Farkaslövőt for Semjén-hajtó

Forrás: Northwestdonkers.com

Az orosz repülőgép tragédiájához képest egy farkas tényleg „csak” egy állat. Kilövése mégis a komoly hírek sorába küzdötte fel magát. Talán okkal, mert elszökése a pécsi állatkertből kétségtelenül emberi mulasztás következménye. Miközben aligha maga választotta azt a sorsot, hogy egy kifutón, egy kifutóban töltse az életét. Elvégre egy farkas volt, és nem manöken.

Amikor tehette meglépett. Valószínűleg nem volt egyedül ezzel a vággyal. Élt a lehetőséggel és az életével fizetett. Holott szinte biztosan nem jelentett egészségügyi kockázatot. Gyanítható, hogy egy állatkertben volt annyira folyamatos kontroll alatt, ami indokolja ezt a feltételezést. Ha mégsem, az akkor sem a farkas hibája, hanem az intézményé. Még talán az is megkockáztatható, hogy eléggé emberhez szokott képviselője volt a népmesékben lejáratott fajának. Így, amennyiben békén hagyják, talán nem is jelentett volna akkora veszélyt a kirándulókra, mint amekkora feneket kerítettek az ügynek. Könnyen lehet, hogy az emberek egymásra sokkal nagyobb veszélyt jelentenek még békeidőben is, mint amekkora veszélyt egy veszettség ellen valószínűleg beoltott farkas jelenthet. Még akkor is, ha önhatalmúlag mond búcsút a kerítésnek, a villanypásztornak.

Talán még elégedett is lehet. Szabadon halt meg. Még akkor is, ha a halál annak a kezéből érkezett, aki egy állatkert vezetőjeként a rábízott állatok életéért felelős. De lássuk be, az emberek nem csak az állatokkal szemben válnak árulóvá. Az állatokkal szemben talán csak pont azért zavaró, amiért a gyermekekkel szembeni visszaélés is az. Egy gyermek sem kéri, hogy megszülethessen. Aki dönt fölötte, annak kezébe egy élet feletti felelősség adatik. Egy kóbor állat befogadása, egy állatkertben gondozott bármely jószág gondozása hasonló felelősség. A befogadás „szertartásából” fakadó felelősség. Egy élet feletti felelősség. Amikor ezzel visszaélnek, az érthetően kavarja fel a kedélyeket. Mert az, aki egy neki kiszolgáltatott bármely lény bizalmával képes visszaélni, az alighanem tényleg bármely lény bizalmával képes visszaélni. Arra, aki egy állatot megöl azért, mert személyében esetleg inkompetens egy feladatra, vagy azért, mert egy adott helyzetben döntésképtelennek bizonyul, arra nehezen bíznék más döntéseket. S aki egy állatot vegzál, arra egy gyermeket sem bíznék rá.

Márpedig a kilőtt farkas halála nem tűnik végzetszerűen szükségesnek. Egy emberhez szokott állatot alighanem meg lehet közelíteni. S az, aki képtelen altatólövedékkel elérni a különben valószínűleg egészséges állatot, az talán éles lőszerrel sem olyan biztosan kezeli a fegyvert. Magam sem ilyen, sem olyan lövedékkel nem vettem még állatot célkeresztbe. Így talán indokoltnak tűnik a kétféle lövedék használatának megkülönböztetése. Ezt nem tudom megítélni. De legalább egy kicsit megnyugtatóbb lenne a tudat, ha tudnánk a választ egy kérdésre. Az igazgató kartársnál volt-e egyáltalán altatólövedék, amikor a hírek szerint egy életről döntött? Csak remélni tudom, hogy igen. Miközben a farkast még ebben az esetben is sajnálom. Azért, hogy áldozata lett egy döntési patthelyzetnek egy olyan esemény következtében, amelyben a mulasztást nem ő követte el, és eljárása mindenképpen jóhiszeműnek tekinthető.

A farkas az üdvözült lelkek emléknapján az örök vadászmezőkre költözött. Ott, állát az Úr ölébe fektetve, talán megnyugvást talált már azóta. S lelke alighanem megbocsát annak, aki a ravaszt meghúzta. Még akkor is, ha a lövést leadó Szatyor Miklós sokkal inkább lenne alkalmas hajtónak Semjén és Lázár urak vadászatain, mint igazgatónak egy, az állatokért felelős intézményben.

A farkasnak vadhúsban gazdag öröklétet kívánok. Szatyor úr meg szégyellje magát! Mélységesen!

Andrew_s