Egyeduralom a családok felett.

A kormányzat különböző tagjai rendre nagyon komoly, a családhoz kapcsolódó, kötődésről tesznek tanúbizonyságot. A személyes kapcsolataik természetesen maximálisan kimerítik a magánéletük fogalmát. A problémát az jelenti, amikor az esetleg előforduló személyes problémáikat a mások életébe való belebeszéléssel kívánják túlkompenzálni. Az pedig kifejezetten probléma, ha ez ráadásul a törvények szintjén és igen komoly fogalmi zavarokkal terhelten kezd megnyilvánulni.

Elvégre az olyan megnyilvánulások, melyek alapján például Kövér László vélhető családi konfliktusait vélhetjük a felszínre bukni legfeljebb erősen zavaróak. Alkalmasint mérlegelésre késztetve azt is, hogy a házelnöki tisztet betöltő politikus személyes múltja és a Kádár-rendszer mekkora metszettel rendelkezik. Megméretik, és habkönnyűnek találtatik. S nyílt levelet eredményez akár az ifjúság részéről is. Miközben maga a megnyilvánulás pontosan beleillik abba a sorba, hogy a hatalom kívánja megmondani, hogy ki bűnös, ki kommunista, és a bíróság miként vélekedjen a jogokról, és az emberek a Fidesz prominenseinek előéletéről. Mert előélet nélküli ember legfeljebb az újszülöttek között van. Bár azok is diszkriminálhatóak a szülők jogilag elfogadott státusza alapján.

Ez utóbbit a kormányzat szintén meglépni látszik. Annak idején egy röpke szerepet betöltő szervezet keretében előkészítve a terepet egy ideológiai alapú megkülönböztetésnek. Aki arra tippelt, hogy a család fogalmával kapcsolatban továbbra is probléma, annak igaza van. Korábban Rétváry Bence nyilatkozataiban és politikai megnyilatkozásaiban már megjelent annak az előképe, hogy a KDNP számára a gyermekek sem egyenlők. Alighanem abból kiindulva, hogy azon politikusok, akiknek gondjuk van a házasságukkal, a szerintük mindent megoldó hibakezelést akarják rátukmálni mindenkire. De nem szeretnék elhamarkodott, és esetleg alaptalan kijelentésekkel élni a kormánypárti politikusok családjával kapcsolatban. Ezzel ugyanis óhatatlanul ugyanazt tenném, amit a hatalom. Véleményt alkotnék arról, amihez alapvetően közöm sincs. Miközben csak nekik adatik meg a törvényekbe öntés. Akár az Alaptörvénybe öntés is, mivel az láthatóan olyan gránitból van, ami rugalmasan önthető tetszőleges formába.

Szóval család. Immár az Alaptörvénybe került bele, hogy „a családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony”. Ahogy korábban magam is többször igyekeztem megfogalmazni, és most Korózs Lajos vetette a törvényhozó szemére, számos gyermeket alapból elutasít ez a megfogalmazás. S számos családot is. A lassan klasszikusan emlegetett példa alapján például a gyermeket szülők helyett nevelő nagyszülők esetében kétséges, hogy ők családnak számítanak-e? A szó szerinti értelmezés alapján nem. Ha pedig a gyermek előmenetelét, vagy napi megélhetését teszi problémássá, akkor diszkriminál is a megfogalmazás. Ha a nagyszülők ráadásul még nem is házasok, csak élettársak, akkor a gyereket jó vastagon kihúzzák egy plajbásszal. A gyerekek sorából akár. Bár ez ellen a diszkriminációs hatás ellen a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) intenzíven tiltakozik.

Ez a tiltakozás kicsit furcsa annak a fényében, hogy Rétváry Bence ezen minisztérium államtitkáraként nyilvánult meg korábban. Még akkor is, ha nem minisztériumi rendezvényen hirdette misztériumát. Nem vitatva azt, hogy a politikusok egy részének a papi áldással ellátott házasság a házasság. Másoknak azonban más. Elvégre a hivatalosan bejelentett élettársi kapcsolat is egy olyan jogi aktust eredményez, ami akár házasságnak tekinthető. Míg mások számára a hegytetőn elkiáltott határozott „igen” is elegendő emberi kötelék. Így aztán, míg a preambulum szelleme szerint a papilag jóváhagyott viszony a házasság, addig a törvény betűje szerint tulajdonképpen nem biztosan tudható. Mondhatnánk azt is, hogy házasság az, amit a hatalom éppen házasságnak fogad el. Ha van pénz segélyre, akkor kicsit tágabban értelmezve. Ha gond van, akkor kicsit szűkebben. Ha pedig egy ismerős családjáról van szó, akkor meg majd jön valamelyik államtitkár, vagy a miniszterelnök, vagy a házelnök, és megmondja, hogy az illető akkor házas-e, vagy nem családos.

Esetleg bevezetve azt, hogy akinek párttagok voltak a szülei annak idején, akkor Kövér László egy gesztussal árvának nyilvánítja. Kivéve azokat, akiket mégsem akar komcsinak tekinteni. Ha pedig valakinek a gyerekét is ki akarják rúgni valahonnan, akkor keresnek valamit, ami miatt még a megkötött házasság sem tekinthető igazinak. Visszahozva azokat az éveket, amikor a származás döntött iskoláról, előmenetelről. Az a származás, melynek minősítése a kormányzat belügyének számított törvényeken alapult.

Andrew_s