2015. november 13., péntek

Éhezésügyi hatalomerózió

A gyermekszegénység szintje mérhető. Alapvetően a gyermekek ellátottsága, köztük az élelmiszerrel való ellátottságuk is. Alighanem ezért van iszonyú gondban a kormányzat. Miközben az ellenzék ezen a téren kivételesen mintha ellenzékként kezdene viselkedni. Konkrét, ellenőrizhető téma mentén beszéltetve a kormányzat-, és Orbán-közeli atyafiakat és anyanőket. Ami kifejezetten erodatív környezet a hatalomnak.

Egyszerűen azért, mert a teljhatalom nem is annyira diszkrét látszata elbizakodottá, nagyképűvé és érvkészletileg felkészületlenné tesz. Különösen akkor, ha mindezen készségekben már korábban sem voltak szegények a hatalom képviselői. Mert itt van például a humán laposelemek felkent minisztere: Balog Zoltán. Már 2012. végén eljutott arra, igaz az oktatás kapcsán, hogy a szegényebb családok szinte szabályosan meggátolják a gyermek tanulását. Alkalmasint tényleg lelkész szegénykém. Így alanyi jogon kellene tudnia, hogy az az Isten, akit állítólag szolgál azt üzente Jézussal: nincs különbség ember és ember között. Emberként. Amikor tehát magyarázkodik szegénységügyben az érdemi cselekvés helyett, akkor voltaképpen szembeköpi azt, amit szolgálnia kellene. Alkalmasint akkor is, amikor a kampány jegyében a rászorultakat kampány-díszletként alkalmazta. Amiből persze az is következik, hogy 2013. decemberében még léteztek azok a segítségre rászorult, nélkülöző gyermekek, akik a legújabb orbáni irányvonal szerint: Huss! Eltűntek az ő uralma hatására.

Aztán ott van Hegedűs Zsuzsa, aki már korábban olyan akciókkal írta be magát a, különben valószínűleg szerinte sem létező, szegénység elleni harc nagykönyvébe, mint az elhíresült malacosztása. Amikor is egy Audiból kiszállva ereszkedett le a naccságos malacos a néphez. A miniszterelnöki főtanácsadó különben az általa vezetett Minden Gyerek Lakjon Jól Alapítvány nevében autózgatott a jószágokkal. 2015. májusában. Ha tehát most szerinte nincs Orbán Viktor működése nyomán gyermekéhezés és gyermekszegénység, akkor az május óta tűnhetett el. Ellenkező esetben ugyanis adódik a kérdés: milyen alapítványt is vezetett Hegedűs Zsuzsa? Akinek különben a legújabb megnyilatkozása is érmes lehetne az ostobasági dobogón. Kifejtve olyanokat, hogy az éhezők, akik különben nincsenek is, egyenek tejbegrízt, vagy zsíros kenyeret. Esetleg lopjanak. Amivel részben felmentette a tolvajokat, de elfeledkezett arról, hogy van, aki tényleg éhségében kényszerül rá. Akinek az éhség nem szóvirág. Mint például a KDNP vezértülköse számára.

Aki nem is olyan régen fejtette ki, hogy a gyermek-éhezés alapvetően csak rossz szokás. De a státusz-keresztények parlamenti küldöttjének a közelmúltra is jutott a munícióból. Szerinte azért nem lehetett országgyűlési szinten megszavazni a gyermekek szegénységével foglalkozó kezdeményezést, mert az baloldali kampánycélokat szolgál. A KDNP-közlemény szerint: „Az a probléma, hogy az ellenzék „rárepült" a gyermekszegénység témájára és a konkrét kezdeményezésre is”. Amely megfogalmazás már csak azért is figyelemre méltó, mert 2015. november elején még létezett az, ami mára mintha eltűnt volna. Orbán fejéből. Merthogy akkor még volt mire „rárepülni”. A KDNP bajnokától az már nem is meglepő, hogy kijelentése úgyis érthető: vannak népnemzeti, kereszténydemagóg gyermekek, akik minden közpénzt megérnek, és vannak a baloldaliak, akik lehetőleg dögöljenek éhen. Azok után, hogy Rétvári már évekkel korábban megengedhetőnek gondolta a gyermekek, akkor család szerinti, diszkriminációját az lep meg, ha egy decibel-hívőn még meglepődik valaki.

S a fentiek után még lehetne szólni Orbán Viktor, Lázár, és a többiek szövegeiről. Amelyek alapján elég nyilvánvaló, hogy a hatalom nagy zavarban van a témától. Tehát beszéltetni kellene az illetőket, aztán szembesíteni őket önmagukkal, meg egymással.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook