2018 elkezdődött

Lázár János olykor képes meglepetéseket okozni. Sokszor azonban nem. Ahogy aligha lepődött meg azon, amikor azt fejtegette egy konferencián, hogy a Fideszt a 2018-as választások eredményes befutójának tekinti. Miközben Gyurcsány Ferenc szerint az októberi referendum egyik következménye egy előre hozott választás lehet. A népszavazás „megnyerése” után.

Noha belegondolva az országban kialakított helyzetbe, valószínűleg általában is egy előre hozott választás lehet az eredmény. Már csak azért is, mert akkor, akár arra hivatkozva, ismét lehet egy kis sufni-tuningot alkalmazni a választási törvényen. Bár azt alighanem a „szokásos” választás előtt is meg lehet majd lépni. Csak sikerül majd találni egy-két szakértőt, jogászt, és parlamenti indítványtevőt a cél érdekében. Az előre hozott választást tehát ez a változtatási vágy mégsem annyira indokolhatja. Noha Lázár mondott azért olyanokat is, hogy ha „érvényes és eredményes lesz a kvótareferendum, a kormány akár az alaptörvény és az európai jogi keretek módosítását is javasolhatja”. De ettől függetlenül is látható, hogy jelenleg a Jobbik valószínűleg nem elég erős egy koalíciós kényszer kikényszerítéséhez. Különösen azok után, hogy a Fidesz néha jobbról látszik előzni az idő közben közép felé cukiskodó pártot. A KDNP nem számít. Már csak a minap tett Harrach-kijelentések után sem. Sajnos a parlamenti ellenzék sem.

Már csak azért sem, mert pont a kvóta-népszavazás mutatja: a Fidesz jelenleg pártosodottan emlegethető ellenzékének számos feje néha önmagával sem látszik beszélő viszonyban lenni. Egymással meg szinte már hagyományőrzésből sem tárgyalnak. Vagy csak nem tudják eldönteni, hogy kivel hányadán is érdemes állni, illetve tárgyaló-asztalhoz ülni. Az LMP-t például kifejezetten nehéz olykor Fidesz ellenzékének, és nem a közép felé kiterjesztetett informális platformjának tekinteni. A liberálisok egyértelműen érvényes népszavazásra, a DK pedig a passzív bojkottra szeretné ráhangolni az országot. Az MSZP talán leginkább az utóbbit szeretné. Már akkor, ha éppen nem az ellenkezőjét sugallja némely megmozdulásuk. Mert ők egy igen határozott párt. Vagy mégsem. S ez akkor is igaz, ha Molnár Gyula törekvését egy önálló arculat kialakítására meg is érteném. De, szegény, kénytelen a hozott, illetve örökölt anyagból, az egyre gyakrabban egy határozott talánnal beérő, vagy a nosztalgikus múltba néző csapattal gazdálkodni. Kívülről nézve. Úgyhogy a népszavazás utáni képlékeny korszakban elég kis kockázatúnak tűnik egy előrehozott választás.

Lázár a HBLF (Hungarian Business Leaders Forum) rendezvényen azonban kifejezetten 2018-ról beszélt. Azt fejtegetve, hogy a közpénzügyek kézben vannak, tehát minden rendben van. Az ország annyira fejlődik, hogy követni sem bírjuk. Mondhatnánk: ahogy a közpénzeket sem. Legfeljebb azt, ahogy az emberek mélységes bizalommal tekintenek a jövőbe. Majd távoznak az országból. S ebből a szempontból szinte részletkérdés a pillanatnyi állapot. Három éve is világosan látszott, hogy fiatalok elvándorlása felér a társadalom szociális abortuszával. A nem hazánkban születő generációk, és a határon kívül boldoguló családok kérdése akkor is összefüggésben levőnek látszott. Az összefüggés azóta sem változott, csak a hatás vált mára sokkal érezhetőbbé. Az említett társadalmi abortusz azonban, a gazdasági exodus kormányának köszönhetően gyakorlatilag folytatólagos.

Arról az MTI nem tudósít, hogy ezt a kérdést Lázás meg kívánta-e vitatni az említett fórumon. De nem is kell. Az üzleti élet vezetői aligha olyanok, akiknek a négy alapművelettel is problémái vannak. A gazdaságról szóló lózungok mögött tehát valószínűleg nyugodtan figyelhettek a politikai üzenetre. Ami nagyjából annyi lehetett, hogy nyugodtan beruházhattok, amíg minket láttok. Mert 2018 után is minket fogtok látni. Legfeljebb megoldjuk „okosban”. Az pedig, hogy ezt hányan tekintik ígéretnek, és hányan fenyegetésnek, aligha érdekel sokakat a kormányzatból. A jelen, jobbára még 2014-ből maradt ellenzéknek köszönhetően nyugodtan lehet ilyen politikai üzeneteket közvetíteni. Amelyek alig látszanak számolni azzal, hogy egy-két generáció lefölöződéses kiesése a gazdaságból nagyon komoly lemaradást okozhat. Tekintve, hogy a képzettebb, innovatívabb réteg vész el a hazai gazdaság számára. Amelyet ezzel gyakorlatilag egy nyugat-balkáni összeszerelő üzemmé silányít a kormányzat.

Ezzel, akár ígéretként is ki lehet állni egy üzleti fórumra. Azok elé, akik esetleg pont ebben érdekeltek. A sorok közt felvetve: támogassatok a választási kampányban, és tietek a hazai rabszolgapiac. Úgyhogy lehet: a kormányzat nagyon is számol kivándorlással. Több generációra előre is akár. Meg aztán az meg is lesz kérem oldódva. Nem az innovatív ifjúság hazavonzása, itt marasztalása útján. Nem kérem. Az oktatás végletes léc alá szorításával. Elvégre akkor, ha gyengén képzettek a magyar ifjak, akkor kevésbé akarnak majd külföldre menni. Vagy ha akarnak, akkor sem tudnak.

2018, tehát, már elkezdődött.

Andrew_s