Akarunk-e kisebb rezsit?

Parancsra több olajunk terem?
Forrás: inewsgy.com

A címre a kérdés, csípőből tüzelve, akár egy hangzatos igen is lehetne. S ez az, amit a maga kádárista nosztalgiájával meg is lovagol Orbán Viktor kommunikációs csapata. Elvégre ki ne akarna kevesebbet fizetni az energiahordozókért, üzemanyagért? Azonban a rezsi azért ennél kissé komplexebb jellemzőkkel bír. Bár a kormányzati hordóról úgy tűnik, hogy ennyire azért nem kell belelovalnia magát senkinek.

Sőt! Egyenesen káros, ha nagyon belegondol akár csak a saját lakás-, és létfenntartási költségeibe, és azok fedezetébe valaki. Könnyedén úgy járhat, hogy a zsemle is kicsi, és a nyilatkozók orcája is kissé nagy. A családi költségvetésből a gázra, villanyra kötelesen jutó pénz ugyanis aligha csak számértékében értelmezhető. Noha kétségtelen, hogy igen szimpatikus az, ha minél kisebb összeg szerepel ott. Hogy minél kisebb? Bárminél kisebb. Elvégre csak a viszonyítási alapot kell jól meghatározni. Mint a „Magyarország jobban teljesít” kampányjelmondatnál. Elvégre nem kell megmondani, hogy a bányászbékánál, vagy Kínánál teljesít-e jobban. S máris nyugodtan lehet bármire vonatkoztatni. Valahogy a rezsinél is így vagyunk, így lehetünk. Tulajdonképpen nem is értem, hogy ha már negatív licitkampány zajlik, akkor miért nem az ingyenesség mellett folyik a kampány. S persze az aláírásgyűjtés. Esetleg nem is az ingyenesség mellett, hanem még pluszban meg kellene népszavazni azt is, hogy mindenki alanyi, állampolgári jogon kapjon havi félmillió forintot. A trükk csak annyi lenne, hogy nem kellene megmondani, hogy ki és miből fizesse.

Azért persze elhiszem azt is, hogy az ellenzéki pártok is gondban vannak. A jobbiknak azzal adta fel a leckét Orbán Viktor, hogy igyekszik a szélsőségek felé hajló szavazókat is szárnyai alá gyűjteni. Ennek ugyan semmi köze látszólag a rezsicsökkentéshez, de ez csak a látszat. Ha ugyanis nem sikerül a szegénységet felszámolni általa, akkor továbbra is lehet mutogatni a mélyszegénységben élőkre. Márpedig akinek már petróleumra sem futja, azon az elektromos művektől kapott számlán mások által látható csökkentés aligha segít. Biztos célponttá tehetők tehát továbbra is, akár alanyaként, akár végrehajtójaként egy szélsőjobboldali retorikának. Mert ugyebár, ha azt mondják az egyes rétegalkotóknak a másikra mutatva, hogy „miatta nem jut neked több”, akkor simán kijátszhatók az emberek egymás ellen. Majd építeni lehet a csendőrnosztalgiára akkor, ha rendet kell tenni.

De bajban lehet a baloldal is, hiszen a rezsicsökkentéssel való népszerűségszerzés olyan szinten épít a baloldali demagógiára, hogy Marosán „Buci” György is megnyalná Orbán Viktor fülcimpáját. Azt mondani, hogy nem akarunk rezsicsökkentést, nem lehet egy hálás feladat. Holott az lehetne az egyetlen megoldás. A magam részéről például nem szeretnék nominális rezsicsökkentést. Olyan kádárista demagógia árán, ami nem mondja meg, hogy miből származik a fedezete, semmiképpen. Márpedig a kormányzat ezzel adós, holott a költségvetés mégis csak akkor stabil, ha közel nulla összegű játék. Márpedig a külföldről importált energiahordozók árát aligha Orbán Viktor fogja diktálni a nagyvilágnak. A recessziós gazdasággal a háta mögött még a piaci alkupozíciója sem lehet falat rengető. Eltekintve attól, ha úgy nekimegyünk a világgazdasági falnak, hogy csak úgy beleremeg. Ha a világgazdaság nem is, a magyar mindenképpen. Szóval nem szeretnék ilyen rezsicsökkentést.

De természetesen egyáltalán nem bánnám, ha több pénzem maradna a zsebemben, mint eddig bármikor. Ehhez azonban az az út is elvezetne, ha a központi pénzelvonásokat csökkentenék, illetve a jövedelem gyanánt bezsebelt összeg növekedne. Például biztos, jól fizetett munkahelyek garmadája következtében, mellyel párhuzamosan a kormányzat is lemondhatna az ÁFA egy részéről. Mert igazándiból eléggé optikai tuning az árcédulán áthúzott szám alá írt alacsonyabb összeg. Különösen akkor, ha valaki már olyan helyzetben van, hogy egyiket sem tudja kifizetni. Sokadszorra leszögezem tehát, hogy nem szeretnék rezsicsökkentést. Olyan jövedelmet szeretnék, hogy nyugodtan ki tudjam fizetni a piaci áron adott szolgáltatásokat. Értelmes munkát biztosító, jövedelmet adó, munkahelyeket szeretnék látni, és nem koldusbotra juttatott embereknek adott baksist. Olyan körülményeket, amikor nem a családok, gyermekek diszkriminálásával kell operálni ahhoz, hogy ki kaphat segélyt, hanem olyan viszonyokat, hogy lehetőleg alig szoruljanak rá erre a gyermekek. Nem érdekel a rezsicsökkentés számháborúja, mert a nulla lenne akkor a legszimpatikusabb. Nem érdekel, hogy a bíróságokat is maga alá teperő Fidesz, vagy az olajkutakat szaporítani éppen úgy nem tudó MSZP mond-e kisebb számot. Mert a nulla lehet sokaknak a legszimpatikusabb.

A legszimpatikusabb mégis az lesz, aki az orbanisztán unortodox workfare-programja által meglódított negatív spirált, piacszűkítést megtörve mer közelíteni a kérdéshez. Aki nem a baloldali demagógiában licitálva próbálja lelökdösni a másikat ugyanarról a hordóról, hanem, ha tetszik, egy másik hordót mer odagurítani. Egy általam is már többször hiányolt pozitív megoldást kínálva. Arányaiban csökkentve a fenntartási költségeket, és nem az ártábla felett marakodva.

Andrew_s