2015. november 3., kedd

Merkel és a gazdasági satu

A menekültügyben Németországnak szava van. Nem véletlenül. Erős gazdaság hírében áll. Ugyanakkor már NSZK korában is híresen sok vendégmunkást alkalmaztak arrafele. Talán az sem teljesen véletlen, hogy a menekültek elsősorban ezt az országot célozták meg. Az sem véletlen, hogy a vezető ott kapta a legélesebb támadásokat. Alighanem méltatlanul. Gazdasági okokból is.

Az, hogy menekültügyben nyugvópontra látszik jutni Németország, és a Merkelt bírálók egyelőre kicsit visszaültek a helyükre nyilvánvalóan csak az egyik oldala az éremnek. A másik oldal egy másik tudósítás sorai közül látszik elővillanni. Különösen, ha az előzményekről szóló híreket is megpróbáljuk emlékünkbe idézni. Az említett hír szerint a német gazdaság kibírja a menekültek okozta nyomást, mert a nagyjából hatszázezer üres munkahely képes felszívni a nagyságrendileg ugyanennyi érkezőt. Ennek fényében különösen felértékelődhet az a lehetőség, amit a magyar kormány eldobott magától. S azok a hírek is, amelyek szerint Németország mégis visszatoloncolja a menekültek egy részét.

A magyar lehetőség az lett volna, ha januártól nem a gyűlöletkeltésre, a perc-hatalmi mikro-célokra koncentrál a vezetés. Ebben az esetben lehetett volna olyan tranzit-táborokat kialakítani, ami lehetővé teszi az érkező szakemberek, potenciális munkavállalók kiszűrését az egyik, a potenciális provokátorokét a másik oldalon. Nem feledkezve meg arról, hogy a rendezettebb viszonyok emberséges ellátást biztosíthattak volna az érkezőknek. Talán esélyt teremtve arra is, hogy a gazdasági exodus kormányának ténykedése nyomán várható visszaesést csökkentse. Tekintettel arra, hogy egyre több magyar munkáját nem itt, hanem külföldön lehetne legfeljebb elvenni. Ahogy az már a plakátkampány hajnalán is világos volt. Orbán azonban hagyta ezt a hajót elmenni, továbbvándorolni. S ez az a hajó, amelynek Angela Merkel kikötőt ajánlott.

Amely kikötő természetesen nem kevés emberiességi értéket is hordoz. Valószínűleg sokkal inkább megfelelve Jézus tanításai szellemének is, mint a gyermekéhezést is életviteli szokáshibának kezelő KDNP-s politikus ténykedése. Ugyanakkor a reálpolitika, a gazdaság területére is átpislanthatunk. Ha „odaát” közel félmillió olyan munkahely volt, amelyet strukturális okokból külföldiekkel lehetett feltölteni, akkor ez mást is jelent. Azt, hogy a menekültek nagy tömege nélkül ezek a munkahelyek üresen maradnak. Olyan szolgáltatási réseket hagyva, amely betöltetlensége a gazdaság működési nehézségeit idézhette volna elő. Merkel-nek, és a németeknek általában, talán, nem igazán volt más választása, mint a gazdasági visszaesés és a menekültek befogadása között választani. Mert előfordulhat, hogy a menekültek ellen nagy boldogan felvonulók igencsak fintorogtak volna, ha a menekültek kitiltása fejében a szaros-lapátot nyomják a kezükbe. Azzal, hogy „munkára árja”.

Így miközben kétségtelenül jelentős anyagi áldozatot hoz az EU gazdaságilag legerősebb hatalma a menekültek befogadásával, jórészt pont rájuk alapozva maradhat esetleg később is vezető gazdasági hatalom. Okozhat problémát a későbbi generációk megjelenése? Nyilván. De a gazdasági erő most tartható fenn Merkel vezetésével. Azon a hídon meg majd átmegy később Németország. Vagy Merkel-lel, vagy nélküle. Ez azonban mit sem von le abból, hogy Merkel a mai Németországnak biztosítja a nagy számú, és nem utolsó sorban olcsó, valamint nem is okvetlenül képzetlen munkaerőt. Valószínűleg felismerve azt, hogy az unió versenytársai, bármennyire is politikai mezben jelentkeznek, elsősorban gazdaságiak. A zászlókkal meg remekül lehet takarózni, csak nehéz belőlük jól lakni. Hacsak nem zászlógyártó valaki.  

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése