Mennyit ér Matolcsy önértékelése?

Forrás: Abbcenter

Könnyen lehet, hogy a 2013. március 4.-i parlamenti nap a jegybankban is az egyik jeles nap lesz. Legfeljebb az előjeleken fognak még sokat vitázni. Az azonban biztos, hogy Matolcsy Györgyöt Áder János kinevezte az MNB élére. Tekintettel arra, hogy Orbán Viktor személyi döntéseit eddig sem igazán vonta a harcostársak egyike sem kétségbe, nagy meglepetést aligha okozott a kinevezés. Inkább Matolcsy György az, aki újabb és újabb meglepetésekkel tud szolgálni. Nem is annyira a gazdaságirányítási, mint személyiségi kvalitásaiban, mellyel kapcsolatban a tündérmesés, majd pirospöttyös nyilatkozatai óta legalább annyi találgatás látott napvilágot, mint a miniszterelnök esetében.

Hat évre szóló kinevezése minden esetre, a háttéreseményektől szinte függetlenül, biztosítja Orbán Viktor számára azt, hogy egy választási vereség esetén is a hatalmát eddig feltétlenül szolgáló csinovnyik üljön az ország trezorjának előterében. A pillanatnyi részeredmények alapján azonban úgy tűnik, hogy Matolcsy György esetében is igencsak beleszól a döntésekbe a benne elrejtőzött, és eddig a világ népessége részéről meg nem értett zseni. Nem cáfolva azt a képet, ami már októberben is kirajzolódni látszott. Bár akkor az IMF-tárgyalások kapcsán inkább a közvetlen gazdasági csomagokról volt inkább szó. Nem mintha a jegybankelnök személyisége, emberi megítélése hatástalan lenne az ország gazdasági teljesítményére. Elvégre akkor, ha valakit a tárgyalópartnerek nem vesznek komolyan, akkor nehéz elhitetni magáról, hogy egy márpedig egy potens vezető. Pontosabban ez sem igaz, hiszen hatalmi pozícióból mindig lehet olyan eszköz, amivel tapsolókat lehet verbuválni.

Matolcsy György hatalmi előkészületei, és első nyilatkozatai azt mutatják, hogy erős felzárkózásban van volt kormányzati főnökéhez. Mert ugyebár a jegybank elvileg egy kormányzattól független intézmény. S most ne menjünk bele túlságosan abba, hogy a nemzeti jobb kéz mennyire tekinthető Orbán Viktortól független tényezőnek. Már csak azért sem, mert jegybankelnökként a nemzet legfőbb, és piros-pöttyügyi előadóként is sikert aratott mesemondója jó tanoncnak bizonyult a hatalmi demonstrációk kapcsán. Elvégre azokra a tapsolókra úgy látszik, szinte bármi áron szüksége van neki is. Annyira pedig nem szoros a jelek szerint a szimbiózis, hogy spontán civil, békemenetes összefogásra számíthatna a hatalma demonstrációjaként. Így maradnak az olyan megoldások, melyekkel például az MNB-n belüli szakmai ellenzéket lehet felmorzsolni. Kirúgni, vagy megfélemlíteni. Ez természetesen biztosíthatja a lehetőséget a megbízható káderek pozícióba helyezésére, de kifele nem biztosan elégséges a hatalom demonstrálására. Elvégre annak idején sem csak az előző kamarás lenyakazása volt a királyi erődemonstráció része.

Egy igazi császár már régen is úgy gondolta elterjeszteni a hatalomváltás hírét, hogy a lehető legtöbb emberhez eljutatta a képmását. Néhányan erre az országjárás során kiakasztott festmények, szoboravatások elavult módszerét választották. A felvilágosultabb, és főleg gyávább, a köznép közé kevésbé merészkedő vezetők inkább új, az arcmásukat viselő pénzek bevezetését választották. Egyrészt ehhez nem kell kockáztatni a kifütyülést, másrészt a pénz a mindennapok során mindenkihez eljuthat. Ellentétben egy szoborral, amihez vagy odajárul valaki vagy nem. S vagy leköpik, vagy nem. Ezért aztán Matolcsy György esetében, aki végre valahára legalább parciális teljhatalmat tudhat magáénak, alighanem teljesen magától értetődő lépés lehet egy pénzcsere lehetőségének meglebegtetése. Ez egy igazán alkalmas módszer lehet, hogy mindenkivel tudassa a hatalmi változásokat. Még akkor is, ha a pár évszázaddal ezelőtt élt elődökhöz képest tulajdonképpen fél munkát is végez esetleg. Igaz, ebben az esetben a fél munka a miniszterelnök esetében is igaz.

A hagyománytisztelet jegyében ugyanis a miniszterelnök portréjával kellene pénzt verni. Esetleg először csak emlékérme jelleggel, melynek előre borítékolhatóan hatalmas sikere nyomán megindulhatna napi fizetőeszközként való bevezetése. Ekkor a kisebb címleteken már önállóan megjelenhetne egy-egy nevezetesebb hatalmi tényező, például a jegybank elnöke is. A nagyobb címleteken csak a vezér lábainál lehetne helye. Lázár János esetleg külön pénzsorozatot vezethetne be az egyházi és önkormányzati adósságok átvállalására. Akár szintén hagyománytiszteletből, a valamikori adópengő mintájára. De ne szaladjunk előre ennyire, hiszen itt még nem tartunk. Egyelőre Matolcsy György még csak a szimbolikus megszemélyesülés felvetéséig jutott az említett pénzcsere kapcsán. A Népszava értesülése alapján ugyanis az sem elképzelhetetlen, hogy több tízmilliárd forint névértékű pénz kerülhet bezúzásra, ha ezt követően csak Matolcsy György aláírásával ellátott pénz kerülhet közforgalomba.

A köznép pedig vegye tudomásul, hogy ezzel még mindig hatalmas megalkuvást tett a jegybankelnök. Elvégre mégsem az ő arcképe kerül rá a bankjegyekre, mint azt a HírCsárda jósolta mintegy fél éve. Bár lehet, hogy ezt csak azért ússzuk meg, mert előbb Orbán Viktoré kerül rá valamelyik új címletre. A gazdasági fedezet nélküli pénznyomtatás következményeként, az adópengő nagytestvére, a pengő példája alapján, tág tere nyílhat az újabb és újabb címletek bevezetéséhez. Addig meg az ország fizeti a hatalmi demonstrációk számláit. Már akkor, ha a Fidesz is úgy gondolja, hogy megér nekünk ennyit, hogy Matolcsy György aláírásának soron kívüli elterjesztése az alattvalók között. De az jegybankelnök hatalmi önérzetének pátyolgatása akkor is sokba kerülhet, ha a pénzjegytartalékok bezúzása mégsem következik be.

Andrew_s