2016. szeptember 19., hétfő

Harrach: a tálca felé félúton

A KDNP láthatóan nem tud érdemben kitörni az árnyékból. Az egyik árnyékot maga a Fidesz, a másikat a boltokra vasárnap rakandó lakat veti a jogilag önálló pártként funkcionáló politikai formációra. A párt frakcióvezetője ezekről is beszélt a legutóbbi Origó-interjúban. No meg persze a népszavazásról.

Mely utóbbi tekintetében ismét felsejlik az a korábbi kérdés, hogy vajon a KDNP egy hű pártkatonája azonosulhat-e a pápai kereszténységgel? Már csak azért is, mert Harrach ugyan most azt mondja, hogy a pápát illető „durva megjegyzések ízléstelenek és elfogadhatatlanok”, de most kapásból nem tudom felidézni a párt szintű kiállást Bayer Zsolt kitüntetése kapcsán, a pápa védelmében. De lehet, hogy a kormánypárt klerikális lobbi-platformja még nem tudta kiheverni azt a cokit, amit májusban kapott az Orbán-Erdő páros. A KDNP keresztényi szemlélete egyébként azért is ellentmondásosnak tűnhet, mert a legutóbbi interjú szerint a menekültek közt levő keresztényeket sem nagyon akarnák jobban támogatni, mint a többieket. Márpedig lassan feláll a Nemzeti Keresztes Háborút Felügyelő Államtitkárság is. Az üldözött keresztények megtámogatására. Mert mi másra?

De a pápával való viszonyukat majd csak lerendezik. Hátha lesz olyan fogadás még, ahol az angróban kiosztott kézfogások közül egy Harrachnak is jár a pápától. Úgyhogy boltzár. Mellyel kapcsolatban megtudhatjuk, hogy a „fogyasztói szemlélet kényelemszeretete” győzött akkor, amikor a társdalom nem díjazta a beleugatást a hétvégéjébe. Mert gyanítom, hogy az ennek való ellenfeszülésnek is része volt a fokozott népszerűtlenségben. Az persze egy másik kérdés lehetne, hogy a kormány, vagy legalább a KDNP miért nem mert ebben a kérdésben a népszavazáshoz, mint ügydöntő eszközhöz nyúlni? Valószínűleg azért, mert pontosan sejthető volt egy ilyen szavazás kimenetele. Márpedig ebben a pillanatban a hatalomvágy győzött a demokrácia felett. Körítve azzal a lózunggal, hogy KDNP-t elegen szeretik. Harrach szerint.

Mely kitételre rímel a mostani megállapítása is a frakcióvezetőnek. Immár nem a boltzár, hanem a Fidesz kapcsán. Megállapítva, hogy a KDNP akkor is bejutna a Parlamentbe, ha a Fidesztől függetlenül indulna a választásokon. Talán. Talán, mint párt. Talán, mint segédszolgálat. Azonban a mérlegelés egyik alapfeltétele a párt lenne. Mint valóban önálló párt léte, és nem csak egy jogilag különállónak tekinthető entitásé. A helyzet azonban az, hogy közjogilag ugyan nem, de pártpolitikailag még az előző választások előtt befejezte a Fidesz a KDNP bedarálását. Az, hogy közjogilag ez még nem következett be, az valószínűleg a korábbi FKGP-, illetve MDF-történetek tanulságainak is köszönhető. Meg talán annak, hogy a KDNP léte, így, látszólag önálló formációként egy könnyebben félre tehető kalapdíszt jelent. Arra az esetre, ha a kereszténykonzervatív lemez is repedezni kezd.

Mert talán éppen a keresztények, és a keresztény értékben a hagyományos, ha tetszik konzervatív értelemben hívő keresztények lehetnek azok, akik megkérdőjelezhetik ennek a lemeznek a karcmentességét. Megtagadván támogatást a jézusi tanításokat semmibe vevő, és legfeljebb a hataloméhségében konzervatív kormányzattól. Közelebb érezvén magukhoz Ferenc szemléletét. S ekkor a hataloméhség bizony vezéráldozatokat fog követelni. Például, Harrach fejét téve arra a bizonyos tálra. Egy címkével arról, hogy a KDNP tehet mindenről.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook