Akkor most hány "X"-et, és kinek a felmenőt?

Közeledik a nap, amikor a kormány urnához rendeli a népet. Idén még szép szóval, plakátokkal. Alig különböző szándékkal, mint a korábbi konzultációk esetében. A különbség legfeljebb annyi, hogy a jelenlegi helyzetben, a felkorbácsolt idegengyűlölet hullámai között érez Orbán annyi támogatottságot, hogy népszavazást mer tartani. Talán utoljára. Továbbra is azért, hogy a „népre” hivatkozva vonhatja vissza az aláírását a kvótázott menekült-kezelés okmánya alól.

Mert igazi „gerinces” vezetőként Brüsszelben aláírt. Ezzel valójában az a helyzet alakult ki, hogy miközben zajlik a plakátháború a népszavazással kapcsolatban, és a kormány minden erővel a „NEM” mellé kéri az „X”-et, a miniszterelnök valójában már szavazott. Egy országos „IGEN”-nel. Csak persze erről országos kuss van a kormányzat részéről. Holott az ellenzéknek február óta talán ezzel az egyetlen mondattal kellene kampányolni: „TUDTA? ORBÁN VIKTOR MÁR FEBRUÁRBAN IGENNEL SZAVAZOTT”. Ehelyett mennek a viták az éjjeliben arról, hogy el kell-e menni, és hány „X”-et kell berajzolni a szavazó-cetlire. Lassan már nem is igazi szerveződés, amelyik nem kampányol valamelyik verzió mellett, vagy valamelyik verzió-csomag ellen. Beleértve azokat az egyleteket is, amelyek különben mérhetetlen, és szinte vállalhatatlan hallgatásba burkolództak az elhíresült lovagkereszt kapcsán. De ezzel birkózzon meg a TASZ, a Helsinki Bizottság, a Tanítanék, és a többi szervezet vezetőségének lelkiismerete.

Maradjunk a népszavazásnál. A magam részéről rühellem a bojkott azon formáját, amelynek keretében az emberek szimplán nem csinálnak semmit. 2012-ben éppen úgy elleneztem az ötletet, mint később az országgyűlésnyi gombnyomorgató-klub összeállítása kapcsán. Az ok sem különösebben bonyolult. Egyszerűen az a véleményem, hogy a döntéstelenség is döntés. Annak eldöntése, hogy döntsenek helyettem. Teszetoszán helyezve a más kezébe a gyeplőt és korbácsot egyaránt. Az esélyét is elvesztve az irányításnak. De még a befolyásolás látszatának az esélyét is. S ezt akkor is igaznak gondolom, ha az ellenzéket leginkább messziről kritizálók szerint, és némely ellenzéki erő szerint is marha jó ötlet a „maradj otthon pipálni” mottójú talpvakarás. Márpedig a jelen kínálat még mindig ott tart, mint a nyár közepén. Amikor Fodor Gábor kiállt azzal, hogy az „IGEN” mindent megold. Amikor azt írtam konklúzió gyanánt, hogy: „Valószínűleg a népszavazás megtörténte ellen lenne érdemes tiltakozni. Úgy pár száz ezer emberrel megtámogatva az utcán”. Ami nyilván nem újdonság azoknak, akik a történelemkönyvben továbblapoztak Orbán Viktor nemzetmentő tetteinek taglalásán. Akinek nincs kedve olvasni, nézze meg a Gandhi című filmet. S képzelje el azt a függetlenségi harcot, ahol mindenki otthon marad, és nem csinál semmit.

Holott valójában, ha úgy vesszük, szinte semmit nem csináltak. Sokszor és sokan szinte csak „jelen voltak”. Egyfajta aktív bojkottként. Ami nálunk azt jelentené, hogy ténylegesen egy sztrájkszerű bojkott valósulna meg. Transzparensekkel beszélve le legalább az érvényes szavazásról. A szavazás napján. A szavazóhelység felé vezető úton. De, ahogy a nyáron is írtam, tudomásul veszem: ma ehhez nincs ellenzéki erő. Talán ellenzék sem. Mert nekünk nem csak csőcselékből nem telik több garnitúrára, hanem ellenzékből sem. Így aztán abból is ugyanaz áll rendelkezésre, amelyik 2014-ben összehozta Orbán harmadik uradalmi ciklusát. Legfeljebb időközben más pártban, más beosztásban köszönthetők ugyanazok az emberek.

S akkor most jöhetne a sorok végén a katarzis. De nem jön. Ígérem: nem mondok semmit. A bojkott kapcsán. Alapvetően hibának tartom. Alapvetően nem tudok jobbat. Alapvetően pontosan ugyanabból a frigóból tudok főzni, mint mindenki más. Alapvetően ugyanazok a lejárt szavatosságú politikai erők állnak a rendelkezésemre, mint bárki másnak. Alapvetően, legfeljebb megismételhetném a korábban megírtakat. A „NEM” egyértelműen hibás válasz, mert az országot kivezeti a jövő hatalmi centrumának perifériájából is. Beszorítva a hatalmi centrumok közé, és évtizedekre, ha nem évszázadokra konzerválná a politika mocsarat. Gazdasági előnyök nélkül. Az „IGEN” a fentebb említett aláírás miatt, valójában megerősítené Orbánt. Aki, az „IGEN”-ek győzelme után meglobogtatná az említett aláírást azzal, hogy „na ugye, hogy milyen jól pávatáncoltam”. Valójában marad a 2 „X” és a hegyi séta, mint megoldás. A 2 „X” még mindig emeli a részvételt. A hegyi séta meg biztosítja a távolmaradás interpretációjának szabadságát. Az azt hirdető pártok győzelemnek, a kormányzat a szokásos passzivitásnak állítaná be.

S mégis, minden ellenszenvem ellenére, de talán most mégis az a jobb megoldás. Még akkor is, ha a jelen hatalomtechnikai környezetben a kormányzat nagy ívben tehet bármilyen eredményre. Legfeljebb, pénzünket nem kímélve, majd gründolnak egy konzultációt a népszavazás felülbírálatára.

Andrew_s