2015. november 8., vasárnap

Orbán nyert: Temetési reálpolitika

Fotó: MTI
Orbán Viktor szerepléséről az immár örökre távozott köztársasági elnök temetésén a jelek szerint divat szólni. Hódolok tehát a divathullámnak. Miközben olvasgatom a híreket, nézem a videót, és lassan mintha kezdenék meghasonlani.  Már csak azért is, mert Orbán Viktor egy valamit biztosan megtett. Ellopta Göncz Árpád elől a show-t.

A meghasonlás különben kicsit ott gyökeredzik, hogy a regnáló miniszterelnök valóban szánni valónak, sajnálatra méltónak tűnt azon a videón, amelyen láthatólag egyedül maradt a kör közepén. Az ok valóban részletkérdés. A jelenség sok szempontból önmagáért beszél. Csak nem mindenkinek mondja ugyanazt. Az azonban világos, hogy miközben ezt a videót, Orbán jelenlétét elemezgetik, addig lassan, de biztosan viszi a show-t a hátán. Elfele. Ugyanakkor a nagy elemzések közepette mintha elfeledkeznének az elemzők erről. Meg arról is, hogy alapvetően a rossz reklám is hírértékű. A sok beszédnek Fidesz az alja. Miután már mindenki csak legyinteni fog az egészre, a helyzetre emlékezni fognak. A kormányfőnek tehát mindenképpen megérte kimenni a temetésre. S megérte hallgatnia. S megérte a nem éppen népszerűnek tűnő helyzetet elviselni. A saját jövője érdekében mindenképpen. Aki ugyanis azt hiszi, hogy ettől a szerepléstől jottányit is közelebb került Orbán Viktor lemondása vagy lemondatása, azt mással is ossza meg a receptet, hogy milyen szert használ. Ütős lehet.

Ezzel szemben érdemes talán egy picit belegondolni a helyzetbe a miniszterelnök oldalán. A sajnálkozásra hajlamosak, a sajnálandó mellé felzárkózni készek igénye azonnali hatállyal kielégítésre került. Aki a „szegény elnökünk” képzetére vágyik, megkapta, amit szeretett volna. Az ő támogatásukat simán begyűjtheti a továbbiakban Orbán Viktor. S ezért szó szerint semmit sem kellett tennie. Mert tényleg nem tett semmit. Megállt, és hagyta reagálni a környezetet. Mint egy drámapedagógiai előadáson. Alkalmasint baromi jól tette. Ha csak int, ha csak megszólal, hatalmas hibát követett volna el. Orbán Viktor azonban fegyelmezett volt. Akárki is a rendezője, respect. A kialakult űr ugyanis kétségtelenül demonstratív. De ahogy egy fegyver mindkét oldalra ráfogható, a demonstratív erő sem egyoldalú.

Az miniszterelnök körül kialakult űrt ünneplőknek egy másik szempontot is ajánlanék. Nem demonstrálta-e ugyanez, ugyanott azt is, hogy az ország szétszakadásáért az is felelős, aki ilyenkor nem tud, nem akar, a saját közössége előtt nem mer odamenni, és kezet ajánlani a miniszterelnöknek? Ha a „fellépés” célja annak illusztrálása volt, hogy a temetésen megjelenők is kirekesztők, diszkriminatívak, akkor maximális a siker. S aligha kell sokat várni arra, hogy a Fidesz részéről lecsapják a labdát: az ellenzék a kegyeleti alkalommal sem képes emberi gesztusokra. Mert felesleges önáltatásokkal, és körmondatokkal elfedni: Koncz Zsuzsa és Bródy János fellépése, Mécs Imre Kossuth téren elhangzott beszéde ellenzéki megmozdulássá avatta Göncz Árpád temetését. Ha valóban politikamentes, valóban emberi eseményt akartak volna tartani, a szűk családon kívül senki másnak nem lett volna ott helye. Igen! Mindenkit meg kellet volna kérni, hogy rója le kegyeletét a sírnál másnap, harmadnap. Otthon egy mécsest gyújtva. Akárhogy, de ne így.

Az, hogy Orbán Viktor jól jött ki a temetésből, más is felvetette. Azonban korántsem azért, mert az ellenzék egyfajta gyengeséget demonstrált a temetés alkalmából. Sokkal inkább azért, mert ellenzékileg demonstráltak egyáltalán. Az ugyanis világos: ha szűk körben zajlik a temetés, akkor nincs ok bárki politikusnak kimenni a temetőbe, ha nem családtag. Ha ekkor kimegy Obán Viktor a temetésre, akár a távozásra is felkérhető. Még talán az is megkockáztatható, hogy Göncz Árpádnak a Koncz-Bródy páros éppen úgy nem hiányzott, mint Orbán Viktor. Ha azonban már így esett, valakiben igenis kellett volna lenni annyi helyzetfelismerő képességnek, hogy odamegy a miniszterelnökhöz, és kezet fog vele. Annak jelképeként, hogy a temetés a legdemokratikusabb természeti jelenség, a halál előtt tiszteleg, ami nem tűri az árkokat. Annak jelképeként, hogy az ellenzék az egész országgal akar kezdeni valamit, ha lehet. Egy kormányváltás után ugyanis a jobboldal még az országban marad.

Az elszigetel(őd)ési demonstráció egyik hatása az említett magas labda. A másik, hogy ugyanerre hivatkozva szinte biztos: Orbán Viktort utoljára, vagy hosszú időre utoljára láthattuk közemberi szerepben. Sokáig nem lesz rá szüksége. Mondhatni feltankolt ellenzékellenességből. Annyit mindenképpen, ami kitart a következő kampányig.

Göncz Árpád elment. A temetésére is sokan. A reálpolitikusok közül, a jelek szerint, csak egyvalaki.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése