Forrás: szajer.fidesz-eu.hu |
Szájer József vasárnapi fellépéséről, a Hír
TV Kontraszt című műsora nyomán az MNO
közöl részleteket. Tulajdonképpen azt a refrént hangoztatva, hogy az
országot összehangolt külföldi támadások érik, de csapataik harcban állnak.
Behúzódva abba a sündisznó-pozícióba, ami teljesen megfelel Orbán Viktornak
ahhoz, hogy továbbra is elhitesse magáról a hős honvédő mítoszát.
Az említett sündisznó-pozitúra haszna
teljesen nyilvánvaló, ha elrugaszkodunk a tényekről, és belehelyezkedünk abba a
kommunikációs stratégiába, ami immár évek óta körvonalazódik. Amikor Orbán
Viktor és hős várvédői a lakosság lábára ejtik a falazóblokkot, akkor hirtelen
kifele kezdenek mutogatni. Bízva abba, hogy amíg mindenki az egyenesen előre
tartott ujjakra figyel, addig elfeledkezik egy lényeges problémáról. Nevezetesen
arról, hogy az említett falazóblokknak nem a lábán lenne a helye, hanem az
ország felépítményében. Esetleg az alépítményében, ha azt vennénk észre, hogy
immár az alapok felszedésénél tart a gazdaságpolitika. Meg az oktatáspolitika,
a szociálpolitika, a munkahelyteremtés, és szinte minden, amire az állandósult
recesszió rányomja a bélyegét. Az ugyanis nem igazán tekinthető például aktív
munkahelyteremtésnek, ha a „többen
dolgoznak, mint korábban” összesítéssel ellátott demagóg kijelentés mögötti
valóságtartalom egyre több külföldön munkát vállalót, és belföldön egyre több, nyomorbéren
alkalmazott, közmunkást takar. Amikor tehát repül az a nehéz kő, akkor nagyon
jól jön az, ha bűnbakot sikerül találni.
Belföldön sem árt az ilyesmi, és külföldön
is aranyat ér. Belföldön azért, mert a mélyszegénységben élőket, vagy az ezzel
fenyegetett rétegeket egymásnak lehet ugrasztani. Levezetve az indulatokat, és
etetve a szélsőségeseket. Például megalapozva a Jobbik néhány képviselőjének
rasszista felszólalásait a Parlamentben is. Hallgatólagos háttér-koalíciót
lebegtetve a jobboldali pártok között. Amit különösen szalonképessé tehet az a
bírósági döntés, mely szerint a Jobbik nem neonáci
párt. Mely döntést Orbán Viktor aligha fog botrányosnak nevezni. Elvégre semmi
köze a rezsicsökkentéshez. S persze nyilván csak a véletlen műve, hogy a
bíróságok elleni kirohanás utáni egységes kormánypárti fellépés egy politikai
megrendelési menükártya vízióját villantotta fel a miniszterelnök részéről. Aki
természetesen nem tör diktátori babérokra. Szintén a véletlen játékai közé
sorolva azokat a történelmi áthallásokat, melyek egyik legutóbbi példája a „kegyelmes
urunk miniszterelnökünk és szárnysegéde
minisztere megtekintik a hóhelyzetet” című szösszenet volt.
De Szájer József azért csodálkozásának
adott hangot, hogy miért is beszélne valaki is authoriter centralizmusról.
Elvégre a bírói kar nagyasszonya nem nehezményezte azt, hogy az ország
miniszterelnöke nyíltan szembeköpte a bíróságokat. Hopp! Az említett hölgy, a Országos
Bírósági Hivatal vezetője, merő véletlenségből Szájer József felesége. Úgyhogy
tulajdonképpen családba marad. A válasz is, hogy Handó Tündét miért is nem
zavarta a kormányzat és Orbán Viktor kirohanása. A lényeg, hogy Szájer József
szerint a külföld összehangolt támadásának nyilvánvaló bizonyítéka, ha nem
tetszik a gránitmintás zsírkőbe karistolt legújabb módosításhalmaz a nemzetközi
jogi normákkal foglalkozóknak. Igaz, Stumpf
Istvánnak sem tetszett, de őt nyilván megvezette a külföldi ármány. Az,
amire olyan jól esik hivatkoznia a kormányzatnak. Mert az ilyesmi tényleg
aranyat ér.
Amikor pottyan az a bizonyos falazóblokk,
akkor ugyanis azt lehet mondani, hogy a külföldiek lökték meg az ország építésén
serényen munkálkodó sztahanovisták könyökét. Így mindenki láthatja, akinek
szeme van, hogy a külföldi ármány gátolja az ország épülését. Aminek hatására
összetartás kell elvtársak polgártársak.
S ehhez az összetartáshoz minden eszközt meg kell ragadni. Amikor ez az
eszközpark összességében nem tetszik, akkor megint csak lehet a külföldre
mutogatni. Elérve azt, hogy minden külföldi rosszallás a belföldön
érvényesített populista demagógiát erősítheti. Nem utolsó sorban elérve azt,
hogy ennek mentén Orbán Viktornak elemi érdekévé válhat, hogy még véletlenül se
feleljen meg a nemzetközi elvárásoknak. Ha ugyanis elkezdene nyilvánvalóan
alkalmazkodni, akkor a szélsőjobb felé tett korábbi gesztusok hatása gyorsan
elmúlna. Egyben, ezzel egy időben pedig számot kellene adnia azokról a
nyilvánvaló tévedésekről, és a korábbi harcos retorika-fordulatokról, melyek idáig
vezettek. Egy önnön csalhatatlanságában végletekig hívő személyiség számára
ennél rosszabb nem is történhetne. Ugyanakkor, ha ezekkel sikerülne is valamit
kezdeni, azonnal csökkenne, a kormányzat által megnevezhető bűnbakok száma.
Márpedig jelenleg még a látszat-pávatáncok is a külföld galád ténykedésével és
aknamunkájával kerülnek megmagyarázásra a hordó magasából.
De Szájer József nem érti, hogy miért is
zavar valakit egységében egy rendszer, amikor annak egyes elemei másutt is
fellelhetőek. Nem abban a kontextusban esetleg, nem abban a politikai
környezetben, és nem olyan vezetési stílus mentén, mint hazánkban, de mégis
előfordulnak. Az egyik elem itt, a másik ott, mindahány eltérő környezetben. De
végül is igaz. Ahogy igaz az is, hogy léteznek köszörűsök és léteznek acéledzők
is. Miként léteznek pengegyártók, és léteznek késárusok. Ettől még, ha valaki
nekiáll egy pengét eszkábálni, vagy megvesz egy míves kést, és nekiindulva az
úton belemélyeszti valakibe, azt mégis a cselekmény egésze alapján szokás
minősíteni. Alighanem körberöhögnék azt a védőt, aki arra alapozná a védelmet,
hogy miért lenne ez baj, hiszen mások is készítenek pengéket, mások is árulnak
és vásárolnak pengéket. S még olyan is előfordul a háborús övezetekbe, hogy
másokba köt ki egy-egy penge.
Egy ilyen védekezés esetén azért lehet,
hogy a bíró nem értené, hogy mi köze mindennek egy előre megfontolt
gyilkossághoz. Bár lehet, hogy Handó Tünde megmagyarázná neki. Ha például
Szájer József nem értené.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése