 |
| Forrás: Express |
Egyáltalán nincs uborkaszezon a hírek terén. Már csak
azért sem, mert lassan a hirtelen felindulásból végrehajtott bombázások kétes
hasznáról is csorognak az elemzések. Miközben Párizsban is lövöldöztek. Igaz,
abból az alkalomból, hogy nyomok bottal való ütlegelésénél kicsit hatékonyabban
léptek fel a helyi rendőrök.
Az utóbbi
akcióban három gyanúsított meghalt, és több rendőr megsebesült. A végső „leltár”
elkészültekor úgy tudni, hogy a pénteki terrorakció kitervelője is az áldozatok
között van. Ugyanakkor ezzel tovább bővült az a lista is, amely alapján egyre
kevésbé látszik szerepet játszani a mostani menekülthullám. Legalább is
elkövetőként. De aki azt hiszi, hogy ettől az idegengyűlölet alacsonyabb
hőfokúra tekeredik majd hazánkban, az valószínűleg téved. Részben a kormányzati
kommunikációt tekintve sem várható ilyen fordulat. Részben pedig azért, mert
ahhoz is kell némi tartás, hogy kiálljon valaki egy fórum közössége elé, vagy
akár csak a tükörrel szembe, és kijelentse: „bocs, tévedtem”. Nem véletlen, hogy olyan reakciók születnek inkább,
amik a „majd meglátjátok később”
rigmusát verik a haláldobon.
A rendőri akció kapcsán csak elszórtan szólnak a hírek a
negyedik halálos áldozatról. Arról a kutyáról,
aki elsőként hatolt be a fegyverrel impregnált házba. Életét áldozva azért,
hogy több embernek ne kelljen. Jelenleg leginkább a közösségi portálokon
emlegetik. Ami sajnos azt is jelzi, hogy egyfajta leltári tárgyként kezelik.
Mint egy réges régi novellában a fed.eb-et. Pedig azokban a kutyákban, akik nem
egyszer kockáztatják az életüket, és nem egyszerre tényleg áldozattá is válnak,
nem egy esetben sokkal több a hűség és emberség, mint az emberi véderők egy-egy
tagjában. Így a hétéves, Diesel nevű a kutyára emlékezve megemlékezhetünk a
történelem összes aknakereső, felderítő, de veszélyes helyekről mentő kutyájára
is. Megérdemlik. Ahogy megérdemlik az emberi harcok során „csak úgy” meghaló
állatok is.
Különösen az olyan akciók kapcsán, amikor messziről,
arctalanul osztják a halált. Ahogy a bombázások során is. Egy percig sem
vitatva a haditechnika nagyszerűségét, és azt a propagandát, amely szerint ma
már olyan precizitással bombáznak, mint még soha a történelem során. Nem vagyok
bombázási szakértő. Mégis van bennem némi kétség, hogy amikor egy lakott
területre tízes-százas tonna-nagyságrendben dobnak le robbanószert, akkor ott
egy ártatlan áldozat sincs. Felnőttek, gyerekek, kutyusok és cicák. S annak,
aki szerint ez egy álszenten cukros megközelítés, figyelmébe ajánlanám Radnóti
sorait, aki annak idején hajszálpontosan érzékeltette bombázások
embertelenségét:
„s mi föntről
pusztítandó vasút, vagy gyárüzem,
az
bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros
zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a
gyárak udvarában komondor hempereg;”
(Radnóti Miklós: Nem tudhatom - részlet)
De aki szerint Radnóti sorai fölött eljárt az idő, annak
figyelmébe ajánlanám a The Washington Post elemzését.
Ez már a szalagcímben is az igencsak mérsékelt hatásosságát sugallja az
akciónak. Nem vonva kétségbe a kommunikációs demonstratív hatást. De éppen,
hogy csak azt nem írják, hogy a sáskajárás egyházi kiátkozásával közel egyenértékű
a katonai hatásfoka. Azért, amit szintén régóta emlegetnek a legkülönbözőbb
elemzések. Azt, hogy szárazföldi haderő bevetése nélkül elég bizonytalan az IS
elleni katonai fellépés. Márpedig a jelek szerint a legösszehangoltabb
szárazföldi támadást a közelmúltban a rovarok hajtották végre. A képek,
felvételek alapján az említett sáskajárásban részt vevők rokonsága. Mely
egyenesszárnyúak ugyan rovarok, sokan is vannak, de nem bogarak. Még akkor sem,
ha az Independents bogaras fordítója
szerint bogarak. S akkor sem, ha onnan, némileg mintha kritika nélkül, másztak
volna szét ezek a jószágok a hírrovatokba.
De a hírekbe került bogaras tücskök helyett tényleg emlékezzünk
meg inkább a konfliktusok vétlen áldozatairól, és az embereket, olykor
méltatlanul is szolgáló, de önfeláldozó négylábúakról.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése