Kádárista rezsicsökkentés.

Forrás Varánusz

A rezsicsökkentés körül fellángolt viták surranó-pályáján megnőtt a kormányzatnak a közvéleményt kutatók által mért támogatása. Azon lehet persze vitatkozni, hogy hányan nem válaszolnak, és valójában mekkora a tényleges támogatottság a mérések hátterében. Ahogy azon is, hogy a miniszterelnök megnyilatkozásai, és a rezsicsökkentéssel valójában inkább konzervált állapotok mennyire egy abszolutizmus-párti megoldások. Az azonban biztos, hogy a kommunikációja ismerős lehet.

Nem annyira a közelmúltból ismerős, de azért ismerős lehet azoknak, akik az 1970-1980-as évekre vissza tud emlékezni. Márpedig szép számmal lehetnek ilyenek. Még akkor is, ha az Orbán Viktor és csapata számára nosztalgikus emlékek a mostani fiatalabb generációk számára ismeretlenek lehetnek már. Az ugyanis teljesen világos, hogy miközben az energetikában érdekelt szolgáltatók extraprofitjáról beszélnek, a kormány nem mond le az ezen szolgáltatásokon nyert profit egyetlen fillérjéről sem. Nem csökken például azok ÁFA-tartalma. Ahogy a jövedéki adótartalom sem igazán látszik csökkenni. Holott a fogyasztásarányos támogatásba akár ez is beletartozhatna. A számos csatornán érvényesített megszorító intézkedések, például a hírhedt Matolcsy-csomagok, ugyanakkor jelentősen sújtották a családok gazdálkodását. Amin a recessziós jövedelemviszonyok szintén nem segítenek jelentős mértékben. Hasonlóan ahhoz, mint amikor arról szóltak a vezércikkek, hogy mikor milyen külgazdasági hatások nem fognak begyűrűzni a hazai árakba. Aztán begyűrűztek.

Ebben a helyzetben indult meg az a fajta kommunikáció, hogy bár minden rosszabb lett, és sok terméket nem lehetett a korábbi áron megkapni, azt hangsúlyozták, aminek csökkent az ára. Természetesen állami beavatkozás hatására, és a lakosság feletti gyámkodás nagyobb dicsőségére. Egyben „testre szabva” az inflációs számításokat. A valamikori kabarétréfában említetten beleszámítva az inflációba a lépegető eszkavátor csökkenő árával egyensúlyozva a bab növekvő árát. De ez még az internet-korszak előtt volt sokkal. A központosított kommunikáció és a centrálisan kézileg vezérelt szocialista diktatúra korszakában. Ilyen mértékben atyáskodó, és alapvetően megtévesztő állam a demokráciában természetesen nem lehet. Amikor tehát azt tapasztaljuk, hogy a recesszió által, az amúgy is szegényebbek körében megnövekedő családi terhek korában ilyen olcsó kommunikációs átveréssel él a központi, „királyi” média, akkor az nyilván csak valami tévedés lehet. Még akkor is, ha eléggé a kádárista kommunikációra hasonlít az, ahogy a rezsicsökkentést használja a kormányzat.

A családok általános terheit ugyanis lényegesen jobban csökkentené, ha piaci munkabérekkel növekvő foglalkoztatásban dolgozva ki tudnák fizetni a közüzemi számlákat. Nem kormányzati kegyet véve igénybe ahhoz, hogy a fejüket arasznyira elemeljék a pocsolyából, hanem önerőből talpra állva. Azonban a hatalmat sokkal inkább szolgálja a kiszolgáltatottakkal való kommunikációs manipuláció. Az, ha a folyamatosan elért elszegényedés egy pontján baksist adnak, és ezért hálát, a jelen esetben aláírást várnak. Támogatást, mint amikor a bárkit bármikor deresre húzó, és a bárkitől bármit elvevő Döbrögi-uraság várta el, és kapta meg a tömegektől a megsüvegelést.

Andrew_s

Az írás a Propeller-en szintén olvasható