Valószínűleg azért, hogy
felismerjük Rétvári Bencében a polimorfot, most a gyermekszegénység kapcsán
nyilatkozott meg. Talán persze azért is, mert a keresztényüldözések
elleni szemfényvesztést más kezébe tervezik helyenként. A gyermekek
diszkriminatív kezelésében pedig már rutinja van az Emmi parlamenti
államtitkárának.
A legújabb alaphipotézis a
következő: „Hat év alatt megfeleződött az
óvodákban, általános iskolákban és középiskolákban a hátrányos helyzetű
gyermekek száma” Ahogy azt az MTI-vel közölte Rétvári Bence, az Emmi
parlamenti államtitkára. Amely állítás egyik oka, ahogy arra a HVG
is rámutat, egy nagyon gagyi statisztikai trükk. Egyszerűen
ráolvasás-szinten szüntették meg a hátrányos helyzetű lét korábban érvényes
határait. Aminek köszönhetően aztán „ugyanaz
a szegény gyerek, aki korábban ebbe a kategóriába tartozott, most ugyanolyan
körülmények között él, de már nem tartozik ebbe a kategóriába”. Mely
megállapítással különben nem feltétlenül kell egyet értenünk. Mert valójában
nem teljesen kerek így ez az okfejtés. A kerekség hibáját az egyéb hatások
okozhatják.
Ha ugyanis egy gyermek „hivatalosan”
is hátrányos helyzetű, akkor számos területen egyfajta szubjektív
kedvezményezettség lép be. Ezt nevezhetjük sajnálatnak, de sok szempontból egy
szinte ösztönösen fellépő, a különben valóban sajnálatra méltó, deprivációs
helyzetben levő gyermekkel szemben kialakuló szolidaritás. Amely nem csak akkor
lép fel, ha a gyermeket szenvedni látja valaki, hanem akkor is, ha „csak”
tudja, hogy nélkülözik. Például azért, mert egy másik besorolásban tartja
nyilván a hivatalos statisztika. Természetesen tudom, hogy az említett, talán
még az egykori horda-létből magunkkal hozott szolidaritási reflex nem
mindenkiben működik. Ahogy, valószínűleg, a gyermekek éhezését rossz szokásnak
tekintő Harrach Péterben is aligha találnánk nyomát. De ettől még
feltételezhetjük, hogy a közösségekben viszonylag több az akár csak ösztönösen humanista
szereplő, és viszonylag kevesebb harrachiánus árnyékkereszt(l)ény van.
Amikor a kormányzat a
statisztikai manipulációban látja a problémák megoldását, akkor tehát nem csak
a statisztikákat manipulálja. Valójában magát a társadalmat manipulálja. Ami
még akkor is igaz, ha tudom: a kisebb közösségek legtöbbször nem a statisztikák
alapján működnek. Azonban a másik oldal ettől még igaz lehet. Az, hogy a
statisztikailag nem hátrányos gyermekkel szemben hivatalosan azokat a
követelményeket támasztják, amelyben nincs pardon, és nincs többé támogatás. Olyan
követelményeket támasztva a gyermek és családja felé, amelyet segítség nélkül
képtelen teljesíteni. Nem átcsusszantva, hanem átlökve a szegénységi küszöbön.
Egyenesen a „szemétnemgondoskodó” kategóriába a családokat. Mely fogalmat
különben, Rétvári Bence jelentős kommunikációs részvételével ugyancsak
manipulálja a jelenlegi hatalom.
Del Parson festményén Jézus gyermekeket áld meg. Forrás: www.lds.org |
Amikor tehát azt olvasnánk,
hogy „családi adókedvezmény keretösszege
277 milliárd forintra emelkedik”, akkor nem csak azt érdemes figyelembe
venni, hogy az adókedvezményhez annak alapul szolgáló jövedelem is kell. Az legalább
ilyen lényeges kérdés, hogy kit tekint a hatalom családnak. Ebből következőleg
pedig mely gyermeket tekinti „legálisnak”. Mert a KDNP jelen iránymutatása
alapján „még
maga Jézus is csak Jahve apaságát figyelembe véve kaphatna némi felmentést
Rétvári államtitkár úrtól a létre”. Arról nem is beszélve, hogy Fidesz
klerikális lobbistái már évekkel korábban belebonyolódtak az élettársi
kapcsolatok kérdésébe. Valamint annak fejtegetésébe,
hogy ezek voltaképpen nem is családok. Az alaptörvény szerint:
„A családi kapcsolat alapja a házasság,
illetve a szülő-gyermek viszony”. Ami az adókedvezmény
beszámíthatatlanságát jelenti a gyermeket közösen nevelők egy részének. Noha
mondhatnánk azt is, hogy amennyiben a kormány annyira hangoztatja az európai
kultúra védelmét, akkor az Európában bármikor honos házassági szertartások
bármelyikét köteles lenne elfogadni, mint egy kapcsolatot szentesítő rítust.
Ezzel azonban Rétvári Bencét, a jelek szerint faék egyszerűségű államtitkárt
igencsak zavarba lehetne hozni. Vagy elkezdene megint csikorogni valamit a
keresztények üldözéséről, meg hasonlókról.
Ami természetesen továbbra sem
változtatna azon: a kormány manipulált statisztikák alapján manipulálja a közvéleményt
a gyermekek rovására. Talán azért is, mert ellenkező esetben kiderülhetne: egy
most elsikkadó gyermek esetleg ugyanúgy felkavarná a jól megszokott, belakott
szellemi mocsarukat, ahogy annak idején felkavarta egy zsidó szokás szerint
megszentelt házasság, házasságtörésből született, majd tanítóvá vált gyermeke.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése