Orbán patkányai damaszkusz felé indulnak

Lassan mondom: Pa-ra-fa

Orbán Viktorról továbbra sem lehet tudni, hogy hol vannak a leletei, és a beszédírói sem biztosan tartanak ki a végsőkig. A bukás jelei egy ideje azért rajzolódnak. A legbiztosabb előrejelzés mégis az, amikor a elkezdődik a vezér-lét végfázisa. Paranoid szakítás a korábbi haverokkal, és a parafaemberek elúszása a pocsolya kevésbé zavaros területeire.

Az előbbi szép, és agyontárgyalt példája volt a szakítás Simicska Lajossal. Annyira demonstratív módon megszervezve, hogy nehéz szabadulni a színpadi játék gondolatától. Attól, hogy jól megkoreografált pávatánclépést adott elő a kollegista önképzőkör. Ugyanakkor van abban is logika, hogy függetlenül a racionalitásoktól a vezér már odáig jutott, hogy senkit nem tűr meg maga mellett, aki csak kicsit is független lehet a szeszélyeitől. Márpedig Simicska az. Ha nem is a maga erejéből, lobbizta ki minden milliárdját, de régóta ismert jelenség, hogy legalább nagyjából ért a gazdasághoz, és Orbán Viktortól független gondolkodásra is képes. Ellentétben azokkal a helyi Döbrögikkel, akik mindenben a Fidesz jelenlegi elnökétől függnek. Addig nyernek közbeszerzéseket, amíg Orbán Viktor a kormányfő. S esetleg szabadlábon is addig vannak. Ideálisak az elvtelen, vagy elvtelenségig zsarolható talpnyalók szerepére. Pozícióba kerülésük olyannyira gerjeszti a kontraszelektív hatásokat, a vezér kegyéért való beteges remegést, ami lehetetlenné teszi a körülményekhez való alkalmazkodást. A vezér egyfajta nyálas trutymóba süllyedve, kijátszhatóvá és alapvetően egyre kiszolgáltatottabbá válik. Amitől még szorosabbra vonja a gyűrűt, és ami így önerősítő folyamatként juttatja el a semmibe. A folyamat végén Sztálin például a ravatalon végezte, mert szívrohama alatt sem merte senki zavarni.

De a paranoid bezárkózási spirál természetesen csak az egyik jele a vezér gyengülésének. Nem is annyira külső, mint a személyiség leépülésének hosszadalmas, változatos folyamatából fakadó szindróma. Nem is feltétlenül egyértelmű a külső szemlélőknek, és sokáig a hatalom látszatát, a romos épület erősnek látszó homlokzatát mutatja. Ugyanakkor jelzés lehet a hatalom azon köreinek, melyekben az innovatív patkányok, és saját hatalomra vágyó csinovnyikok „laknak”. Az utóbbiak megjelenése, pozíciófoglalása jó ideje tart, Nem véletlen, hogy sokszor, sokan találgatják Lázár János valós szerepét a kormányban, illetve egy esetleges Lázár-Vona tengely kiépülését a háttérben. Aminek egy, a jelenlegi hatalmi keretek között alakuló árnyékkormány valószínűsíthető kiépülése csak kedvez.

Az innovatív köpönyegforgatók szintén elég látványosan képesek coming outolni. Látszólag ugyanis a haladó kritikus köpönyegében kergetik a fellegeket a hatalom éppen aktuális, damaszkuszi útjain. Ahol a bukás közeledtével, a vezértől bevasalható előnyök csökkenésével egyre nagyobb lesz a tolongás. Egy idő után pont annyira lesz mindenki született ellenzéke a hatalomnak, ahogy a rendszerváltás után is úgy megszaporodtak az ellenállók, mint a konídiumtartók a penészes kenyéren. Aztán, szinte természetesen, az ellenállók is átrendeződtek. Biztos ismernek sokan olyan „kis-ellenállókat”, akik a környezetükben csereberélték össze-vissza a pártjelvényeket. A nagyok közt az egyik legemlékezetesebb nekem az egyik legemlékezetesebb Tölgyessy Péter volt. Az, aki lelkesen SZDSZ-es decibelművész volt egészen addig, amíg a pozícionális viszonyok ennek kedveztek. Annyira, hogy nem csak frakcióvezetője, hanem elnöke is volt egy ideig a Szabad Demokraták Szövetségének Ezt követően, némi üresjárattal, de folyamatosan parlamenti képviselőként, felfedezte magában a fiatalt és bezupált a Fideszhez. Ha nem is lépett be a pártba.

Párton kívüliként, de a Fidesz országos listájáról beúszva a képviselői fizuért nyilván egészen független politikusnak tekinthető. Annyiban biztosan, hogy az érdekeit és hiúságát kiszolgálni ígérők felé lavíroz. Párt- és valószínűleg eszme-függetlenként. Most minden esetre felfedezte valahol a sifonérban, két csontváz közt, azt, hogy immár a Fidesz tehet mindenről. Legfrissebb megállapítása szerint a Fidesz felelőssége az elmúlt huszonöt év. Attól a politikustól, aki az ellenzéki kerekasztal-tárgyalásoknál is aktívan jelen volt, majd fideszes képviselő volt, és arról is ismert, hogy a Parlamentbe csak a fizetésért járt be, mert különben hosszasan nem szólalt fel, igazán szép teljesítmény az említett megállapítás. A következő Tölgyessy-nyilatkozat talán arról fog szólni, hogy tulajdonképpen ő ott sem volt, és már negyven éve is Orbán-ellenes volt. Csak ehhez még gyengülnie kell a Fidesz elnökének egy kicsit.

Arról ugyan nem szólt Tölgyessy Péter, hogy melyik pártot, vagy mozgalmat kívánja támogatni. De akárki is lesz az, annak annyi. Lehet, hogy az lesz a következő politikai átok, hogy: támogasson Tölgyessy Péter. Esetleg a hozzá hasonló parafa-emberek másik nagyszerű képviselője. Miközben érdemes figyelni a Fidesz esetleges válságának nem csak a jeleit, de körülötte kavargó zavarost is. A jelek szerint kezdenek új gazdához úszni az orbáni bukást belülről megsejtők.

Andrew_s