2016. szeptember 21., szerda

Tanáradminok az önkéntes tapsparancs szorításában

A tanárokkal, pontosabban a tanárok mozgalmával kapcsolatban, még pontosabban a tanárok mozgalmának hangadóival kapcsolatban egy nagyon komoly tanulság ért. Ugyanakkor a következőkben nagyon szubjektív, és sértettnek tekinthető szöveg következik. Így esze ágában ne legyen tovább olvasnia annak, aki szerint egy a szentség a Tanítanék, és Pukli az ő prófétája. Valamint előre elnézést kérek a tanárok azon részétől, akik esetleg túlzottan általánosítottnak fogják találni a szöveget.

Ez utóbbi elkerülésére, a következőkben a dőlt betűs tanárok alatt kizárólag egy csoportot fogok érteni. Az egyszerűsítés kedvéért egy Facebook-csoport „lakóinak” egy részét, ahonnan kiraktak, mint macskát. Amennyiben a macskát sem okvetlenül figyelmeztetik előtte, vagy nem kérik ki a véleményét. Ellenben a macska is előtte sokszor zavarja nyávogással az őt kiakolbólintó tanárt. Mely figyelmeztethet ugyan patkányra, egérre, vagy akár csak egy molylepkére is. Talán még igaza sincs. Jobb esetben a macskával is lehet vitatkozni. Egy írásban megnyilatkozó figurával pedig szinte biztosan. Már akkor, ha érveket is sikerül felsorakoztatni. Érvek nélkül sokkal egyszerűbb személyeskedni, és egy csoport adminjainak közössége, mint kollektíva mögé bújva kirakni valakit. Tiszta, száraz, gyors, személytelen és főleg gerinctelen megoldás. De ez utóbbit igazán kár szemrehányásként értelmezni akkor, amikor egy pártnyomásra lett igazgató mögött, előtt a színpadon olyanok tapsolnak, akiket a nyilvános szemközt köpésük sem zavar meg ebben. S ezért különösen szeretném még tanárok Facebook-csoportját sem masszaként kezelni. A tanárok mögött, mellett bőven találkoztam olyanokkal, akik a párbeszéd hívei voltak. Akkor is, ha vitában voltam velük.

Ezért különösen érdekes volt, hogy egy formálódó párbeszéd, a tanárvezérek felelősségét is érintő párbeszéd kellős közepén döntött az admin-massza a párbeszéd megszakítása mellett. Azt sem vitatva, hogy a tanárok között is vannak nem-Harry Potter H. P.-k, akiknek mintha szövegértési problémájuk lenne. De ettől eltekintve, mintha Mintha némelyeket nagyon kezdett volna kínosan érinteni a csevegés. Különösen, mert láthatóan nem volt sem a Tanítanék, sem más szervezet részéről értékelhető reakció a Pilz-Pukli nyilatkozat-párosra. Miközben a tanárok adminjai tapsolni akarnak bármi áron. Alkalmasint spanyol-falként használva azokat a csoporttársakat is, akik korántsem annyira Pukli, mint az oktatás pártján állnak. Alkalmasint nem tudván már megkülönböztetni sem a szemből érkező nedveket, és a szemükből patakzó álöröm-könnyeket. Megtapsolva azt is, ha a nevezett vezér, alighanem azért, hogy belülről bomlassza az általa állítólag kritizált oktatáspolitikát, ismét jelölteti magát igazgatónak. Miközben tudjuk: semmivel nem kevésbé kell politikai ánusztisztítónak lenni nyelvileg most sem, mint pár évvel korábban. A tanárokat azonban ilyesmi nem zavarja. Számukra Pukli minimum egyfajta földi helytartó. Ami akár igaz is lehet. Igaz, nem egy felhők feletti, hanem egy hamarosan a Várban székelő hatóságé, de ez mindegy. A magasság a lényeg.

Ennyit a morcos felvezetésről. Még egyszer nagyon nagy elnézést kérve azoktól a tanároktól, akik a záródó kiskapuk réseibe feszített lábbal küzdenek a diákok szellemi épüléséért. Azoktól, akik valóban az értelmiség páriáiként élve próbálnak EMBERT faragni azokból, akiket még pályatársaik része is csak szellemi esztergába szorítandó sakkfiguraként akarnak kezelni. Azoktól, akikből egyre kevesebben lesznek láthatók a pályán, miközben egyre többen dolgoznak láthatatlanul, a hangadók által is sokszor elfeledve. A hatalom részéről meg magasról lecsinálva. S akik miatt érdemes volt tagjának lenni a tanári Facebook-csoportnak.

S most sebtében összeszedném a különböző írásokban már rögzített, illetve az internetes csoportokban folytatott „beszélgetések” nyomán kristályosodott gondolatokat:
  1. Már februárban pedzegettem, és azóta, Pukli, illetve a Tanítanék tündöklése, majd öntökönrugása során csak hangsúlyosabbá vált az a véleményem, hogy a tanárokért csak olyan szervezet, csoport, szerveződés tudhat eredménnyel kiállni, amelynek hiteles vezetői vannak. Ebből a szempontból sem a levitézlett szakszervezeti vezetők, sem a közösséget, mint a saját karrierjüket előmozdító zsarolási potenciált kihasználó csinovnyikok nem tekinthetők ilyeneknek.
  2. A hitelesség egyik ismérve persze a gerinc mellett, vagy inkább annak következtében az is, hogy a vezető felelősséggel tartozik azoknak, akikkel elhiteti: értük száll síkra. Ebben a felelősségbe természetesen a programadás felelőssége is bele tartozik. A „ki játszik ilyet, majd megmondom milyet” mondóka nagyon jól hangzik az óvoda udvarán, de csak ott. A gyertek tűntetni, aztán menjetek haza, és majd csak lesz valami, ami mellett kiállhattok módszertana már nem annyira jó. Alkalmas lehet a feltétlen hívek verbuválására, hithű tapsoncok becserkészésére, de erősen alkalmatlan a társadalom megszólítására. Még egy szakmai társadaloméra is. A tanártüntetésekről hiányzó százezrek pontosan jelzik, hogy ebben Pukli mozgalma mennyire teljesített.
  3. A felelősség, és a felelősségben osztozó szervezők, és csoportjaik felelőssége nem megosztható és nem relativizálható. A programtalanságra, a szervezeti felelőtlenségre, a támogatók falnak vezetésére nem mentség az a gyakori érv, hogy Pukli (Tanítanék, CKP, stb.) sokat tettek, és ha nem tetszik, csinálj jobbat. Nem kedves puklisták. Ez nem mentség. Ha kiállok egy színpadra, odaszólítok ezreket, vagy akár csak tízeket, akkor a felelősség az enyém lesz, és ki kell állni a kritikát. Amíg Pukli, Pilz, a Tanítanék, a szakszervezetek szerveznek bármit is, a felelősség az övék.
  4. Ahogy a felelősség az övék abban is, hogy kikkel vállalnak, és kikkel nem vállalnak közös haknit. Kiktől határolódnak el, és kiktől nem. Azt tudjuk, hogy Sándor Mária fellépett a Jobbikkal. Azt is tudjuk, hogy Pukli fellépett Sándor Máriával. Azt is tudjuk, hogy Pukli tett illiberális kijelentéseket. Azt viszont nem tudjuk, hogy Pukli, Sándor, Pilz, a Tanítanék bármikor is elhatárolódott volna a szélsőségektől. Ahogy hatalmas kussban maradtak Bayer kitüntetése kapcsán is. Holott a pedagógia, az egészségügy két olyan tipikus társadalmi szolgáltatás, amely nem tűrheti a származás alapú diszkriminációt, illetve a származásalapú szegregációt. Igen tudom, más pártoktól sem határolódtak el. Ez azonban mit sem von le az említett „érdemekből”. Ahogy egy sorozatgyilkost sem ment az, hogy a történelemben nem az elsőként forgatta meg másban a kést.

Az is világos, mert magam is tudom: a tanárok igen nagy többsége nem rasszista. A többség igenis elutasítana egy barnainges, rendpárti hatalomátvételt. Gyanítom, hogy a Puklinak most tapsolók is. Legkésőbb akkor, amikor kiderülne, hogy a névsor rossz oldalára kerültek. Mégis, a most elvtelenül tapsolók, akár akarva, akár akaratukon kívül, de közösséget vállalnak az illiberális oktatáspolitika támogatásában, a szélsőségek befogadásában, az orbanista oktatáspolitikát nem egy jobbra cserélő, hanem a 2010 előtt ketrecet visszasíró nosztalgiában, a tanárok mozgalmának kihasználásában, a tanárok jogos felháborodását a maguk javára kihasználók törekvésében.

S nem azért, mert ismeretlenül is akár, de nem szeretnek. Némelyek reakciója alapján inkább az a megtiszteltetés, ha ők nem szeretnek. Azért sem, mert nem érdekli őket, amit írok. Valószínűleg százezrekkel osztoznak ebben, és talán igazuk is van. De azért mindenképpen, mert éppen olyan elvtelenül állnak ki egy olcsó demagóg hordószónok, és az őt arcául választó szervezet mellett, amilyen vakon és elvtelenül tapsolnak Orbánnak a hívei, és amilyen vakon és elvtelenül megtapsoltak már számos hordószónokot a hívei. Mindenki mást, akár saját pályatársaikat is letaposva, kihasználva, majd leköpve és félrerúgva.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook