A KDNP láthatóan nem tud
érdemben kitörni az árnyékból. Az egyik árnyékot maga a Fidesz, a másikat a boltokra
vasárnap rakandó lakat veti a jogilag önálló pártként funkcionáló politikai
formációra. A párt frakcióvezetője ezekről is beszélt a legutóbbi Origó-interjúban.
No meg persze a népszavazásról.
Mely utóbbi tekintetében ismét
felsejlik az a korábbi kérdés, hogy vajon a KDNP egy hű pártkatonája azonosulhat-e
a pápai kereszténységgel? Már csak azért is, mert Harrach ugyan most azt
mondja, hogy a pápát illető „durva
megjegyzések ízléstelenek és elfogadhatatlanok”, de most kapásból nem tudom
felidézni a párt szintű kiállást Bayer Zsolt kitüntetése kapcsán, a pápa
védelmében. De lehet, hogy a kormánypárt klerikális lobbi-platformja még nem
tudta kiheverni azt a cokit, amit májusban kapott az
Orbán-Erdő páros. A KDNP keresztényi szemlélete egyébként azért is
ellentmondásosnak tűnhet, mert a legutóbbi interjú szerint a menekültek közt levő
keresztényeket sem nagyon akarnák jobban támogatni, mint a többieket. Márpedig
lassan feláll a Nemzeti Keresztes Háborút Felügyelő Államtitkárság is. Az
üldözött keresztények megtámogatására. Mert mi másra?
De a pápával való viszonyukat
majd csak lerendezik. Hátha lesz olyan fogadás még, ahol az angróban kiosztott kézfogások
közül egy Harrachnak is jár a pápától. Úgyhogy boltzár. Mellyel kapcsolatban
megtudhatjuk, hogy a „fogyasztói
szemlélet kényelemszeretete” győzött akkor, amikor a társdalom nem díjazta
a beleugatást a hétvégéjébe. Mert gyanítom, hogy az ennek való ellenfeszülésnek
is része volt a fokozott népszerűtlenségben. Az persze egy másik kérdés lehetne,
hogy a kormány, vagy legalább a KDNP miért nem mert ebben a kérdésben a
népszavazáshoz, mint ügydöntő eszközhöz nyúlni? Valószínűleg azért, mert
pontosan sejthető volt egy ilyen szavazás kimenetele. Márpedig ebben a
pillanatban a hatalomvágy győzött a demokrácia felett. Körítve azzal a
lózunggal, hogy KDNP-t
elegen szeretik.
Harrach szerint.
Mely kitételre rímel a mostani
megállapítása is a frakcióvezetőnek. Immár nem a boltzár, hanem a Fidesz
kapcsán. Megállapítva, hogy a KDNP akkor is bejutna a Parlamentbe, ha a Fidesztől
függetlenül indulna a választásokon. Talán. Talán, mint párt. Talán, mint
segédszolgálat. Azonban a mérlegelés egyik alapfeltétele a párt lenne. Mint
valóban önálló párt léte, és nem csak egy jogilag különállónak tekinthető
entitásé. A helyzet azonban az, hogy közjogilag ugyan nem, de pártpolitikailag
még az előző választások előtt befejezte a
Fidesz a KDNP bedarálását. Az, hogy közjogilag ez még nem következett be,
az valószínűleg a korábbi FKGP-, illetve MDF-történetek tanulságainak is
köszönhető. Meg talán annak, hogy a KDNP léte, így, látszólag önálló
formációként egy könnyebben félre tehető kalapdíszt jelent. Arra az esetre, ha
a kereszténykonzervatív lemez is repedezni kezd.
Mert talán éppen a
keresztények, és a keresztény értékben a hagyományos, ha tetszik konzervatív
értelemben hívő keresztények lehetnek azok, akik megkérdőjelezhetik ennek a
lemeznek a karcmentességét. Megtagadván támogatást a jézusi tanításokat semmibe
vevő, és legfeljebb a hataloméhségében konzervatív kormányzattól. Közelebb
érezvén magukhoz Ferenc szemléletét. S ekkor a hataloméhség bizony
vezéráldozatokat fog követelni. Például, Harrach fejét téve arra a bizonyos
tálra. Egy címkével arról, hogy a KDNP tehet mindenről.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése