Trafikfelelősség

Ez nem Kaposvár. De dohánybolt
Fotó: EISimay

A nemzeti dohányvoltok elég régóta szerepelnek a hírekben, mint az egyes rablások, lopások célpontjai. Már közel két éve is írtam arról, hogy a kialakult közhangulat, de leginkább a besötétített kuckók szinte kínálják a helyzetet. Legutóbb egy brutális gyilkossághoz asszisztált a trafiktörvény. De a gyilkosság talán kinyitotta pár hatökör szemét.

Arra, hogy a trafiktörvény egy szeméthalomból kilátszó jéghegy csúcsa. Bár valakiknek biztos jó üzlet volt. Erről valószínűleg az a fiatal nő, akitől egy vérbarom meg megfosztotta a nemzeti trafikban dolgozó nő családját, aligha tehet. Nem ismertem, de ha a napi bevétellel őt váró főnöke talált rá, akkor alighanem alkalmazott volt. A napi költőpénzért dolgozott. S a tervei között aligha szerepelt az, hogy egy brutális gyilkosság áldozataként fogja végezni. Tulajdonképpen a felnőtt élete kezdetén. Ezért, mielőtt bármilyen politika-közeli gondolatokra ragadtatnám magam, ismeretlenül is részvétem az áldozat családjának. Ilyen, de semmilyen halált sem hiszem, hogy megérdemelt volna. Mindenek előtt: gyúljon hát egy virtuális mécses a legyilkolt fiatal nő emlékének.

Ami a politikát illeti, az egész trafiktörvény alapvetően a piac átrendezéséről, a kézivezérlés megteremtési szándékáról és a haverok lepénzeléséről látszott annak idején szólni, és a látszatot nem túl hatékonyan sikerült lemosni a nemzetinek mondott, de alapvetően lobbiboltokról. Amikor tehát Lázár János a trafikok körüli mutyitörvény módosítását emlegeti a gyilkossággal indokolva, akkor valahogy a görögök ajándékai jutnak az ember eszébe. Alig valószínű, hogy a nagyüzemi fácángyilkos úgy járulna hozzá egy általa is gardírozott törvény változtatásához amivel árukapcsoltan ne kérné meg kamatostól az árát. Nem olyan empatikus úri fiú az egykori polgármester.

Ha már polgármester! Kaposvár polgármestere is megvilágosult a gyilkosság nyomán. Hirtelen rájött, hogy a gyilkosság felkorbácsolta kedélyek egyik haszonélvezője lehet, ha levelezni kezd. Írt tehát a nemzetgazdasági miniszternek a trafikok kapcsán. A javaslatával különben egyet lehet érteni: „Azt javaslom, hogy a nemzetgazdasági minisztérium a nemzeti dohányboltok esetében vizsgálja felül a jelenleg érvényben lévő szabályozást, s vegye ki azt a rendelkezést a törvényből, amely szerint a nemzeti dohányboltokban lévő dohánytermékek nem lehetnek láthatóak az üzleten kívülről”. Mag az egykori ötlet, hogy elsötétítés kell, egy merő ostobaság volt. S maradt. Azt csak remélni lehet, hogy Orbán Viktor, vagy vazallusai, holdudvarában nincs senki, aki a trafikok kirakatelzárásában, vagy ennek ellenőrzésében érdekelt. Mert különben nincs az a gyilkosság, ami miatt kivennék ezt a passzust a törvények rendszeréből.

Mely törvényeket különben a fideszes többség szavazta meg. Az a párt, amelyik legutóbb egy önkiszolgálati rendszerben szabta saját magára a választási törvényeket. Az a párt, amelynek kormányában az egyik főbürokrata maga Lázár János is. Az a párt, amelynek egyik támogatottja a polgármesterek kaméleonja. Szita Károly ugyanis, akárhogy is csűrjük, vagy tekerjük, mégis csak a Fidesz támogatásával polgármester. De nem igazán hallatta a hangját, amikor azt a bizonyos trafiktörvényt megszavazták. Azok a párthoz hű emberkék, akik félintelligens gombnyomorgatóként veszik fel a fizetésüket.

Azok a képviselők, akik alighanem ki kérnék maguknak, hogy morális bűnrészesek minden, az elsötétített dohányboltokban elkövetett bűntényben. Amelyek sorához most egy brutális gyilkosság is csatlakozott. Az áldozat nyugodjék békében, a tettest ítélje el a bíróság. A torvény megszavazói pedig talán elgondolkodhatnának a törvénykezés felelősségéről. Már akkor, ha maradt még néhány szürke és nem narancsgőzben fetrengő tekervény a fejükben.

Andrew_s