Balog Zoltánt már megint mikrofon-közelbe engedték. Az
eset szombaton
a montreux-i karácsonyi vásár megnyitóján esett meg. Elképzelem, amint az
árnyékban settenkedve becserkészi a mikrofont, majd elmondja bele a maga
szózatát: „Magyarország egy tiszteletre
méltó ország és a tisztelet kultúráját szeretné erősíteni Európában”. Majd
dühödt tigrisként, villogó szemekkel védi az említett hangosítási segédeszközt
a cáfolatok beolvasása ellen. Nem túl életszerű.
Életszerűbbnek tűnő forgatókönyv, hogy hivatalos
kiküldöttként jelent meg. A hazai emberi erőforrások nevében. Miniszterként.
Ebben a minőségében már annyi zöldséget, a kormányzat valódi taktikáját,
elvárásait önkéntelenül leleplező szöveget nyomott le az évek során, hogy az
önkéntelenséget illetően kétségek ébredhetnek. Alighanem Balog az, akit előre
megfontolt szándékkal küldenek a kommunikációs frontzónába, Talán éppen azért,
mert már annyiszor lejáratta magát, hogy egy újabb esett ide, vagy oda, már
szinte nem is számít. Márpedig ez a tisztelettel való operálás nagyjából
ilyesmi. Nem is okvetlenül azért, mert a Tisztelet Társaságát nem a Fidesz környékén
alapították. Valószínűleg. Azért azonban feltétlenül, mert a tiszteletet nem
elvárni, hanem, mint már írtam
sok évvel ezelőtt is, kivívni kell. Elvárni lehet, de az alap nélküli
elvárás legfeljebb egy félmosolyt ér. Igaz ez országra éppen úgy, ahogy
emberekre is. Azzal a megszorítással, hogy egy ország iránti tiszteletet annak
vezetői, a vezetők tevékenysége, valamint az ott lakók moralitása, és tevőleges
munkája alapozhat meg.
Ennek alapján, egy ország, ahol a korrupció korántsem ismeretlen
jelenség, és ennek kapcsán, más országokból tiltanak ki vezető tisztségviselőket,
aligha jelenthet morális példaképet, moralitásában tisztelendő entitást.
Amelyen aligha lendít az a morális árulással felérő kormányzati politika,
amellyel a szövetségesnek ismert EU-ra próbálta tolni Orbán Viktor a saját
hatalmi játékainak valamennyi kockázatát. Legutóbb a menekültekkel
kapcsolatban. Természetesen ezek olvastán szinte biztos, hogy már készülődnek a
trollok. Elvégre az ő egyszerű, egybites világképükben már egyenesen hazaárulás
az, ha valaki nem feltétel nélkül, és mindenféle normát feledve nyalja be a
vezéri szóhányást. Nekik, csak nekik, hátha egyszer átjut az agyi páncélon: A
szülőföld szeretete éppen az a képesség, hogy az országot, mint hazát ne
cserélje össze az országgal, mint aktuálpolitikummal. S végképpen ne azonosítsa
azzal a politikai vezetővel, aki leginkább csak lejáratja az országot.
S Balog Zoltán nyilatkozata éppen ez utóbbiban rejt egy
csapdát, egy alapvető elszólást. Amikor ugyanis a „tisztelet kultúráját” emlegeti, akkor ez, a maga lecsupaszított, szinte
ezoterikus magasságba elemelt voltával valójában a feltétlen tisztelet fetisizmusa.
Feltétlen tisztelet azonban olyan, erősen hierarchikus, és az önállóságot
mélységesen elutasító rendszerekre, szervezetekre igaz, mint a maffia, a
diktatúrák, illetve az egyházak is. Balog Zoltánnak, lelkészként ezt pontosan
tudnia kell. Viszont valószínűleg azért is alkalmas az ilyen bemondó-szerepre,
mert lelkész. Amennyiben korántsem kizárt, hogy nem az önálló gondolkodásra
szocializálódott, hanem sokkal inkább valóban a feltétlen hatalomtiszteletre. Ami
előny lehet egy lelkésznek az egyházában, de egy miniszternek csak egy
diktatúrában.
Amikor Balog Zoltán minden fenntartás nélkül hirdeti a
feltétlen tiszteletre való közidomítást, akkor óhatatlanul leleplezi a
magyarországi hatalom valós természetét.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése