2014. december 11., csütörtök

Demagógisztáni napló: Harrach és a rinocérosz

Harrach Péter csatlakozott az önellentmondó, de legalább mogorva paprikajancsik sorába. Tulajdonképpen nem is igazán érthető, hogy az általa elmondott sajtótájékoztatós szöveget miért ő, és miért nem Semjén Zsolt adta elő. Akkor sem lett volna hitelesebb, de azért mégis megadta volna a módját. Talán még a sátánt is emlegette volna.

Harrach Péter azonban nem tett ilyeneket. Ő komoly ember. Érzelemmentesen volt képes nem is olyan régen azt kiejteni a száján, hogy a gyermekek éhezése alapvetően életmódi kérdés. Habár még ez is igaz lehet. Tekintettel arra, hogy a szegénységnek van egy olyan foka, ami a gyakorlatilag állandósult éhezést, alultápláltságot életmóddá teszi. Erről azonban kormánypárt klerikális platformját elnöklő politikusnak aligha lehet fogalma. Legfeljebb képeslapon olvasta, hogy vannak ilyenek is. Legalább is ezt sejthetnénk az említett megnyilvánulása nyomán. Míg meg nem jelent a legutóbbi sajtótájékoztatón. Amelyen, a kormányfővel mély alulmúlhatatlansággal nyalta oda, hogy a kormány megállította szegénység terjedését.

Olyanokat is állítva, miszerint „a kormány számára kiemelten fontos a gyermekszegénység megszüntetése, és kiváló program született a gyermekétkeztetés területén”. A kedves frakcióvezető úr tehát vagy korábban nem volt világos pillanatainak egyikében, vagy most nem tudja mit beszélt. Ha ugyanis nincs gyermekszegénység, és pusztán életvitelszerű önszórakoztatás az éhezése a gyermekek egy részének, akkor mire föl ez a nagy igyekezet? Egy nem létező jelenség megszüntetése miként lehet kiemelten fontos? Ha pedig most ezt a kijelentését igaznak gondolja, akkor milyen rinocéroszosztályú arcbőrrel volt képe azt a bizonyos korábbi kijelentést megtenni? Sűrűn elnézést kérve egy füst alatt. A rinocéroszoktól. Azok ugyanis gerincesek. Ellentétben az ilyen kijelentéssorokat rezzenéstelen lelkiismerettel elmondani képes státusz-keresztényekkel. Akik most elismerik ugyan, hogy az Eurostart adatai szerint mintegy 400 ezer szegény gyermek él hazánkban, de majd kialussza.

Holnap majd odaperdül elé egy állami mikrofonállvány, és annak megint odaböfizhet valami igazán frappánsat erről az adatról. Mondjuk azt, hogy szerinte ők nem is igazi szegények, csak nincs kedvük vásárolni. Egyenesen azért, mert életvitelszerűen olyan lusták, hogy nincs kedvük elmenni a boltba. Főleg vasárnap nincs kedvük vásárolni, de a hét többi napján sincs. Vasárnap pedig azért nincs, mert akkor hallelujázni akarnak. Leginkább azért a remek ötletért, hogy majd a kormányzat eldönti, mikor legyenek a családjukkal. Ha már szegények, akkor legalább nézzék egymást. Nem igaz?

Azok, akik dolgoznak azok meg pihenjenek. Nem akkor, amikor tudnak, hanem akkor, amikor a kormányzat megmondja nekik. Sőt ki se kelljenek az ágyból. Fáradozzanak egész nap a népszaporulaton. Mert ha egyszer az a parancs, akkor álljanak. Neki. Egymásba. De aztán csak szigorúan vasárnap, és szigorúan a kormányzati előírásoknak és elvárásoknak megfelelően. Csak semmi önfejűsködés, mert jön majd Kocsis Máté az ő csőre töltött drogszűréseivel. S aztán vége lesz a bohókás játszadozásnak. Mert az, aki nem lép, tapsol, és fekszik egyszerre, nem kap rétest estére. Meg reggelre sem. Az kell az olykor egymilliárdokról is megfeledkezni képes gázszerelőknek. Mert van annak, aki összekuporgatja. A szotyihéjat a vezér után. Akár másodhasznosításként is. A latrinán. Akkor a vezérnek még papírra, kukoricacsuhéra sem kell költeni. Ott van a sok puha langyos nyelvecske.

Amelyek segítségével, megrendelésre, sok minden artikulálni képes a sok politikai jó barát. Azt is, hogy nincs itt kérem szegénység. Habzsi-dőzsi van. Aki éhezik az életmódi problémákkal küzd. Mert az kérem életmódi kérdés, ha valaki nem étkezik. Ahogy KDNP-s ál-keresztény politikusnak lenni is életmódi kérdés. Csak a többség továbbfejlődik. Például a rinocérosz.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook