2015. november 23., hétfő

Gallóné szakszervezete már majdnem sztrájkol

Forrás: tozsdeforum.hu
A magyar oktatáspolitika lassan szóra sem érdemes. Nem azért, mert olyan remekmű, amihez nem fér kritika, hanem inkább azért, mert ami lassan romjaiban is elporlad, azt már szinte kár emlegetni. Miközben zajlik a pedagógusok földbe döngölése. Alkalmasint szakszervezeti segédlettel. Mert az, ami szakszervezeti ténykedésként zajlik, lassan az is eléri az alig-alulmúlható kategóriát.

Mert itt van például a Pedagógusok Szakszervezete. Galló Istvánné elnökletével. Aki az ATV műsorában arról nyilatkozott, hogy már majdnem eljutottak ahhoz, hogy fellapozzanak egy évszázados művet arról, aki látott már sztrájkot. S ezt ő komolyan is gondolja. Azt ugyanis elég nehéz lenne másként értelmezni, amit a nevezett elnöklő asszony mondott. Azt kifejtve, hogy írtak egy levelet Orbán Viktor miniszterelnöknek. Aztán, ha a kormányzó főnök nem válaszol valami szépet, akkor aztán mennek, hátrakötik a sarkát, és majd sztrájkolnak. Legkorábban mikor is? 2016. januárjában. Elvégre az oktatáspolitika egy évek óta tartó mélybe süllyesztése, a pedagógusok egyre fokozottabb egzisztenciális zsarolása, és az ezzel növekvő adminisztrációs terhek miatt akár már tavaly, vagy idén januárban is nyugodtan meghirdethető sztrájkot nem szabad elkapkodni. Kedves Gallóné! Nem lesz az a 2016. január kicsit korai? Nem kellene megfontolni? Esetleg elhalasztani szeptemberig? Már rögtön januárban? S mit fog ehhez szólni a vonatkozó miniszter? Orbán Viktorral már megbeszélték? Nem lesz ebből baj? Aggódok kérem! A nagy kapkodás sosem tesz jót.

Tessék csak szépen megfontoltan haladni. Mint az azóta Nemzetivé vált Magyar Pedagógus Kar és kartársaság megalakulásakor. Akkor bezzeg nem kapkodtak. Akkor, a megboldogult ám sosem feledett SzOT-korszakot idézve minden a maga helyén intéződött. A kormány felülről megszervezte az alulról kezdeményezendő szakmai érdekképviseletet. Galló Istvánné pedig reményét fejezte ki. Arra nézve, hogy egy politikai indíttatású szervezet csak a szakmával fog foglalkozni. Mi mással is foglalkozhatna? Szóval! Akkor bezzeg még volt remény, most meg ez a nagy rohanás. Csak úgy, megfontolatlanul a másik nagy gyűjtőszervezet után. Ami nem más, mint a PDSZ, ami majdnem olyan, mint Gallóné szervezete, csak ők demokratikusak is. Talán ezért jutottak már két éve el odáig, hogy már majdnem sztrájkot hirdettek a nagy minisztériumi pávatáncolás lépésszünetében.

Ja, hogy két éve, a szájkaratén kívül nem történt semmi országosan jelentős hírré dagadó esemény? Még ez sem teljesen igaz. A választások előtti télen, 2014-ben igenis tüntetgettek. Amolyan SzoOT-módra. Felvetve már akkor is, hogy Gallóné talán azért is a legmegfelelőbb a jelen helyén, mert a kormányzat számára ott hozza a legtöbb hasznot. De ez nyilván nem igaz. Elvégre most már levelet is jegyzet Orbán Viktor irányában elküldődve. Mármint a levél. Amelyben „azt követelik, hogy tegyen lépéseket a köznevelés jelenlegi helyzetének javítása érdekében”. Így! Kereken. Belefogalmazva a szeme közibe. Mármint Orbán Viktornak. Sanzé. Direktben. Mert ő nem olyan, aki ne merne levelet írni a miniszterelnöknek. Karakánul. Így! Kereken. (Ja, ez már volt, bocs)

Alkalmasint a köznevelés érdekében tényleg kellene lépéseket tenni. Szakmait. Számosat. A szakszervezet önkéntes, vagy önkéntesen kénytelen tagjai (ja, az a kamara) között szinte biztosan akadnak olyanok, akik még meg is tudnák fogalmazni a lépéseket. Netán egy szakszervezet számára is. Netán még az is előfordulhatna, hogy a grafománia nem levelekben, hanem ezer oldalas, konkrét cselekvési tervben, szakmai követelmények rendszerében ölt testet. Aztán már csak egy olyan szakmai érdekképviselet kell, amely nem csak képes, de hajlandó is kiállni ezekért. Mert az elmúlt időszakban nem történtek alapján a PSZ inkább a „Pszt! Ne zavarjuk a vezért” szervezetének tűnik. Kívülről nézve mindenképpen.

De belülről nézve bizonyára nem. Különben lehet, hogy a tagok már más szakszervezet, vagy legalább más vezető után néztek volna. Ha azonban nekik így jó, akkor tényleg nem értem: minek ez a rohanás azzal a sztrájkkal? Nem érne rá még néhány évtizedig? Addigra talán már tanítani sem lenne kit. Hát nem volna egyszerűbb?

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése