Balog Zoltán gyón(tat)ni fog?

Az utóbbi idők eseményei, az ország külpolitikai fiaskói, és a márciusi hó következményei, jobbára ezek felé fordították az eseménykommunikációk irányát. A kitüntetések, nevezetesen Szaniszló Ferenc Táncsics-díjának külpolitikai hatása, illetve annak nemzetközi fogadtatása kapcsán azért persze jutott fény az emberi akkumulátorokért felelős Balog Zoltánnak is. Kicsit sápadt, kicsit kellemetlen, de mégis csak közfigyelem, melyet hebegésével sikerült oda pozícionálnia, ahol annak helye vagyon. Arról, hogy ő tulajdonképpen nem is tudta, kit díjaz, de azért mégis tudhatta volna.

Holott lelkészként tudhatta volna, hogy nem illik mellébeszélni. Miniszterként pedig különösen kellemetlen lehet az, ha rajtakapják az alkalmatlanságát igazoló csiki-csuki helyzetekben. A kitüntetések kapcsán is, vagy olvasatlanul ír alá valamit, vagy nem mond olykor teljesen igazat. Még az a különben kétes értékű mentsége sincs, mint Uz Bence íróvá szentelésekor, hogy más írt alá helyette. Noha egyik sem olyan erény, amivel büszkélkednie érdemes valakinek. Balog Zoltánra és minisztériumára azonban nem csak a kitüntetések miatt, hanem az oktatáspolitika miatt is rá jár a rúd. Mely rúdjárásnak szinte csak mellékzöngéje az, hogy Klebelsberg Éva újra és újra tiltakozik Hoffmann Rózsa kedvenc, iskolaállamosító, ernyőintézetének neve ellen. A legutóbbi időkben az is világossá vált, hogy tanárok életpályáját érintő, várható leépítések kapcsán is ogre-hagymához hasonló az igazság. Több rétegű, melyből az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) vezetője éppen azt próbálja körbemutatni, ami a hallgatóság számára a legkevésbé látszik büdösnek.

A legutóbbi információk szerint ugyanis mégiscsak lehet esetleg számítani pedagógusok további elbocsátására. Annak, aki a sorközöket nézi, egy olyan mondat, hogy „a gyermeklétszám sajnálatos csökkenése ellenére sincs több pedagógus, mint amennyire a köznevelési rendszerben szükség van” aligha jelent mást, mint burkolt fenyegetést. Annak ellenére, hogy a területért felelős miniszter szeptemberben még úgy tudta, hogy erre valószínűleg nem lesz szükség. S függetlenül attól, hogy milyen kísérő-kijelentések közé próbálja eldugni az oktatásért is felelőtlen lelkész úr a valós információt. Azokat, akiknek megszűnik az állása, egyáltalán nem fogja vigasztalni persze, hogy Balog Zoltán annak idején rosszul mérte-e fel a helyzetet, vagy csak szimplán nem mondott igazat. Esetleg ott sem volt szeptemberben, amikor Balog Zoltán nyilatkozott, vagy nem ő írta akkori megszólalásának vázlatát, és csak szolgaian felolvasta. Az állásvesztés olyan egzisztenciális és emberi sokk, amit a miniszter esetleges lemondása sem tudna enyhíteni. Talán ez is közrejátszik abba, hogy Balog Zoltán csatlakozott a következmények nélküli emberek táborába. Nem kell félnie mástól, mint attól, hogy Orbán Viktor egyszer ráun. A pozíciójának való meg nem felelés nem fogja megingatni a miniszteri bársonyszéket.

Még akkor sem, ha a várható leépítésekről szóló hír többek között arról is megemlékezik, hogy Balog Zoltán csak beismerte a Diákhitel 2 kudarcát. Holott ez az a hitelprogram, amire hivatkozva annyiszor, de annyiszor megmagyarázták, hogy a tanulmányokért fizetendő díj nem tandíj. Ezen kívül, természetesen, a keretszámok sem keretszámok, a tiltakozó diákok mind idegenszívű komcsik, és mindenki menjen oda, ahova akar. S lőn! Bár alighanem véleménykülönbség van abban a kormányzat és a diákság között arról, hogy ki hova menjen. A valóban tanulni akarók egyre jelentősebb része mond le arról az örömről, amit a kormányzat tiszavirág-életű koncepcióival való szélmalom-harc jelent. Elmennek tanulni az országból, mivel a kormányzat összes ötlete az volt, hogy immár Alaptörvénybe rögzítette az ifjúság jobbágyosítását. Ahogy a nemzetközi viharokat kiváltó alaptörvényesítési dömping önmagában sem szolgálja a kiszámíthatóságot és jogbiztonságot.

Amikor tehát Balog Zoltán nem szólt a röghöz-kötés ellen, és új államtitkára is síkra szállt mellette akkor szinte borítékolni lehetett ezt az eredményt. Szó nincs tehát arról a baloldali pánikkeltésről, amit előszeretettel emlegetnek. Ellenben az szinte biztos, hogy igen komoly, már korábban is említett szociális abortuszprogram zajlik. Hallgatólagosan vagy tevőlegesen. Mert az is borítékolható, hogy a nagyobb számban távozók között jelentős számban lesznek azok, akik majdani párjukat külföldön ismerik meg. A szó szoros és bibliai értelmében egyaránt. Mely utóbbi egyenes következménye egy külföldi családalapítás, és a következő nemzedék elveszése az ország számára. De az emberi erőforrásokkal foglalkozó miniszternek elhiszem, hogy nincs ideje ilyenekkel foglalkozni. El van foglalva azzal, hogy a saját korábbi kijelentései miatt magyarázkodjon. Esetleg a párt- és kormánytársait, meg olykor a tükörképét gyóntatja? Lenne is miért. De református lelkészként mentesül ez alól. Marad a magyarázkodás és a cinizmus.

Andrew_s