2015. november 23., hétfő

Balog a diktatúra tiszteletét hirdette

Balog Zoltánt már megint mikrofon-közelbe engedték. Az eset szombaton a montreux-i karácsonyi vásár megnyitóján esett meg. Elképzelem, amint az árnyékban settenkedve becserkészi a mikrofont, majd elmondja bele a maga szózatát: „Magyarország egy tiszteletre méltó ország és a tisztelet kultúráját szeretné erősíteni Európában”. Majd dühödt tigrisként, villogó szemekkel védi az említett hangosítási segédeszközt a cáfolatok beolvasása ellen. Nem túl életszerű.

Életszerűbbnek tűnő forgatókönyv, hogy hivatalos kiküldöttként jelent meg. A hazai emberi erőforrások nevében. Miniszterként. Ebben a minőségében már annyi zöldséget, a kormányzat valódi taktikáját, elvárásait önkéntelenül leleplező szöveget nyomott le az évek során, hogy az önkéntelenséget illetően kétségek ébredhetnek. Alighanem Balog az, akit előre megfontolt szándékkal küldenek a kommunikációs frontzónába, Talán éppen azért, mert már annyiszor lejáratta magát, hogy egy újabb esett ide, vagy oda, már szinte nem is számít. Márpedig ez a tisztelettel való operálás nagyjából ilyesmi. Nem is okvetlenül azért, mert a Tisztelet Társaságát nem a Fidesz környékén alapították. Valószínűleg. Azért azonban feltétlenül, mert a tiszteletet nem elvárni, hanem, mint már írtam sok évvel ezelőtt is, kivívni kell. Elvárni lehet, de az alap nélküli elvárás legfeljebb egy félmosolyt ér. Igaz ez országra éppen úgy, ahogy emberekre is. Azzal a megszorítással, hogy egy ország iránti tiszteletet annak vezetői, a vezetők tevékenysége, valamint az ott lakók moralitása, és tevőleges munkája alapozhat meg.

Ennek alapján, egy ország, ahol a korrupció korántsem ismeretlen jelenség, és ennek kapcsán, más országokból tiltanak ki vezető tisztségviselőket, aligha jelenthet morális példaképet, moralitásában tisztelendő entitást. Amelyen aligha lendít az a morális árulással felérő kormányzati politika, amellyel a szövetségesnek ismert EU-ra próbálta tolni Orbán Viktor a saját hatalmi játékainak valamennyi kockázatát. Legutóbb a menekültekkel kapcsolatban. Természetesen ezek olvastán szinte biztos, hogy már készülődnek a trollok. Elvégre az ő egyszerű, egybites világképükben már egyenesen hazaárulás az, ha valaki nem feltétel nélkül, és mindenféle normát feledve nyalja be a vezéri szóhányást. Nekik, csak nekik, hátha egyszer átjut az agyi páncélon: A szülőföld szeretete éppen az a képesség, hogy az országot, mint hazát ne cserélje össze az országgal, mint aktuálpolitikummal. S végképpen ne azonosítsa azzal a politikai vezetővel, aki leginkább csak lejáratja az országot.

S Balog Zoltán nyilatkozata éppen ez utóbbiban rejt egy csapdát, egy alapvető elszólást. Amikor ugyanis a „tisztelet kultúráját” emlegeti, akkor ez, a maga lecsupaszított, szinte ezoterikus magasságba elemelt voltával valójában a feltétlen tisztelet fetisizmusa. Feltétlen tisztelet azonban olyan, erősen hierarchikus, és az önállóságot mélységesen elutasító rendszerekre, szervezetekre igaz, mint a maffia, a diktatúrák, illetve az egyházak is. Balog Zoltánnak, lelkészként ezt pontosan tudnia kell. Viszont valószínűleg azért is alkalmas az ilyen bemondó-szerepre, mert lelkész. Amennyiben korántsem kizárt, hogy nem az önálló gondolkodásra szocializálódott, hanem sokkal inkább valóban a feltétlen hatalomtiszteletre. Ami előny lehet egy lelkésznek az egyházában, de egy miniszternek csak egy diktatúrában.

Amikor Balog Zoltán minden fenntartás nélkül hirdeti a feltétlen tiszteletre való közidomítást, akkor óhatatlanul leleplezi a magyarországi hatalom valós természetét.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése