Amikor Semjént senki se nézi MTI Fotó: Baranyi Ildikó |
Semjén Zsolt elkönyvelheti valószínűleg,
hogy sikert aratott. Azzal az interjúval, ami nem a mániákusan liberálisnak
gondolt olvasókkal bíró Mandineren
jelent meg. De nem is az a lényeg, hogy hol jelent meg. A siker záloga az, hogy
már több helyen megcincálták, és alighanem még fog pár visszhang-hullámot
kelteni. Tehát beszélnek róla és idézik.
Márpedig tudjuk, hogy olykor ez is elég a
siker érzetéhez. Beszélnek róla, tehát reklámozzák a személyt. Semjén Zsolt
pedig igazán megérdemli, hogy beszéljenek róla. Talán még az állatok is beszélgetnek
róla. Különösen azoknak a lovaknak érdekelne a véleménye, akiknek nyergében fotóztatja
magát. Talán még a KDNP frissen újraválasztott elnökének is érdemes lenne, ha
ismerné az állatok véleményét arról a klerikális lobbi-pártelnökről, akinek
egyik életvédelmi dobása volt annak idején a védett madarakra való vadászat
melletti kiállás. Szent Hubertus sértődötten vissza is fog vonulni és átadja
helyét Szent Semjén Zsoltnak. Majd bánatában rászívja magát egy üveg hubira, és
csendben elalszik. Álmában újraírják a Bibliát és eltörlik az állatok mennyországát.
Elvégre Semjén Zsolt többek között kinyilatkoztatta, hogy Ferenc pápa rosszul
tudja. A pápa szerint az állatok bejuthatnak a mennyországba, de a KDNP-elnök
szerint ilyen nincs. Ami nem csak azért lehet sarkalatos kérdés, mert egy
kereszténynek önstigmázott politikustól furcsa a pápa meghazudtolása.
Az legalább olyan érdekes hitelvi kérdés
lehet, hogy Semjén Zsolt szerint vajon miért ne juthatnának a mennybe az állatok.
Meg merem kockáztatni, hogy ha egy lélek alanyi jogon jogosult erre, akkor az
egy állaté. Egyrészt, mint azt Mózes könyveiből is tudjuk, az állatok is Isten
teremtményei. Na jó a kígyó talán nem, de azért hajlok arra, hogy igen. Elvégre
a Biblia szerint nagy semmiből Isten hívta létre az anyagi világot. Az álatokat
biztosan: „Teremté tehát Isten a
szárazföldi vadakat nemök szerint, a barmokat nemök szerint, és a földön
csúszó-mászó mindenféle állatokat nemök szerint. És látá Isten, hogy jó” (1
Moz 25). Arról nem szól az írás hogy ettek-e bármely tiltott fa gyümölcséből. Tehát
az eredendő bűnt valószínűleg kihagyták. Amellett a legnagyobb bűn alighanem
az, amit a tiltottság tudatában, szándékoltan követnek el. Mindenki másra,
saját gyilkosaival sem kivételezve, és az ő példájukon bemutatva, maga Jézus
kér bűnbocsánatot: „Jézus pedig monda:
Atyám! bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek” (Lk 23, 34).
Semjén Zsolt tehát vagy feltételezi, hogy az állatok vele egyenrangú tudattal
rendelkezve, tudatos bűnelkövetők, vagy szimplán nem ismeri annak a vallásnak
az alapművét, amelynek híveként tetszeleg. Habár hajlok az utóbbira, azért az
előbbi megmagyarázná, hogy miért nincs fogalma az állatok véleményéről róla, a
vadászról. Isten említett teremtményei nem állnak vele szóba. Amit meg tudok
érteni.
A vadászokat már nem annyira. Úgy általában
sem. Ami nyilván egy álszent hozzáállás, mert a nem vagyok vega. Azt állítani
azonban, hogy a vadászatnak semmi köze a munkához, és ezért vasárnap is űzhető,
elég furcsa hozzáállás. De egy percig sem vitatom, hogy Semjén Zsolt bármikor
hoz igazolást erről. Olyan formában, ami lerögzíti, hogy a vadászaton
résztvevők, erdésztől hajtóig mind a családjának tagjai, és önkéntes munkában,
egy fillér fizetség nélkül vesznek részt a buliban. Természetben sem
megfizetve. Minden esetre, ilyen felállásban, szép nagy családja lesz a
vadászoknak. Miközben meglehetősen álszent megközelítése a vasárnapi boltba-járási
tilalomnak az a rizsa, amit a hurka helyett a nép közé szór a pártelnök úr. A
családi boltokban dolgozók ugyebár dolgozhatnak kedvükre mert ettől lesz együtt
a család. Ha a belük lóg ki akkor is. Miközben minden más családnak teljesíti a
vásárnapok utódán azt, hogy élvezhetik a szabad vasárnap adta örömöket. Mert
milyen jó is az, hogy van egy ilyen klerikális kormányfrakció! Gondolkodik
helyettünk, családot szervez helyettünk, adott esetben programot is szervez
helyettünk. Mert mondá a vadászat új védőszentje: támogatandó hogy a népek „a szabadnapjukon be tudjanak ülni egy
étterembe”.
Egy percig sem vitatva, hogy a magának
vadászatot megengedni képes pártkáderek valóban beülhetnek egy étterembe. Javasolnám
ennek a szent embernek, hogy az évi korlátos idejű közmunka béréből éljen meg.
Gyanítom, hogy egy-két év után a feje beleszorulna az abrakos-zsákba, és
versenyt futna a zabért az egerekkel. Majd az egerekért a macskákkal. Bár még
az is lehet, hogy hasonló hatással bírna az is, ha egyszer a hordószónok alatti
szellemi latrinapucolásnál komolyabb munkára kényszerülne. S természetesen
abból, nem a pártelnöki lobbi-tevékenységből, a hatalmi magas lovon pöffeszkedésből
származó, a nyalakodóktól juttatott, illetve parlamenti jövedelemből kellene
megélnie. Nem csak vasárnap, hanem folytatólagosan.
Kis
nyúl főzte le a rókát,
ő
állotta ki a próbát,
az
erdőben akkor egyszer,
nyuszi
lett a polgármester.
Egyszer
volt, hol nem volt,
egyszerű
kis nyuszi volt,
hosszú
füle, kurta farka,
semmi
furcsa nem volt rajta.
(Zelk Zoltán: Mese a legokosabb nyúlról –
részlet)
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése