Kedves tanár-vezérek! Ennyi? Volt?

A 168óra, mintegy két nappal ezelőtt, kitett egy írást, ami egyfajta leltárnak szánt összegzésnek is tekinthető. A tanárok februári nagy megmozdulásának jelen nyilatkozói fényében. S természetesen a nyilatkozatok fényében. Melyekkel hosszabban most inkább nem foglalkoznék. Tekintve arra, hogy azt korábban megtettem. Mind Pilz, mind Pukli, alig kendőzötten kormánypárti, hűségesküjével kapcsolatban.

Azt is leírtam korábban, nem is egyszer, hogy a naiv csodaváráson kívül aligha várható több. Nem szimpátia-okokból, hanem azért, mert pozitív üzenet nélkül nincs mi mellett kiállni. Az időleges elutasítások szélbe kiabálása hozhat tapsot, de aligha hozhat eredményeket. Ez február óta sem változott. Ahogy az sem, hogy a követelések végső soron egyfajta kormány-kegyként fogalmazták meg a teljesítendő pontokat. Ráadásul úgy, hogy sem szakmailag jól kommunikálható alternatívát, sem valós tömegbázist nem sikerült felmutatni. Tekintve, hogy sokkal árulkodóbb volt, hogy kiket nem szólított meg a Tanítanék mozgalma. Ahogy az is, hogy alapvetően egyfajta visszatérést szorgalmaztak a 2010-es bázisszintre. Holott 2010-ben is igencsak elcseszett, már akkor is évtizedes problémákat görgetett maga előtt az oktatáspolitika. Egyik neuralgikus pontként emlegettem a tanári alkalmasság kérdését, amellyel sem korábban, sem azóta nem akart, nem mert szembenézni a tanárság. Beleértve a tudományos konferenciákon pallérozott megmondó-embereket is. Vagy inkább elsősorban őket, a véleményformálókat, a szakértőként megkérdezett langyos vízben lubickolókat.

Most megállapítani, hogy „csókolom, hát ennyi volt?” nem igazán nagy előrelépés. Azokat a cikkeket, amelyek most, utólag, egyfajta kórbonctani látleletként csodálkoznak rá a helyzetre legfeljebb az óvatos visszakozás hangjaiként lehet értelmezni. A csendes, de megfontolt szakításként azzal az elvtelennek tűnő tapsolással, amely korábban megtöltötte az internetes fórumok jó részét. Eleve elutasítva minden kritikát a tanárokat falnak vezető mozgalmi vezetőkkel szemben. Olvastam másutt is, de egy blogot írva leszek olyan nárcisztikus, hogy a magam példáját emlegessem. Amikor korábban azt mertem mondani, hogy a mozgalom a jelen formájában, jelen keretei között többet használ a Fidesznek, mint a tanároknak, hogy hülyére veszik a felvonulókat, hogy a hátukon önjelölt megmondóemberek kapaszkodnak fel, akkor lehülyéztek, leárulóztak, szemét anarchistának, de legalább is ellendrukkernek bélyegeztek. Nem csak itt a blogon, hanem más fórumokon is. Talán nem ezekkel a szavakkal, de lényegében elég félreérthetetlenül. Jelenleg azt látom, hogy a mozgalom tényleg kifulladt, tényleg nem ellenzéki, tényleg nem tett le szakmai alternatívát a köz, mindenki által elérhető, asztalára, a nagy nyári aktivizmusból senki nem látott, az említett nyilatkozatokon kívül, semmit, nincs sikerélményem. Nincs miért. Tévedni jobb lett volna.

Sokkal jobb lett volna, ha most szélesen elnézést kérhetnék. Megadva az elérhetőségét a társadalom széles rétegeit, és a pedagógusok legalább nyolcvan százalékát megszólító szakmai programnak. Képernyőképekkel idézve a nyilatkozatokat, amelyekben a szervezők elhatárolódnak a rendpártiságtól, a szélsőségesektől. Pukli szembemegy saját korábbi nyilatkozataival, és gyújtó szóval vezeti fel az említett szakmai programot. Egyébként tényleg jobb lett volna. Mind a tanári katedrán, az elemekkel, a nebulókkal, és az elvárási ostobaságokkal naponta megküzdő ismerősök, mind gyermekkorú családtagjaim érdekében. Az elnézést kérést azonban, a jelek szerint el kell halasztanom. Talán azért is, mert nem tettem többet, mint megállapítottam: 2+2=4. Akkor is, ha színpadról kiáltja valaki, hogy 5 és akkor is, ha a tömegben, az esernyőt szorongató tanárok zöme úgy szeretné hinni, hogy csak 3.

Természetesen nem várom senkitől, hogy elnézést kérjen. Nem várom azt, hogy vátesznek tekintsen bárki. Pusztán azt, hogy ha lesz egyáltalán legközelebb, akkor a nagy tapsolások előtt egy kicsit meg kellene állni, és gondolkodni. Miközben nem lehet nem észrevenni azt, hogy milyen nagy a hallgatás. Szervezeti szinten sem a Tanítanék, sem a CKP nem reagált észrevehetően a Pilz-Pukli nyilatkozati duóra. Ezek szerint nekik nincs mondanivalójuk. Ezzel ugyan a teljes mozgalom felzárkózik ahhoz, hogy Pukli szerint ennyi volt, és a többi néma csend, de a jelek szerint erre futja. Aztán nem kevésbé érdekes, hogy a korábban a decibelt egymásnak adó szakértők is milyen mélységes hallgatásba merültek. Az pedig szubjektív benyomás, hogy Facebook-csoportok, internetes fórumok nagyhangú puklistái milyen kényszeredetten tartják magukat az időközben véget ért nyári szünidő rutinjához. De tudomásul veszem: a hallgatásuk beszédesebb mindennél.

Pedig a pedagógusok nagy része, de a társadalom, a szülők nagy része is ennél, a valós problémájukat kihasználó álmozgalmi széltolóknál többet érdemelne.

Andrew_s