Kinek a komcsi szüleit.

A nép egyszerű gyermekeinek egyszerű mondatok kellenek. Legyen az akár tudományos ismeretterjesztés, vagy akár a közélet. Az ismeretterjesztés olyan nagymesterei, mint Öveges-professzor sokaknak tudott kedvet teremteni a tanuláshoz, a tudáshoz. A politikai populizmus szónokai pedig tömegbázist tudnak teremteni ott, ahol csak törött tükrök cserepei állnak ki a bűzlő posványból. Mely törött tükörcserepekbe nem, vagy csak torzított képet visszavárva néz bele a beszélő.

Valahogy így járt Kövér László is legutóbb, amikor a komcsizós, önmúlt-felejtő igyekvés felülírta benne a maradék realitásérzéket is. Kivéve persze azt az egy esetet, hogy családjának ifjabb generációja szembefordult vele, és valami olyan keserűség tört ki belőle elemi erővel, ami egyszerre önvád és önbecsapás. Mint a „12 dühös ember” című film körömszakadtáig kitartó, a nemzedéki lelkiismeret furdalást előítéletbe fojtó esküdtje. A HVG-n olvasható kinyilatkoztatása szerint Kövér László azt találta mondani, hogy „a mai tüntető fiatalok apukája valószínűleg olyan kommunista vezető volt, akik ellen a rendszerváltás idején ők tüntettek”. Ami világosan jelzi azt, hogy csak valami homályos elképzelés él benne a saját koráról. Nevezetesen arról, hogy pontosan abba az ötvenes korosztályba tartozik, akiknek a gyermekei ott tüntetnek. Joggal provokatívan hatva az ezen korosztályba tartozókra. Egyben persze elfeledkezve kicsit a saját múltjáról is, mivel sem tőle, sem számos párttársától nem állt olyan nagyon messze a KISZ, illetve az MSZMP.

Ebből a szempontból válhat értelmezhetővé az említett esetleges családi problémája a parlament pulpituskoptatójának. Ha ugyanis akár a saját, akár valamely pártbéli jó barátjának rokonságába tartozó gyermeket vélt felfedezni a tiltakozók között, akkor joggal tehette az említett megjegyzést. Ellenkező esetben azt kellene feltételezni, hogy a tiltakozásokon részt vevőkkel kapcsolatban igen komoly családfa-kutatást végeztetett Kövér László. Amolyan ősdemokrata módra. Arról az apróságról már nem is beszélve, hogy akik ellen ők tüntettek, korántsem lehettek jelen olyan számban a hatalomban, ahány indokolná a ma diákjainak létszámát. Az életkori adottságokról szintén megfeledkezve, hogy akik ellen tüntettek, azok alighanem inkább Pozsgay Imre korosztálya. Így aztán legfeljebb az unokákról lehetne szó. Bár alighanem a házelnök kapcsán is érvényes az a régi mondás, hogy „ne keress logikát ott, ahol nincs”. S így aztán talán meddő próbálkozás is racionalitást keresni az idézet kijelentés mögött. Kövér László alighanem nagyot, még számára is egyszerűen felfoghatót akart mondani, és bízott abban, hogy mire dől a fa, sikerül mást alálöknie. Elvégre micsoda dolog az, hogy annak idején, amikor egyfajta kontra-KISZ gyanánt megalapították a Fideszt elindultak a teljhatalomhoz vezető úton, és ez a mostani ifjúságnak mer nem tetszeni.

A komcsizás meg olyan divatosan jó dolog szerinte. Azóta, amióta a saját elfeledve megtagadott ifjúságának kísérő-zöngéjévé váltak a lenini alapfogalmak, és azok a mára megkopott szólamok, melyek jegyében minden hatalmat nekik. Elvégre már Orbán Viktor is elmondta, hogy nem a diktatúrával, hanem az uralkodó személyével volt gond. Felvetve, hogy Kövér László is sokkal inkább a saját hatalomvágyának kiteljesedéséért, mintsem az antikommunizmus jegyében tüntetett. Egy teljes tükör persze ezt is megmutatná, ha bele merne nézni a házelnök. Úr? Elvtárs? Ki-ki döntse el annak alapján, hogy elveiben társ-e az, aki úriemberinek tartja ütni a gyermekeken. Akár csak virtuálisan is. Azokon, akik azért a demokráciáért tüntetnek, mely szembe megy a mai kormányzat abszolutizmusával. Azokon, akik esetleg azért kénytelenek elhagyni az országot, mert hiányzik az a bizonyos milliónyi új munkahely. Azokon, akik azért tüntetnek, mert itt, a hazájuknak tekintett országban akarnának érvényesülni. A teljesítményük és nem a szüleik alapján. Azokon, akikkel szembe Kövér Lászlónak csak az a kocsmában sem éppen ildomos érve van, hogy „apád komcsi volt”. Bízva a feledékenységben. S abban, hogy a gyermekeit sikerül elszigetelni a jelentől, a jövőtől, a tükröktől, a társaktól és a hírektől.

Andrew_s