Orbáni selyemzsinór Áder Jánosnak?

Forrás: 168ora

A rezsicsökkentéssel, az Alaptörvény módosításával, illetve a bíróságok orbáni minősítésével kapcsolatban elsősorban a miniszterelnök hatalmi pozíciója az, mit górcső alá vettem korábban. Ennek kapcsán kétségtelenül megállapítható, hogy számos olyan jelenség tapasztalható, mely Orbán Viktor egyfajta abszolutista hatalma felé tereli az irányítási struktúrát. S ezt aligha tompítja a miniszterelnök olykor felszínre bukkanó, féligazságokkal manipuláló rasszizmusa. Miközben nyilvánvaló, hogy a kép jelenleg nem egyszemélyes, és összetettebb is ennél.

Jelenleg a legjelentősebb akkor is, ha az Orbán Viktor hatalmi komplexusa által fűtött, kézivezérléses megoldáshalmaz párhuzamot mutat azzal, amihez hasonlót a múlt században alig sikerült a történelem szemétdombjára hajítani. Ahhoz ugyanis, hogy a demokráciának legalább a látszata teljesüljön, a köztársasági elnöknek alá kellene írnia az Alaptörvény módosításának halmazát. Ahogy azt a majdani törvényt is, ami végleg az állami kegygyakorlás tárgyává teszi az például energiaszolgáltatást. Mindezt olyan körülmények között, hogy Áder Jánosra meglehetősen erős nyomás nehezedik tulajdonképpen minden irányból. Az Alaptörvény, a Fidesz vezetését gyakorlatilag sokak szerint szinte teljhatalommal felruházó, módosító csomagjának kihirdetése a belföldi tiltakozóakciók, a Fidesz-iránti elkötelezettség, illetve a nemzetközi, és ugyancsak elítélő vélemények ollójába szorult. S könnyen lehetséges módon vele szorult Áder János nyaka.

A hatalom számára kétségtelen fiaskó, és az elnök pártkatonasággal való szakítás demonstrálását jelentené Áder János bojkottja. Főleg annak nyomán, hogy már odaígérte támogatását ezügyben. Ennek alapján a kormánypárt képviselői nem véletlenül gondolják úgy, hogy Áder János aláírja, oszt jó napot. Ugyanakkor ezzel a gesztussal a köztársasági elnök azt az olykor még felrémlő, és a regisztrációs törvény kapcsán kicsit sűrűbbé váló ködképet oszlatná el, hogy nem teljesen Orbán Viktor katonájaként „üzemel”. Az aláírással tehát egyrészt lejáratva végleg a köztársasági elnök tisztségét, másrészt tanújelét adva saját gyengeségének, és alkalmatlanságának a posztra. S ez független attól, hogy korábban ki milyen véleményt táplált ezzel kapcsolatban, hiszen ezúttal konkrét bizonyítékát adná mindennek. Akár meglep ez valakit a korábbi véleménye alapján, akár nem.

Az aláírás megtagadása, noha látszólag szembemegy a Fidesz-szel, ugyanakkor korántsem jelenti azt, hogy kudarc a kormányzatnak, illetve jelesül Orbán Viktornak. Jelenthet ugyan látszólag fiaskót, de alighanem a jogszabály-előkészítő apparátus már gőzerővel készül fel erre a forgatókönyvre. Ahogy már megindult az előzetes kommunikációs puhítás például Klinghammer István röghöz kötési államtitkár szájából. Ezzel, miközben, a demokrácia szépségflastromját kiragasztva, kommunikációs előnyt kovácsolhatnak a meghátrálásból, valójában korántsem jelenti ez a hatalmi célokról való lemondást. Egyben a hívek felé megtartva annak a retorikának a lehetőségét, hogy amire nem sikerül kiegészítő lehetőséget találni, azt egész egyszerűen a külföld nyomásának lehet tulajdonítani. Amennyiben pedig egy belföldi erő is hasonló véleményt fejtett ki, a belső ellenzéket is a külhoni ellen-fülkeforradalmárok bérencének lehet kikiáltani. Orbán Viktor és hatalmi vazallusai számára biztosítva azt, hogy ne kelljen szembe nézniük a saját rossz döntéseikkel. Megkeresve, és megtalálva másban a hibást a tévedések beismerése helyett.

Felvetve persze azt is, hogy a nemzetközi politikával konformabb elnöki gesztussal, az alá nem írással Áder János ugyancsak a külföld bérencévé válhat a hívek egy részének a szemében. De a volt EP-képviselő beáldozása nem egy akkora áldozat, amit Orbán Viktor meg ne hozna a saját önvédelme érdekében. Már csak azért sem nagy árat fizetve, mivel már Áder János jelölése kapcsán is látható, elképzelhető volt egy eróziós forgatókönyv. Ahogy akkor írtam, kinevezésével Orbán Viktor a „párt-, és miniszterelnöki hatalomkoncentrációban esetleg problémát jelentő embert kiiktatta a párton belüli rangsorból, és ezzel egy időben biztosította, hogy eróziója garantált legyen köztársasági elnökként”. A jelenleg kialakult helyzetben egyébként alig van lehetősége a köztársasági elnöknek arra, hogy jól jöjjön ki belőle. Egy őt pártkatonaként bármikor elárulni és kijátszani kész pártelnök melletti hűségeskü, és a nemzetközi nyomásnak való engedés egyaránt a személyes gyengeségének lehet bizonyítéka. Így a Fidesz-nek sikerült Orbán Viktor vezetésével olyan helyzetet teremteni, mely egy erős uralkodó irányába terelné a közhangulat felhatalmazását.

Márpedig a prezidenciális rendszer olyan megoldás, amit maga Orbán Viktor is folyamatosan pedzeget. S ebben ki lenne jobb jelöltje Orbán Viktornak, mint az a miniszterelnök, aki immár a bírósággal is bátran szembeszáll. Háta mögött a Fidesz-irodák védelmére felkent gárdával, és az ezt kívülről megtámogató CÖF-fel. Melyekkel a hatalmi infrastruktúrának az egyéb elemei is összeállni látszanak. Beleértve a teljes lakosság szimpátiaalapú listázását is a rezsicsökkentéssel kapcsolatos aláírásgyűjtés jegyében. Aminek a valós listák összeállásán kívül az informális megfélemlítő hatásával is bátran számolhat a Fidesz. Ezért aztán teljesen szimpatikus helyzet lehet az ellenzékével március 15.-én csak a képernyőn bátran szembenéző miniszterelnöknek, ha esetleg sikerült Áder Jánost vesztes pozícióba navigálnia. Talán még szimpatikusabb lenne, ha a köztársasági elnök az ünnep tiszteletére benyújtaná lemondását. Elvégre csak találna egy fehér lovat valahol a nagyvilágban, amin ezt követően hazavonulhatna. S ebben az esetben alighanem Áder János lesz a legkevésbé sajnálatra méltó.

Andrew_s