2016. szeptember 18., vasárnap

Kedves tanár-vezérek! Ennyi? Volt?

A 168óra, mintegy két nappal ezelőtt, kitett egy írást, ami egyfajta leltárnak szánt összegzésnek is tekinthető. A tanárok februári nagy megmozdulásának jelen nyilatkozói fényében. S természetesen a nyilatkozatok fényében. Melyekkel hosszabban most inkább nem foglalkoznék. Tekintve arra, hogy azt korábban megtettem. Mind Pilz, mind Pukli, alig kendőzötten kormánypárti, hűségesküjével kapcsolatban.

Azt is leírtam korábban, nem is egyszer, hogy a naiv csodaváráson kívül aligha várható több. Nem szimpátia-okokból, hanem azért, mert pozitív üzenet nélkül nincs mi mellett kiállni. Az időleges elutasítások szélbe kiabálása hozhat tapsot, de aligha hozhat eredményeket. Ez február óta sem változott. Ahogy az sem, hogy a követelések végső soron egyfajta kormány-kegyként fogalmazták meg a teljesítendő pontokat. Ráadásul úgy, hogy sem szakmailag jól kommunikálható alternatívát, sem valós tömegbázist nem sikerült felmutatni. Tekintve, hogy sokkal árulkodóbb volt, hogy kiket nem szólított meg a Tanítanék mozgalma. Ahogy az is, hogy alapvetően egyfajta visszatérést szorgalmaztak a 2010-es bázisszintre. Holott 2010-ben is igencsak elcseszett, már akkor is évtizedes problémákat görgetett maga előtt az oktatáspolitika. Egyik neuralgikus pontként emlegettem a tanári alkalmasság kérdését, amellyel sem korábban, sem azóta nem akart, nem mert szembenézni a tanárság. Beleértve a tudományos konferenciákon pallérozott megmondó-embereket is. Vagy inkább elsősorban őket, a véleményformálókat, a szakértőként megkérdezett langyos vízben lubickolókat.

Most megállapítani, hogy „csókolom, hát ennyi volt?” nem igazán nagy előrelépés. Azokat a cikkeket, amelyek most, utólag, egyfajta kórbonctani látleletként csodálkoznak rá a helyzetre legfeljebb az óvatos visszakozás hangjaiként lehet értelmezni. A csendes, de megfontolt szakításként azzal az elvtelennek tűnő tapsolással, amely korábban megtöltötte az internetes fórumok jó részét. Eleve elutasítva minden kritikát a tanárokat falnak vezető mozgalmi vezetőkkel szemben. Olvastam másutt is, de egy blogot írva leszek olyan nárcisztikus, hogy a magam példáját emlegessem. Amikor korábban azt mertem mondani, hogy a mozgalom a jelen formájában, jelen keretei között többet használ a Fidesznek, mint a tanároknak, hogy hülyére veszik a felvonulókat, hogy a hátukon önjelölt megmondóemberek kapaszkodnak fel, akkor lehülyéztek, leárulóztak, szemét anarchistának, de legalább is ellendrukkernek bélyegeztek. Nem csak itt a blogon, hanem más fórumokon is. Talán nem ezekkel a szavakkal, de lényegében elég félreérthetetlenül. Jelenleg azt látom, hogy a mozgalom tényleg kifulladt, tényleg nem ellenzéki, tényleg nem tett le szakmai alternatívát a köz, mindenki által elérhető, asztalára, a nagy nyári aktivizmusból senki nem látott, az említett nyilatkozatokon kívül, semmit, nincs sikerélményem. Nincs miért. Tévedni jobb lett volna.

Sokkal jobb lett volna, ha most szélesen elnézést kérhetnék. Megadva az elérhetőségét a társadalom széles rétegeit, és a pedagógusok legalább nyolcvan százalékát megszólító szakmai programnak. Képernyőképekkel idézve a nyilatkozatokat, amelyekben a szervezők elhatárolódnak a rendpártiságtól, a szélsőségesektől. Pukli szembemegy saját korábbi nyilatkozataival, és gyújtó szóval vezeti fel az említett szakmai programot. Egyébként tényleg jobb lett volna. Mind a tanári katedrán, az elemekkel, a nebulókkal, és az elvárási ostobaságokkal naponta megküzdő ismerősök, mind gyermekkorú családtagjaim érdekében. Az elnézést kérést azonban, a jelek szerint el kell halasztanom. Talán azért is, mert nem tettem többet, mint megállapítottam: 2+2=4. Akkor is, ha színpadról kiáltja valaki, hogy 5 és akkor is, ha a tömegben, az esernyőt szorongató tanárok zöme úgy szeretné hinni, hogy csak 3.

Természetesen nem várom senkitől, hogy elnézést kérjen. Nem várom azt, hogy vátesznek tekintsen bárki. Pusztán azt, hogy ha lesz egyáltalán legközelebb, akkor a nagy tapsolások előtt egy kicsit meg kellene állni, és gondolkodni. Miközben nem lehet nem észrevenni azt, hogy milyen nagy a hallgatás. Szervezeti szinten sem a Tanítanék, sem a CKP nem reagált észrevehetően a Pilz-Pukli nyilatkozati duóra. Ezek szerint nekik nincs mondanivalójuk. Ezzel ugyan a teljes mozgalom felzárkózik ahhoz, hogy Pukli szerint ennyi volt, és a többi néma csend, de a jelek szerint erre futja. Aztán nem kevésbé érdekes, hogy a korábban a decibelt egymásnak adó szakértők is milyen mélységes hallgatásba merültek. Az pedig szubjektív benyomás, hogy Facebook-csoportok, internetes fórumok nagyhangú puklistái milyen kényszeredetten tartják magukat az időközben véget ért nyári szünidő rutinjához. De tudomásul veszem: a hallgatásuk beszédesebb mindennél.

Pedig a pedagógusok nagy része, de a társadalom, a szülők nagy része is ennél, a valós problémájukat kihasználó álmozgalmi széltolóknál többet érdemelne.

Andrew_s

4 megjegyzés:

  1. Egy pontban egyetértünk: egy részrendszert nem lehet a rendszerből kivéve, azzal ellentétes szellemben megváltoztatni. Így a közoktatást sem lehet igazán olyanná alakítani, amilyen például a finn rendszer, mert a jelenlegi irányítás (amellyel egyetért a társadalom nem elhanyagolható része!) ellentétes értékeket vall.
    A továbbiakban viszont különbözik a véleményem a fenti cikk írójáétól. A jelenlegi rendszert igen kis valószínűséggel fogjuk a közeljövőben (gyökeresen) átalakítani. Addig azonban nagyon helytelen lenne passzívan, beletörődve elviselni a hibákat. Még a sokkal kötöttebb szocializmusban is igen jó eredményeket értek el a haladó, kreatív, szabad szellemű iskolák, pedagóguscsoportok, noha akkor végképp lehetetlennek látszott a társadalmi rend megváltoztatása. Ahogy egyes kerületek, városok ma is látványosan fejlődnek, miért ne tehetné ezt meg egy-egy (vagy több) jó szellemiséggel irányított iskola?
    A másik ellenvéleményem: Pukli és társai nem a politikai rendszer megdöntését határozták el, hanem szakmai célokat tűztek maguk elé. Ehhez értenek, ebben lehetnek reálisabb esélyeik, ellentétben a politikával, ahol felőrlődnének. Kezdettől fogva ebben a szellemben vezetik kollégáikat, és továbbra is az oktatás területén maradhatnak hitelesek és talán hatékonyak is.
    Aki a hatalom kiszolgálóinak nevezi őket, alapjában nem érti céljaikat és tevékenységüket. Ráadásul ellentétet szít az amúgy is megosztott tanártársadalomban, s ezzel a hatalom malmára hajtja a vizet. Ha Pukliék, valamint néhány más terület bátor aktivistája (Sándor Mária) nem lennének, még reménytelenebb lenne a jelenlegi helyzet, még biztosabban folytatódna "a bús magyar élet".

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ebben egészen biztosan egyet értünk: "A jelenlegi rendszert igen kis valószínűséggel fogjuk a közeljövőben (gyökeresen) átalakítani. Addig azonban nagyon helytelen lenne passzívan, beletörődve elviselni a hibákat. "

      A helyzet értékelésében már nem annyira. Valójában az, aki elő sem veszi a kérdéseket, az az, aki beletörődik. Még akkor is, ha közben hangosan egészen mást mond. A "meg kellene tenni az utat, de mert hosszú, ezért bele sem kezdek" mentalitása jelenleg azokat jellemzi, akik számos kérdést, pl. alkalmasság, azért nem vettek be a tevékenységek közé, mert hosszú folyamat lenne a végére jutni. Amely folyamat nem lesz rövidebb a semmit tevéstől.

      "Pukli és társai nem a politikai rendszer megdöntését határozták el, hanem szakmai célokat tűztek maguk elé."
      Valójában az utóbbi is kérdéses. Egy alapvetően politikai indíttatású rendszert (oktatáspolitika) a politikától függetlenül kezelni szemfényvesztés szerintem. A hozzáértést meg nem látta senki kicsillanni azoknak a fenomenális, mindenkihez könnyedén kommunikálható tervekben, amelyek sehol sincsenek. Február óta sincsenek. S ameddig a CKP esetében az alkalmasság egyetlen ismérve az, hogy X. vagy Y. személyesen ismeri a különben semmit asztalra nem letevő szervezetnek akár már két tagját is, addig ez leginkább helyben toporgás. A szakmai hitelesség eddig is billeget szerintem. A politikai pedig most már nem billeg, mert jobbára elmúlt, mint egy könnyű tavaszi zápor.
      "Aki a hatalom kiszolgálóinak nevezi őket, alapjában nem érti céljaikat és tevékenységüket."
      Lehet. A jelen felállás mégis az, hogy a hatalom profitált (demokrácia-flepni, ellenállás megosztása, kifárasztása) a tényledésükből. A tanárok meg elég keveset (sem, ha a nyugdíj előtti nagy átverés-show-ra gondolok). Az ellentétet különben aligha egy blog szítja. Az azonban igen, amikor S. M. elmegy a jobbikkal haknizni, amikor úgy viselkedik, mint egy sértett pláza-cica (mikor is volt, hogy vissza akart vonulni?). Sőt, még ezt sem kell figyelembe venni. A tüntetéseken részt vevők vs. összes tanárok létszámaránya elég éles meg nem szólítottságról tanúskodik. A megjelent civilek vs. szülők létszámaránya is. S aligha emiatt a blog miatt maradtak távol százezrek.

      Törlés
    2. Az utolsó bekezdésében írtakat különösen igazságtalannak tartom. A Pukliéknál elvileg erősebb szakszervezet sem ért el szinte semmit sem a hatalommal szemben. Ez lehet az ő gyengeségük, de inkább a hatalom jelenlegi túlereje az ok (gyakorlatilag nincs ellenzék). Számomra teljesen érthetetlen és megdöbbentő, hogy baloldalról, a kormány ellenzékeként savazzuk őket és Sándor Máriát, akik az ország két legelhanyagoltabb területéért, vagyis értünk harcolnak - érdek nélkül és következetesen -, miközben a valódi ellenfelünk, a hatalom kéjesen röhög a markába! Nemcsak az ellenzéki pártok képtelenek az összefogásra, hanem mi is: ellenzéki felfogású átlagemberek. Inkább egymással harcolunk, mintsem a részletkérdéseket félretéve egyesítenénk erőinket és határozottan fellépnénk a hatalmával visszaélő kormánnyal.

      Törlés
    3. A szakszervezetekről sehol nem írtam, hogy kompetensnek tartanám. Azonban azok egy ágazati, tagsági alapon működő szervezetek. A szerény tagság önmagáért beszél legitimitásról. De akkor, ha a tagoknak az utóbbi évek (közel 30) minden hatalmával szemben és mellett, mindent és az ellenkezőjét is elmondó Gallóné, illetve az önmagához képest sem következetes Mendrey kell, akkor lelkük rajta.
      Pukli anno volt MSZP-szimpatizáns is. Aztán az MSZP távolabbra került a hatalomtól. A Fidesz pedig igazgatót csinált belőle. A legutóbbi hírek szerint újra pályázik. Noha az iskolaigazgató most sem kevésbé politikai szereplő, mint korábban. Savazás ügyben a rendpárti nyilatkozatát sem más tette helyette, és a mostanit sem. Mely utóbbi nyilván nem fekete pont az igazgatói pályázat útjában. Azzal az érdekmentességgel tehát nem sietnék, mint kijelentéssel.
      Sándor Mária kétségtelenül nem onnan indult, mint ahova érkezett. Talán valóban érdektelenül indult, ám a polceleb szintjére érkezett. Amit különben nem tartok abszolút értelemben pejoratívnak. De ebben az esetben felesleges annak kezelni szerintem, ami. Az alapvető törés kétségtelenül a Jobbik felé való közeledése volt. Ez sem savazás kérdése. Elég tényszerűen megtörtént. Polcelebként szerintem olyan pályán mozog jelenleg, hogy nincs más lehetősége, mint előre menekülni. Alkalmasint a politikai exponáltság nem használ a civil támogatásnak. Ez az utolsó tüntető-ülésen is eléggé látszott.
      Az említetteket, beleértve a teljes programtalanságot, a valós alternatíva-nyújtás hiányát egyáltalán nem tartom részletkérdésnek. Ellenkező esetben ugyanis félretehető részletkérdésnek tekinthetném a teljes ellenzék esetében is. De akár a kormány esetében is, mely jelenleg egyetlen alternatívaként a gyűlöletkeltést tudja nyújtani a jelek szerint.

      Törlés

Comments on Facebook