Ahogy arra talán már magam is hivatkoztam
többször, egy jó filmben állítólag kell egy kutya, és legalább egy gyerek. Az
élet filmjében ugyanakkor sokszor lehet visszás a gyermekek felhasználása olyan
helyzetekben, amelyekben a szerepük visszás, vagy nem túl őszinte. Annak idején
ilyen volt az ünnepélyes úttörőavatások sora. Manapság pedig mintha az
óvodásokra szállna rá a politika.
Ami azért, ahogy látjuk egyfajta sajátos
politikai pedofíliát sejtet. Talán abból kiindulva, hogy kedves gesztusnak,
egyfajta cukiságnak tűntethető fel, ha kisgyerekek éltetik a nagyembereket. Még
akkor is, ha az egészen nagy ember évenkénti dísz-cserkésszé avatása még hátra
van. A lokális nagyemberek helyi megörvendeztetése ettől még persze nyugodtan
folyhat. Tasó László, egykori polgármestert például egykori szolgálati
helyének, Nyíradonynak a gyermekei köszöntötték verssel. Az eseményt eredetileg
közhírré kürtölő HVG szerint
Budapesten. Tasó László Facebook-oldalán azonban azt olvashatjuk, hogy
Nyíradonyban. Ami látszólag elég nagy különbséget takar, és nem a HVG
hitelességének oldalára billentené a mérleget. Akkor, ha nem lenne egy apróság,
ami magyarázattal szolgálhat a jelenségre. Nevezetesen az, hogy a 2015. április
10-én kitett verselés-hírt két nappal később kicsit átszerkesztették. Így az
eredeti hírben fellépési helyszínként szereplő „Képviselői Irodaház” átalakult
a választókerület „Képviselői Irodájává”. Ami azért aligha ugyanaz a helyszín.
Ugyanakkor nem tudom melyik a jobb vagy a
rosszabb. A Facebook-oldalra kitett képek alapján a helybeliek nyilván
villámgyorsan azonosítani tudják a helyszínt. Akkor is, ha az ovisok szülei
hirtelen amnéziába zuhannának. A rejtvényfejtésnek ez a része tehát nem
különösebben látszik érdekesnek. Az meg szinte egyértelműen a személyi
kultuszra való nevelés előszobájának látszik, hogy láthatóan nem lehet elég
korán kezdeni a tekintély-ünneplésre való szocializálást. Azt a kérdést is
feltehetné persze magának mindenki, hogy az egykori polgármester helyében, ha
bejelentkeznek hozzá az óvodából, akkor nagy ívben kirúgta volna-e a gyerekeket,
vagy igyekezett volna jó képet vágni a dologhoz? Meg merem kockáztatni, hogy a
többség az utóbbit választotta volna. Magam is. Ott helyben ugyanis a
gyermekekkel szemben, akiknek ez mégis csak egy ESEMÉNY, nem lett volna
méltányos ignorálni az igyekezetet. Akár valós lelkesedés, akár csak az
óvónéninek való megfelelési vágy motiválta. A valós kérdés inkább az, hogy az
ovi-pedagógusok miért érezték okvetlen szükségét ennek a fellépésnek. Ha Tasó
László elvárásán alapult, akkor a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM)
államtitkára szerezzen be sürgősen egy ásd-el-magad felszerelést. Ha az
országosan kibontakozó személyi kultusz nyomása miatt érezték úgy a Szivárvány
Óvodában, hogy egy kis „olaj” sosem árthat, akkor viszont az a rendszer férges,
amit az államtitkár úr kiszolgál.
A helyszínre egy pillanatra visszatérve:
tulajdonképpen nem mindegy, hogy hol volt. Ha helyben, akkor a gyermekeknek
lehetett egy futó pénteki epizód. Ha Budapesten, akkor akár egy élménydús
kirándulás egy pontja. A gyermekek szempontjából különben még egy helybeli
fellépés is lehet pozitív élmény. Még akkor is, ha a képeken elég fancsali
gyermek-arcokat is lehet látni. Az utóbbira magyarázat lehet, hogy a fellépés
egy csomó felnőtt közt, fényképezve még akkor is lehet feszélyező, ha különben
utána tök jól eljátszanak majd hazafele. A készülődés élménye, a fellépés ténye
akár még pozitív hatású is lehet. A gyermekeknek. Akkor, ha az óvodában
különben nem dimenzionálják túl. Ahogy annak idején is számos tanár tanult meg
együtt élni a rendszer követelte nagy népi megmozdulásokkal.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése