2016. szeptember 27., kedd

Orbán Viktor kámforságához

Forrás: AFP / Kisbenedek Attila
Miközben a belváros-közeli robbantás igencsak elvitte a közfigyelmet, a háttérben, a média-konzervek mögé settenkedve a miniszterelnök mintha szabadságra ment volna. Úgyszólván eltűnt Bécs környékén. Márpedig ezt akár furcsálhatnánk is. Ha példa nélkül való lenne.

De tudjuk, hogy nem teljesen az. Még annak tudatában sem, hogy néhány nyilatkozat erejéig esetleg előkeveredett. S biztos, ami biztos kiadta a vadászati engedélyt a szombati robbantás elkövetőjére. Ami kínossá válhat abban az esetben, ha esetleg szó szerint veszi valaki, és intézkedés közben szólásképtelenné teszi a gyanúsítottat. Megfeledkezve arról, hogy Orbán egy másik félmondatban elvárja, a teljes körű vallatást. Annak érdekében, hogy kiszedjék belőle a motivációs motívumokat. Márpedig ismerünk még a viszonylagos közelmúltból is olyan esetet, amikor a rendőrségi kérdezősködés a gyanúsított halálával járt. Ennek fényében különösen könnyelműnek tűnhet Orbán Viktor mondandója. Ha ugyanis a gyanúsított nem mondhatja el a maga verzióját arról, hogy miért egy csőbombában látta a jövőt, akkor sokkal nehezebb lehet a hatósági önprovokációt vizionáló verziók ellen védekezni. Okkal. Mert a miniszterelnöki nyilatkozat még azt a kétfenekű olvasatot is nyitva hagyja, hogy egyfelől, természetesen, nem adhat tűzparancsot a feltételezett elkövető ellen, de a sorok közt mégis ezt üzeni az elfogásában részt vevőknek. Csak remélhető, hogy nem az említett conteok igazolása, hanem a szokásos felelősségpánik munkál csak Orbánban.

Amely, legalább részben az említett pihenőt is indokolhatja. A hazai közélet a bomba következtében is könnyen elérkezhetett egy mérföldkőhöz. A népszavazás kapcsán azonban egészen biztosan elérkezett egy olyan ponthoz, ami később egy válságpontnak bizonyulhat. Márpedig Orbán már 2012-ben is tanújelét adta annak, hogy egy jelentős pillanatban ő inkább az akkumulátorait igyekszik tölteni. Akkor a gazdaságpolitikában látszott egy töréspont. Most inkább a kormányzati politika kerülhet válságba. A kormányfő, aki a maga kezdeményezte szavazások elől is inkább menekül, nem az a fajta vezető, aki ilyenkor kiáll az erkélyre, és szembenéz a világgal. De legalább az alattvalókkal. Így teljesen belefér, sajnos a képbe az is, hogy most is egy ilyen időszak következett be.

Egy olyan időszak, amikor Orbán Viktor el-el tünedezik a világ nyilvánossága elől. Biztosítva magának a kommunikációs egérutat. Esetleg arra az esetre is, ha egy érvénytelen népszavazás mond ítéletet a keresztény konzervativizmus nevében meghirdetetett, még csak nem is konzervatív, de mindenképpen emberellenes kérdezősködésről. Amellyel valójában éppen a kereszténységgel, Jézus tanításaival megy szembe a jelenleg uralkodó rezsim. Különösen azért, mert ahogy Harrachtól tudjuk, a háborús menekültek között érkező keresztényeket is megtagadják. Önmagában ez a tény is jelzi: az orbáni gyűlöletipar alig jobb, mint az, amelyiknek egyik állomásaként hosszú késeket rántottak elő1934. júniusában. Hogy aztán négy évvel később betört kirakatok csörömpölésétől legyen hangos az éjszaka. Természetesen aligha tételezhető fel a történelem ismeretének totális hiánya attól, aki valaha az ELTE padsorait koptatta. Ahogy azok a történelmi példák is ismertek kellenek, hogy legyenek, amelyek igazolják: a felkorbácsolt gyűlölet önjáró, bárkire „ráfogható” fegyverként kezelhető. A minden felelősségtől menekülő kormányfő pedig valószínűleg nem érzi magát elég felkészültnek, hogy szembe nézzen a palackból feketén kigomolygó belpolitikai helyzetből rá jutó felelősséggel.

Természetesen lehet, hogy Orbán jelenlét-hiányának egészen más okai vannak, mint az, hogy akkumulátorokat tölt. Például a netes közösségek találgatásainak megfelelően, Grazban. De valószínű, hogy a kétségek eloszlatásában nagy szerepet játszhatna a valós szellemi állapotának nyilvánossá tétele. Miközben ennek hiánya felértékeli a korábban feltett kérdést: Miért köz-lelettelen Orbán? Mely kérdésre tudjuk, hogy nincs hivatalos válasz. Holott a találgatások nem újak a miniszterelnök „pályaalkalmassága” körül.


Andrew_s

2 megjegyzés:

Comments on Facebook