sem repül a jelek szerint. Se tökkel, sem anélkül. A kérdés nem is ez. Sokkal inkább az, hogy mennyire marad elszigetelt jelenség.

Az egyik forgatókönyv ugyanis kétségtelenül az, hogy nem marad elszigetelt az MSZP két vezető politikusának egyfajta pálfordulása. Az ugyanis kétségtelen, hogy a kerítések a változatlanság látszatát, a kihívások elkerülésének lehetőségét kölcsönzik az azokra bámulóknak. Amellett egyfajta krétával homokba húzott vonalat is jelképeznek. Hasonlót ahhoz, amit a falu bikája húz a sarkával. Jelképezve, hogy azt senki nem meri úgysem átlépni. Rendszerint azonban átlépik, és a falu bikáját detronizálják. Úgy leverik a magas lóról, hogy az aszfalt adja a másikat. Hazánkban esetleg nem is kell leverni senkit a magas lóról. A hagyományos magyar lónak ugyanis enélkül is csak túloldala van. Az MSZP vezetése a jelek szerint minden esetre a felkapaszkodás mellett döntött. A hordóra. Mindenki Viktora mellé.

Elfeledkezve eközben pár apróságról. A jobboldal zsigeri neofitái számára teljesen mindegy, hogy mit mondanak, mit tesznek, mert akkor sem fognak rájuk szavazni, ha személyesen kell a kezükkel együtt levágni a szavazócédulát és a mellette szorongatott egykori MSZMP-s tagkönyvet. A zárkózás a populizmushoz szintén értelmetlennek tűnik. Ezt a műfajt, a goebbelsi életművet esetleg sűrűn forgató szakértőkkel megtámogatott címzetesen nemzetes vezető, I. Feltsuthy Orbán Viktor kétségtelenül jobban űzi, mint az ellenzék. Tisztelet a kivételnek. Akit viszont az MSZP-ben legalább szívből rühelnek. Az tehát szinte biztos, hogy új szavazatokat, támogatókat nem nagyon fog hozni a Hiller-Gőgös nyilatkozatpáros. Ha tehát eltekintünk attól, hogy hirtelen betekeredtek szellemileg egy adag konzultációs kérdőívbe, akkor valami más okot próbálhatunk feltételezni az orbánikus szövegek mögé.

Ez pedig alighanem az, hogy az MSZP támogatásának legalább a csökkenését megpróbálják lefékezni. Alighanem abból a feltételezésből kiindulva, hogy az MSZP-re egykor szavazók között sem kevés az alapvetően xenofóbra paraméterezett személyiség. Márpedig van az a támogatási szint, amikor már az ő potenciális szavazatuk is számíthat. Egy-egy képviselői hely elnyerésében. Amelynek birtokában ugyan nem kell okvetlen gerinccel is rendelkezni, de a fizetés legalább biztosan több, mint a közrabszolgák bére. A nyilatkozatok mögött tehát, a hirtelen agylágyuláson kívül, akár egészen pragmatikus szempontok is lehetnek. Olyanok, amik egy szűk körre vetítve akár hozhat is a konyhára. S az vesse az első követ az első megpörgők felé, aki a képviselői fizetésnél többet akar ígérni a kartársaknak és kartársnőknek. S még el is találja a nagy forgolódókat.

Ugyanakkor mindezek a nyilatkozatok akár csak enyhe füstjelek is lehetnek. Annak a jelzéssornak a részeként, amelyek nyomán már a választások környékén is kétségek merültek fel az ellenzékkel kapcsolatban. Leginkább az, hogy mennyire ellenzékiek az ellenzékiek. Ha pedig ellenzékiek, akkor hogy a szöszben sikerült olyan lépéssorokat produkálni, ami szinte egyenes ágon vezetett a választási vereséghez. S amelyet ebből kifolyólag akár a Fidesz-székházban fénymásolt itiner alapján is megtehettek volna. A menekültek kapcsán elhangzott legutóbbi nyilatkozatok szintén beleilleszthetők akár ebbe a sorba is. Miközben persze, kormánypárti oldalról, helyeslésként, az ellenzék megtöréseként értelmezhető. De nem csak kormánypárti oldalról. Hanem általában is. Egy olyan helyzetet teremtve, amiből az MSZP, mint párt sem tud jól kijönni. Ha elhatárolódik a saját vezetőinek egy részétől, akkor azért, ha felzárkózik mögéjük, akkor azért. Az egyik esetben pártként, a másik esetben, mint morális entitás bukik meg. Ebből a szempontból az is szinte mindegy, hogy a többi ellenzékinek kikiáltott formáció miként reagál minderre. Az általuk kinyilvánított rosszallás, a gyengén muzsikáló átlagos támogatottságuk miatt igencsak pillekönnyű. Talán a DK, mint még versenyben levő párt kivételével. De csak talán.

Ugyanakkor az MSZP gerinc-, és tér-vesztése hangsúlyozottabbá teszi azt a problémát, ami tendenciaként nem új. Azt, hogy Orbán hivatalosan bejelentett ellenzéke az egyre kisebb tortaszelet további morzsálásában látszik a legjobban teljesíteni. Miközben talán nem is mindenki ellenzéki, aki annak hirdeti magát. Mert elég nehezen tudom elhessenteni azt a képet, amely alapján az egykori LMP és az egykori Milla ilyen-olyan törmelékeinek ma különböző pártokba hullott darabjai sokkal inkább a Fidesz balszélét, mintsem az ellenzéket képviselik. Nem papíron, hanem a gyakorlatban. Olyan akciókkal, megmozdulásokkal, amelyek többet hoznak a kormánynak, mint amennyit ártanak az orbanizmusnak.

Andrew_s