2015. november 15., vasárnap

Párizs: Arccal az elkövetők nyomai felé

A párizsi események lassan szivárgó adatai után nyilvánvalóan csak egyfajta követő-üzemmódban írhat bárki olyan bármit, akinek nincsenek becsatornázva a billentyűzetébe a titkos csatornák. Nekem nincsenek. Ugyanazt olvasom, ugyanazt látom, amit bárki olvashat, láthat, hallhat a média hullámain. Többnyire ez különben mindazon másokra szintén igaz, akiket viszontláthatunk a neten. Akár minden titkok tudójának hitetvén magukat.

Az utóbbi, kétséget nem ismerő, akár szélkakasként forgó véleménybarométerért talán van némi irigység bennem. De mégsem erről, és nem is a mentegetődzés kifejtéséről szólnék. Holott lehetne. Mert egy ilyen helyzetben, ahol a legjelentősebb információ még az elérhető információk hiánya, bőven van esély arra, hogy az adott helyzetben megfogalmazható vélemény ellenkezőjére vonatkozó kérdés is tévesnek bizonyulhat. Így mindenkit kérek: mind a következőket, mind a szerte felbukkanó önjelölt szakértőket kellő távolságról kéretik olvasni. De talán annyi gondolatot ébreszteni, amely befogadóbbá tehet más vélemények iránt is. Mert itt van mindjárt az elején egy nagyon is emblematikus kérdés. a migránsok kérdése.

Az előző írásban már próbáltam pedzegetni, hogy a „migránsok”, így, gyűjtőfogalomként szinte biztosan vétlenek. Az tehát, amikor egy-egy politikai szereplő gyűlöletet kelt a menekültek tömegei iránt, az nem igazán más, mint a bűnbakkereső rasszizmus fókuszának áthelyezése. Pont azokra, akiknek zöme éppen az olyan fanatizmus elől menekül, amelynek nevében, az ISIS szerint, öltek Párizsban. Ezen az sem változtat, ha akár vezető politikusok állnak ki a gyűlöletpolitika mellett. Annak idején Hitler is elég vezető politikus volt. Politikája ettől függetlenül volt embertelen. Ezt mindazok figyelmébe ajánlanám, akik hajlamosak ámulattal térdre esni egy hierarchikus főszónok előtt. S bár egyáltalán nem hoznám egy szintre ezzel a volt francia elnököt, Nicolas Sarkozy semmi olyan lényegi kijelentést nem tett a támadások után, amelynek előképe ne lebegett volna már korábban is ott a radikális jobboldalon. Vagy ne lenne már nélküle is folyamatban. Menekült-, és bevándorló-utálata eddig is ismert volt. Az ISIS elleni katonai fellépés pedig már zajlik.

De hagyjuk az egykori bevándorlók francia gyermekét, és térjünk vissza a jelen bevándorlókra. Ehhez érdemes felidézni a „Forráskód” című film egy jelenetét. Ebben a vasútról leszálló, ott bombát hagyó terrorista azzal biztosítja jelenlétét az áldozatok között, hogy igazolványait, tárcáját otthagyja egy vasúti kocsiban. Amiért ezt a képet előhoztam az az, mert sok menekült-hibáztató kezdett azon lovagolni, hogy megtaláltak két, Magyarországon is áthaladni vélt, menekültekhez köthető útlevelet a robbanások színhelyén. Ezek egyikével kapcsolatban az is felmerült már, hogy hamisítvány. Ha mégis átjutott az idegenellenőrzési szerveken, az nem okvetlenül, és kizárólag a terroristát dicséri. De alkalmasint, hivatkozva a filmre, az sem lehet nagy bűvészmutatvány, hogy lopott útlevéllel szereljék fel a robbantót. Netán, egyszerűen „elejtsék” a bűnjelet. S akkor, ha szétnézünk a címek között, hogy milyen gyakran szerepel kész tényként a „terrorista=menekült”, akár zseniális elterelésnek is tűnhet. Felültetve sokakat a saját előítéleteiknek. Holott legtöbbször pont azt tudhatjuk meg, amit tudunk. Találtak két útlevelet.

Ugyanakkor az elterelés mindenkinek az érdekében áll, akik a menekültekből szeretnének bűnbakot faragni, illetve meg szeretnék rendíteni az irántuk táplált minimális bizalmat is. Ebben az érdekeltségi körben ott találjuk az ISIS-t is. Így az előbbi teória az ő felelősségük esetén is megállhat. Különösen, ha a hinni lehet annak a véleménynek, hogy szeretnék elérni: a szíriaiak ne hagyják el az országot, hanem legyenek inkább kalifátus-tagok. Ebben az esetben a menekültek démonizálása nagyon is az Iszlám Állam kezére játszik. A kialakuló bizalmatlanság lehet annyira frusztráló, hogy az elkeseredés segítheti a toborzást. Miközben csökken az elvándorlás, mint egy jobb kilátású jövőhöz vezető út vonzereje. S persze nem árt figyelembe venni, hogy az IS ezen ténykedése méltán számíthat az európai szélsőségesek hallgatólagos támogatására.

A szélsőségeseknek ugyanis minden olyan eset kapóra jön, amely a társadalmi hangulatot a rendpártiság irányába nyomja. Miközben minden olyan hatalmi törekvés is hasznot húz minden ilyen esetből, amely fokozott bűnbakképzésben érdekelt az egyik, és fokozott lakossági ellenőrzésben a másik oldalon. Az tehát, hogy a menekültek felé tereljék a gyanút és az indulatokat, több tőlük gyakorlatilag független folyamat eredője is lehet. A haszonélvezők között az egységes Európában nem érdekelt csoportokat, radikális EU-szkeptikusokat, a szélsőségeseket, a bűnbakkeresőket, a rasszistákat, az önmagukat is gyűlölőket is ott találjuk. Az Iszlám Állam mellett.

Aztán majd kiderülnek az új nyilvánosságra hozott információk által lefedett részletek. Míg mások ki tudja mikor. A sci-fi műfajába tartozó „Forráskód” mellé egy másik filmet is ajánlanék. Michael Moore-tól a „Fahrenheit 9/11” címűt.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook