2016. szeptember 29., csütörtök

OVi a nemzeti oviban

A népszavazás témája még jó darabig kifogyhatatlan forrása lesz a találgatásoknak a népszavazás előtt. A magyarázatoknak meg utána. A közvéleményt kutatók fújtak már érvényességi hideget, és érvénytelenségi meleget is. Valószínűleg fognak is. Valami minden esetre lehet az orbáni bizonytalanságban, mert maga a miniszterelnök is beszállt a kampányba. Holott ez nagyon nem az ő terepe.

Valamiért azonban a környezete meggyőzhette, hogy szép és okos lesz, ha elmondja a maga verzióját bojkottról. Nagyjából az óvodaudvari szociológia szintjén. Amit kár lenne lebecsülni. A zsigeri populizmus demagógiájáról pontosan tudható, hogy nagyjából ezen a szinten, vagy ezt alatt, az indulati gyíkagy szintjén képes megszólítani az embereket. A sorok közt megüzent naturális félelemkeltést, illetve megfélemlítést a hétköznapok meggyőződésévé racionalizálva. S lehet azt mondani, hogy Orbán Viktornak az MTI révén szerte kürtölt mondandója infantilis. Talán igaz is. De ettől még lehet hatékony. Az említett okokból. Miközben persze kellően fel van puffasztva olyan szólamokkal, amelyek paneljei már nagyon régóta ismertek a Fidesz retorikájában.

Abban a fordulatban, hogy „kivonulni nem lehet, ennek az országnak vagyunk a polgárai” nehéz nem észrevenni a „haza nem lehet ellenzékben” frázisának újrahasznosítását. Mely utóbbiból szinte egyenesen levezethető Orbánnak az a becsípődése, ami a francia királyi házból ismert „az állam én vagyok” fordulatára rímel. Azzal a felturbósított, korábban Rákosi pajtástól is ismert, de most kimaxolt kiegészítéssel, hogy mindenki automatikusan ellenséggé, akár hazaárulóvá bélyegezhető, aki nem ért egyet I. Feltsúthy Orbán Viktorral, Pannónia géniuszával, és (legutóbb) Európa keresztes vezérével. Ugyanakkor Orbán természetesen mellé tesz egy olyan fél mondatot, aminek ehhez semmi köze, de átsegíti az ingerküszöbön.

Amennyiben, ha „nem veszünk részt a döntésben, bejelentjük, hogy elfogadjuk a többiek részvételével született döntést”. Ami kétségtelenül igaz. De igaz volt akkor is, amikor a szavazásról távolmaradókat a Fidesz híveiként próbálták aposztrofálni. Azon az alapon, hogy aki nem szavazott senkire, az Gyurcsányra sem szavazott. Aki pedig nem szavazott Gyurcsányra, az valójában Orbánra akart szavazni. Miközben az említett szólam igazságtartalma azóta sem változott. Jó néhányan szívnak most azok közül, akik annak idején távol maradtak a szavazástól. A jelenlevők kezébe téve a döntést, hogy Magyarországot a diktatúra felé vezető vágányra lökdössék. A miniszterelnök azonban joggal bízik abban, hogy az ország lakosságának jelentős része ezt elfelejtette. Különösen joggal bízik akkor, amikor a valóban minden szögletbe eljutó plakátok mindenki portáljához elviszik a magyar nyelvű gyűlölethullám csatakos habját. Ahogy a királyinak is csúfolt média minden szögletbe elviszi Orbán szólamait. De az internet csak kicsiny szeglete az, ahol mellé tudják tenni: a Fidesz féligazságának másik fele a korábbi választások eredményének értelmezését jelentő hazugság.

Annak a kijelentésnek az igazát azonban kár lenne elvitatni, hogy „inkább érzelmi jelentősége van annak, hogy érvényes lesz-e a népszavazás”. A parlamenti, és a decibelhungarizmusban lelkesen segítő jobbikos szavazatokkal akár kétharmados, többség birtokában Orbánnak legfeljebb morális gátat jelenthetne a népszavazás akármilyen eredménye. Politikailag valóban semmi. Ahogy a kormányfő is kifejtette: „politikai értelemben a részvételnek nincs jelentősége”. Aki azonban azt hiszi, hogy egy érvénytelen népszavazástól farokbehúzva lemond, és bőszen elkezd elnézést kérni bárkitől, az rossz anyagra szokott rá az utóbbi időben. Orbán egyrészt a morálról csak annyit tud, hogy látott már olyan embert, aki ismerte azt a könyvet, amiben le volt a szó írva. Másrészt nem olyan személyiségű legény ő, aki bevállalja bárminek a következményét. Különösen a számára negatív következményét. Különösen nem akkor, ha semmi nem kényszeríti rá. Márpedig a jelen ellenzék kényszerítő potenciálja az alig valamivel egyenértékű. Az ugyanis alig valószínű, hogy az a társadalom, amelyet a pedagógusmozgalmak kapcsán éppen a napokban köptek szemközt, spontán tömegként fogja követelni Orbán lemondását.

Orbán tehát a sorok közt gyakorlatilag megfenyegetett mindenkit, aki nem megy el szavazni. Ugyanakkor világosan megüzente: teljesen mindegy, mi lesz a végeredmény. Ha kell az alaptörvény újramódosításával is odabetonozza magát a kerítéshez. Amelyeket 2010-ben, majd 2014-ben az ellenzéki politikusok is igyekeztek elég alacsonyra faragni Orbán és vazallusai előtt.


Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook