 |
A menekültügyben Németországnak szava van. Nem
véletlenül. Erős gazdaság hírében áll. Ugyanakkor már NSZK korában is híresen
sok vendégmunkást alkalmaztak arrafele. Talán az sem teljesen véletlen, hogy a
menekültek elsősorban ezt az országot célozták meg. Az sem véletlen, hogy a
vezető ott kapta a legélesebb támadásokat. Alighanem méltatlanul. Gazdasági
okokból is.
Az, hogy menekültügyben nyugvópontra
látszik jutni Németország, és a Merkelt bírálók egyelőre kicsit visszaültek a
helyükre nyilvánvalóan csak az egyik oldala az éremnek. A másik oldal egy másik
tudósítás sorai közül látszik elővillanni. Különösen, ha az előzményekről szóló
híreket is megpróbáljuk emlékünkbe idézni. Az említett
hír szerint a német gazdaság kibírja a menekültek okozta nyomást, mert a
nagyjából hatszázezer üres munkahely képes felszívni a nagyságrendileg
ugyanennyi érkezőt. Ennek fényében különösen felértékelődhet az a lehetőség,
amit a magyar kormány eldobott magától. S azok a hírek is, amelyek szerint
Németország mégis visszatoloncolja a menekültek egy részét.
A magyar lehetőség az lett volna, ha januártól nem a
gyűlöletkeltésre, a perc-hatalmi mikro-célokra koncentrál a vezetés. Ebben az
esetben lehetett volna olyan tranzit-táborokat kialakítani, ami lehetővé teszi
az érkező szakemberek, potenciális munkavállalók kiszűrését az egyik, a
potenciális provokátorokét a másik oldalon. Nem feledkezve meg arról, hogy a
rendezettebb viszonyok emberséges ellátást biztosíthattak volna az érkezőknek. Talán
esélyt teremtve arra is, hogy a gazdasági exodus kormányának ténykedése nyomán
várható visszaesést csökkentse. Tekintettel arra, hogy egyre több magyar
munkáját nem itt, hanem külföldön lehetne legfeljebb elvenni. Ahogy az már a plakátkampány
hajnalán is világos volt. Orbán azonban hagyta ezt a hajót elmenni,
továbbvándorolni. S ez az a hajó, amelynek Angela Merkel kikötőt ajánlott.
Amely kikötő természetesen nem kevés emberiességi értéket
is hordoz. Valószínűleg sokkal inkább megfelelve Jézus tanításai szellemének is,
mint a gyermekéhezést is életviteli szokáshibának kezelő KDNP-s politikus
ténykedése. Ugyanakkor a reálpolitika, a gazdaság területére is átpislanthatunk.
Ha „odaát” közel félmillió olyan munkahely volt, amelyet strukturális okokból külföldiekkel
lehetett feltölteni, akkor ez mást is jelent. Azt, hogy a menekültek nagy tömege
nélkül ezek a munkahelyek üresen maradnak. Olyan szolgáltatási réseket hagyva,
amely betöltetlensége a gazdaság működési nehézségeit idézhette volna elő.
Merkel-nek, és a németeknek általában, talán, nem igazán volt más választása,
mint a gazdasági visszaesés és a menekültek befogadása között választani. Mert
előfordulhat, hogy a menekültek ellen nagy boldogan felvonulók igencsak
fintorogtak volna, ha a menekültek kitiltása fejében a szaros-lapátot nyomják a
kezükbe. Azzal, hogy „munkára árja”.
Így miközben kétségtelenül jelentős anyagi áldozatot hoz
az EU gazdaságilag legerősebb hatalma a menekültek befogadásával, jórészt pont
rájuk alapozva maradhat esetleg később is vezető gazdasági hatalom. Okozhat
problémát a későbbi generációk megjelenése? Nyilván. De a gazdasági erő most
tartható fenn Merkel vezetésével. Azon a hídon meg majd átmegy később
Németország. Vagy Merkel-lel, vagy nélküle. Ez azonban mit sem von le abból, hogy Merkel a mai Németországnak biztosítja a nagy számú, és nem utolsó sorban olcsó, valamint nem is okvetlenül képzetlen munkaerőt. Valószínűleg felismerve azt, hogy az unió versenytársai, bármennyire is politikai mezben jelentkeznek, elsősorban gazdaságiak. A zászlókkal meg remekül lehet takarózni, csak nehéz belőlük jól lakni. Hacsak nem zászlógyártó valaki.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése