2015. november 1., vasárnap

Festum Omnium Sanctorum - 2015

Forrás: dark.pozadia.org
Festum Omnium Sanctorum. Az üdvözült lelkek emléknapja. 2014-ben ezzel kezdtem az írást. S nincs okom nem ezzel kezdeni az idén sem. Az emléknap évszázados. Az emlékezés a pillanaté. Nem kis részben a napi érzések, történések befolyása alatt. A világban, és azonképpen itt, Magyarországon is.

Abban a lassan, szellemi és fizikai, falakkal teljesen körbe és önmagába zárt országban, ahol divat az ideológiai Möbius-szalagon rendezett retorikai futóverseny. Sokakkal elfeledtetve azt, amihez egy véletlen sérülés is elegendő demonstráció. Elsősorban embernek születtek. Azok is embernek születtek, akiket sokkal inkább embertelenségük tesz, tett ismertté. Azok is, akiknek dicsőség, és azok is, akiknek megváltás a biológia egyik legdemokratikusabb intézménye: a halál. Az, amely aztán elszakítja a lelket, a szellemiséget a fizikai valótól. Nem egyszer az utódok, az utód-generációk felelősségébe helyezve a döntést: Mit kezdjenek a leírt, kimondott, vagy akár ki nem mondott szavakkal, gondolatokkal. Melyek némelyike akár feledésre is érdemesebb, mintsem említés történjen róluk.

Holott a látszólag elfeledett szellemek még ott zsibonghatnak a lefojtott palackban. Alig várva, hogy újabb lelkekben üssenek tábort, hintsenek bürök-cseppeket. Elfeledtetve sokakkal, hogy amikor megszülettek, emberek voltak. Elfeledtetve, hogy a megszületés helye akár véletlen is lehet. De az isteni rendelésben való hit sem jelenti az illető személyes döntését. S a hívők sem állíthatják: Isten a saját képére teremtette az embert, úgy általában, de Istennek őket. Főleg a hívők nem állíthatják ezt. Mégis: hány, de hány önmagát hívőnek állítóval találkozhatunk, aki ilyen képzeteket kerget. Azt gondolván, hogy emberebb lesz, ha megvet másokat, ha lenéz másokat, ha magát bárki fölé emeli, netán emelteti. S talán emberebb is lesz, abban a kocsmában, ahol elvész minden, amitől nem emberebb, hanem Emberibb lesz valaki. Ahol az ember a fontos.

Az Ember, akit az evolúció, vagy Isten, esetleg az isteni evolúció teremtett. Hittől, kinek-kinek hitétől függően. De önazonosságában egyformának. Emberként mindenképpen. Emberként egy lélek hordozójának. Lett légyen hona bárhol a Földön. Lett légyen a bőre bármilyen. Lett légyen istene bármiben lakozó.

Amikor a lelkek emléknapján az eltávozottakra emlékezve mécsest gyújt valaki, talán érdemes lehet erre is gondolni. Egy fuvallat erejéig. Arra is, hogy benne is százmilliónyi ős hagyott nyomot. Ádám, illetve Lucy, az Éden, illetve az Olduvai-szurdok óta. Ahogy arra is érdemes lehet gondolni. Mindenki egyéni felelőssége is, hogy mennyire marad a lelke emberi.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook