 |
| Fotó: MTI |
Orbán Viktor szerepléséről az immár örökre távozott
köztársasági elnök temetésén a jelek szerint divat szólni. Hódolok tehát a
divathullámnak. Miközben olvasgatom a híreket, nézem a videót, és lassan mintha
kezdenék meghasonlani. Már csak azért
is, mert Orbán Viktor egy valamit biztosan megtett. Ellopta Göncz Árpád elől a
show-t.
A meghasonlás különben kicsit ott gyökeredzik, hogy a
regnáló miniszterelnök valóban szánni
valónak, sajnálatra méltónak tűnt azon a videón, amelyen láthatólag egyedül
maradt a kör közepén. Az
ok valóban részletkérdés. A jelenség sok szempontból önmagáért beszél. Csak nem
mindenkinek mondja ugyanazt. Az azonban világos, hogy miközben ezt a videót,
Orbán jelenlétét elemezgetik, addig lassan, de biztosan viszi a show-t a hátán.
Elfele. Ugyanakkor a nagy elemzések közepette mintha elfeledkeznének az elemzők
erről. Meg arról is, hogy alapvetően a rossz reklám is hírértékű. A sok
beszédnek Fidesz az alja. Miután már mindenki csak legyinteni fog az egészre, a
helyzetre emlékezni fognak. A kormányfőnek tehát mindenképpen megérte kimenni a
temetésre. S megérte hallgatnia. S megérte a nem éppen népszerűnek tűnő
helyzetet elviselni. A saját jövője érdekében mindenképpen. Aki ugyanis azt
hiszi, hogy ettől a szerepléstől jottányit is közelebb került Orbán Viktor
lemondása vagy lemondatása, azt mással is ossza meg a receptet, hogy milyen
szert használ. Ütős lehet.
Ezzel szemben érdemes talán egy picit belegondolni a
helyzetbe a miniszterelnök oldalán. A sajnálkozásra hajlamosak, a sajnálandó
mellé felzárkózni készek igénye azonnali hatállyal kielégítésre került. Aki a „szegény
elnökünk” képzetére vágyik, megkapta, amit szeretett volna. Az ő támogatásukat
simán begyűjtheti a továbbiakban Orbán Viktor. S ezért szó szerint semmit sem
kellett tennie. Mert tényleg nem tett semmit. Megállt, és hagyta reagálni a
környezetet. Mint egy drámapedagógiai előadáson. Alkalmasint baromi jól tette.
Ha csak int, ha csak megszólal, hatalmas hibát követett volna el. Orbán Viktor
azonban fegyelmezett volt. Akárki is a rendezője, respect. A kialakult űr
ugyanis kétségtelenül demonstratív. De ahogy egy fegyver mindkét oldalra
ráfogható, a demonstratív erő sem egyoldalú.
Az miniszterelnök körül kialakult űrt ünneplőknek egy
másik szempontot is ajánlanék. Nem demonstrálta-e ugyanez, ugyanott azt is,
hogy az ország szétszakadásáért az is felelős, aki ilyenkor nem tud, nem akar,
a saját közössége előtt nem mer odamenni, és kezet ajánlani a
miniszterelnöknek? Ha a „fellépés” célja annak illusztrálása volt, hogy a
temetésen megjelenők is kirekesztők, diszkriminatívak, akkor maximális a siker.
S aligha kell sokat várni arra, hogy a Fidesz részéről lecsapják a labdát: az ellenzék a kegyeleti alkalommal sem képes
emberi gesztusokra. Mert felesleges önáltatásokkal, és körmondatokkal
elfedni: Koncz Zsuzsa és Bródy János fellépése, Mécs Imre Kossuth téren
elhangzott beszéde ellenzéki megmozdulássá avatta Göncz Árpád temetését. Ha
valóban politikamentes, valóban emberi eseményt akartak volna tartani, a szűk
családon kívül senki másnak nem lett volna ott helye. Igen! Mindenkit meg
kellet volna kérni, hogy rója le kegyeletét a sírnál másnap, harmadnap. Otthon
egy mécsest gyújtva. Akárhogy, de ne így.
Az, hogy Orbán Viktor jól jött ki a temetésből, más is felvetette.
Azonban korántsem azért, mert az ellenzék egyfajta gyengeséget demonstrált a
temetés alkalmából. Sokkal inkább azért, mert ellenzékileg demonstráltak
egyáltalán. Az ugyanis világos: ha szűk körben zajlik a temetés, akkor nincs ok
bárki politikusnak kimenni a temetőbe, ha nem családtag. Ha ekkor kimegy Obán
Viktor a temetésre, akár a távozásra is felkérhető. Még talán az is
megkockáztatható, hogy Göncz Árpádnak a Koncz-Bródy páros éppen úgy nem
hiányzott, mint Orbán Viktor. Ha azonban már így esett, valakiben igenis
kellett volna lenni annyi helyzetfelismerő képességnek, hogy odamegy a
miniszterelnökhöz, és kezet fog vele. Annak jelképeként, hogy a temetés a
legdemokratikusabb természeti jelenség, a halál előtt tiszteleg, ami nem tűri
az árkokat. Annak jelképeként, hogy az ellenzék az egész országgal akar kezdeni
valamit, ha lehet. Egy kormányváltás után ugyanis a jobboldal még az országban
marad.
Az elszigetel(őd)ési demonstráció egyik hatása az
említett magas labda. A másik, hogy ugyanerre hivatkozva szinte biztos: Orbán
Viktort utoljára, vagy hosszú időre utoljára láthattuk közemberi szerepben. Sokáig
nem lesz rá szüksége. Mondhatni feltankolt ellenzékellenességből. Annyit
mindenképpen, ami kitart a következő kampányig.
Göncz Árpád elment. A temetésére is sokan. A
reálpolitikusok közül, a jelek szerint, csak egyvalaki.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése