Szaniszló és a levelezés.

Vona Gábor ajánlásával

Balog Zoltán miniszter levelét megírta, s sűrű pislogással sok ember olvassa. Arról, hogy Szaniszló Ferenc bölcsességére bízza a korábban szerinte tévedésből odaítélt Táncsics-díj visszaadását. Azt, hogy mi okból jutott el a levélig a miniszter jórészt csak találgatni lehet. A korábbi, jókora cinizmusról árulkodó megnyilvánulásai után nehéz a hirtelen elnehezült lelkiismeretre gyanakodni. S talán még emlékszünk arra is, hogy az embertársait leállatozó ötös számú tagkönyv-tulajdonos fideszes menetszervezését maga Balog Zoltán dicsérte meg, és tüntette ki a szervező egyletet.

Személy szerint valószínűbbnek tartom, hogy a nemzetközi reakciók indíthattak be egy olyan mechanizmust, ami legalább a gesztusok szintjén menteni próbálja a menthetőt. A gránitmintás agyagba tiport Alaptörvény-módosítás körüli reakciók árnyékában ugyanis könnyedén kínossá válhat egy újabb front nyitása az orbáni szabadságharcban. A balul sikerült hókampány-film kellően kifejezte már a minisztereket vezető Orbán Viktor vonzódását a korábbi korok önfényezőinek módszertanához. Nem hiányzik pont most egy újabb fricska a rasszizmus kormányzati erősítését firtatva. De bármi is vezetett tulajdonképpen Balog Zoltán leveléig, addigra már elrepült az a bizonyos nehéz kő. Vona Gábor például szolidaritást vállalt a szerinte méltatlanul meghurcolt Szaniszló Ferenccel, és ezzel a rasszista megnyilvánulásoktól nem igazán idegengedő Jobbik-ot végképpen ráhúzta az Echo TV műsorvezetőjére. Arra az esetre, ha valakinek kétségei lettek volna a Táncsics-díjazott újságíró és a szélsőségek kapcsolatát illetően. Miközben általában is felbolydult a netes fórumvilág, ahol megjelentek az izraeli külképviseletet dehonesztáló megjegyzések éppen úgy, mint azok a túldimenzionált hazafiságtól feszülők, amiknek alig van racionalitása.

Ha tehát a kormányzatnak az volt a szándéka, hogy előtérbe helyezze a hazai rasszizmust, akkor tulajdonképpen a kitüntetéssel maximálisan teljesítette ezt a célt. Megnyilatkozási alapot, és ezzel kommunikációs lehetőséget biztosítva a hazai szélsőségeseknek. A számos, korábbi, szélre-kacsintást követően Balog Zoltán levele is besorakoztatható ebbe az akciósorozatba. Már csak azért is, mert óhatatlanul mártírt ad az ügynek. Amit előre jelez az, hogy rendkívüli adásban fog megérkezni a tévés válasza a levélre. Egyben persze a Táncsics-díjra gyakorlatilag örökre ráragasztva azt a flepnit, melyen továbbra is ott lesz, hogy „tudod, ez az, amit az a Szaniszló is megkapott”. S ebből a szempontból tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy a díjat végül visszaadja-e Szaniszló Ferenc vagy sem. Tulajdonképpen, ha visszaadja, akkor a mártír-hatás erősebb, a retorikai értéke nagyobb. Mindezt egy olyan adással körítve, melyet jó előre meghirdetnek, s akár a politikai ellendrukkerek közül is sokakat odavonzva egy TV-csatornához, melynek nézettsége talán nem döngetne különben rekordokat. A Táncsics-díj történései tehát nagyon komoly marketing-hatással lehetnek az EchoTV nézettségére.

S mi tagadás, az vesse az első követ a csatorna vezetésére, munkatársaira, aki hasonló helyzetben nem csapná le a miniszter által feldobott követ. A hívek pedig nyugodtan megüzenhetik Balog Zoltánnak a gondolatok szárnyán, hogy mire költse a díjat arra az esetre, ha visszaküldésre kerülne. Amely visszaküldést, mint írtam, indokolná a nagyobb politikai hozam.

Andrew_s