Blá'en tüntetéskéi

Nem annyira sűrű és tömött sorok
Forrás: Galló Rita / Magyar Narancs

A zavaros médiahírek dömpingjében talán nem is árt olykor megkésve reagálni egy-két jelenségre. Különösen akkor, ha az első gondolatok akörül csaponganak, aminek körberágása unos-untalan megtörténik. Ahogy a hétvégi tüntetések esetében is. Mert arra az esetre, ha valakinek nem tűnt volna fel, voltak.

Nem csak szerintem értelmetlenül, de voltak. S a Magyar Narancs cikkírója tulajdonképpen nagyon visszafogottan írt az eseményről. Habár kétségtelenül meg lehet az értelmezési tartományok oldaláról is közelíteni. Ahogy a szervezői felelősség irányából is. Ahogy korábban a civilnek beharangozott ellenzékmegosztó röpgyűléssel megtettem. Azon a ponton különben biztosan összeér a két halmaz, hogy csak nagyon felelőtlen szervezők hirdetnek meg alapjában véve értelmetlen tüntetést. S az értelmetlenségen itt most nem is azt értem, hogy a transzparenseken közzétett gondolatok lennének értelmetlenek. Hanem maga tüntetés. Amelyekkel kapcsolatban nincs okom nem fenntartani azt a korábbi véleményem, hogy bármilyen megmozdulás meghirdetése előtt nem ártana választ keresni a közvetlen célokra, a hosszú távon elérhető lehetőségekre, és egy pislantást pazarolni a bátorságtartalékra is. Mert a legértelmetlenebb tüntetés az, amelyik több hasznot hoz az ellendrukkereknek, mint a tüntetőknek, és amelyet a szervezők csak meghirdetni elég bátrak.

Végigvinni, a teljes íven végigkövetni már nem. Aztán persze jönnek a nagy Nevek, akik az egyik oldalon most a langyos víz feltalálójának szerepében tetszelegnek, de éles helyzetben korábban a színpadon beszélő kelléket biztosították. A jelenség nem új. Sajnos. Alig egy hete Majtényi László érezte megmondandónak, hogy a kormánynak orvosi receptre előírt ellenzéke van. Kissé elfeledve azt, hogy annak idején az Opera előtti gyűlés színpadán is ott volt. Beszédet is mondott. Népharagot is emlegetve. Aztán ott volt, és szava nem volt akkor, amikor ugyanezt gyűlést szép csendben feloszlatták. Nem a karhatalom, hanem a szervezők. Nehogy a népharag több legyen, mint szóvirág. Nehogy véletlenül megzavarják a hangoskodással az Operaházban önmagát ünneplő kormányzatot. Egyébként nem akarom megbántani vagy bántani az egykori ombudsmant. Neki erre futja.

A nagyobbik baj, hogy láthatólag ez vált ellenzéki normává. Annak idején, talán még emlékeznek rá, volt egy majdnem valaminek számító Milla nevű valami. Egy számító vezérrel, akiről manapság azt hinnénk, hogy ő az igazi ellenzék. Elfeledve azt, hogy Juhász Péter gondolta úgy a kormányellenes egységszövetséget az ellenségek megnevezésével megalapozni. Nem a túloldali ellenfeleket, hanem a potenciális szövetségesek közül kiemelt ellenségképeket firkálva a zászlóra. Tulajdonképpen évekre, a választásokig borítékolva az ellenzéki összefogás megvalósíthatatlanságát. Biztosítva azt a zavarost, amiben most halászgatva önmagát mutogattathatja az ellenzék centrumának. A retorikai szemfényvesztés rekordereként.

De természetesen még Juhász Péter, az egykori link-bajnok, is kevés lenne egymagában, ha nem lennének számosan azok, akik követik a jó példát. Jelenleg a kormány ellenzéke tényleg olyan képet fest önmagáról, amiről leginkább a „Brian életében” felvázolt kép juthat az eszünkbe. Minden lépcsőfokon ott gubbaszt egy, a másikkal véletlenül sem szót érteni akaró kis klikk. Arra számolva, hogy majd pont az a klikk, és annak vezetője lesz majd a Nagy Megmondó. A Nagy Tuti letéteményese. Persze, a korábbi pecsenyesütők is tartanak legalább egy vasat a tűzbe. Olykor aztán lezárnak ezt-azt, és közben biztosan úgy gondolják, hogy most aztán jól megmutatták. Orbánnak azt, hogy nem kell aggódnia. Lassan minden sarokra jut majd egy ellenzéki, civil, még civilebb és még ellenzékibb tüntetésszervező.

S gondolom, hogy most azok közül többen is, akik mindezt elolvasták esetleg, legyintenek. Azzal: hogy kibicnek semmi sem drága. Meg egy ellendrukkernek sem. A baj csak az, hogy jelenleg a kibicek a Jobbikban röhögnek az ellenzék önfelaprózásán, és az ellendrukkerek a Fidesz-székházban készülnek a jobbikos koalícióra. S azt talán nagy felelőtlenség lenne, bizonyítékok nélkül, állítani, hogy a jelen ellenzék egyes vezérkéjét Orbán környezetéből irányítják, egy másik gondolattal, legalább részben egyet lehet érteni. A civil-szerű szerveződések, és az ellenzéket feldaraboló, kifárasztó tüntetések szervezői remek PR-munkát végeznek a szélsőségek számára.

Andrew_s