Kriza Ákos polgármester városában
felújították a Szent Anna templomot. A templom római katolikus imahelyszín.
Teljesen triviálisnak tehát nem tűnik, ha ott egy református lelkész tart
beszédet. Igaz, ez figura jelenleg miniszter. Akit úgy tűnik illőnek tartanak
meghívni egy-egy templomi átadásra. Alighanem egyfajta statikai tesztként.
Balog Zoltán ugyanis olyanokat képes
előadni egy-egy templom-beszédben, amitől csak a legstabilabbra készült
födémszerkezetekben nem keletkeznek öles repedések. Az pedig, hogy nem nyílik
meg alatta a föld vagy Isten hiányának, vagy az Isten végtelen, az együgyűek
felé pedig kifejezett keggyel forduló, türelmének a bizonyítéka. Bár ez a
templomi átadás a polgármester esetében is komoly tesztet jelentett ebben a
tekintetben. Ugyanis Kriza Ákos miskolci polgármester nemrég arról híresült el,
hogy szerinte a szegényeknek történő ételosztás szükségtelen, és mellőzendő
esemény. Jézusnak erről ugyan kicsit más volt a véleménye a Biblia szerint, de
egy Fidesz-KDNP színében ügyködő politikustól igazán túlzó elvárás lenne a
Biblia ismerete. A puszta emberséget meg igazán kár keresni ott, ahol nincs.
Még akkor is, ha a polgármester később akként magyarázkodott,
hogy ő nem tiltotta be a ételosztást, „csupán” nem támogatta a kezdeményezőket.
Érdekes lenne tudni, hogy kiket támogatott volna kezdeményezőként, és kik
vállaltak áldozatot az ételosztás kapcsán.
Már csak azért is, mert a nagyonokos
miniszter a templomban az áldozatvállalás szükségességére és nagyszerűségére
hívta fel a figyelmet. Olyasmiket hirdetve, miszerint „áldozat
nélkül nincs siker”, Ami az Emmi vezetője szerint alighanem olyasmit
takarhat, hogy a más áldozata, netán feláldozása nélkül neki nem teremne sem
siker, sem babér. Nem mintha megtagadnám tőle a személyes áldozathozatal jogát.
Csupán Balog Zoltánt eddig kevesen látták csupasz lábbal, esetleg saruban, szőrcsuhában,
alamizsnából élve bejárni a munkahelyére. Esetleg egy templom kapujában
esdekelve a betérők könyörületéért. Miközben felette feladóvevények és
átutalások másolata látható. Arról, hogy utolsó fillérjeit, valamint miniszteri
fizetését is a zsákfalvakban, közrabszolga-béren tengődőknek és az ő tehetséges
gyermekeik taníttatásának fedezeteként utalta át. S arról sem ártana igazolás,
hogy a felajánlás növelése érdekében pluszmunkát vállal. Télen hóhányást,
nyáron, mondjuk, gátőrzést.
A szegény sorban született tehetségek
felkarolása különben azért lehetne testhez álló feladat Balog Zoltánnak, mert
az oktatásügy hozzá tartozik. Ahogy hozzá tartozott akkor is, amikor azt volt
orcája fennen hangoztatni, hogy a szegény családok tehetséges gyerekeit a
szülők nem engedik továbbtanulni, és nem a tanulmányok költségeinek kicsengethetetlensége
a probléma. Azok a költségek, melyekről a diáktüntetések is megpróbáltak,
legalább részben szólni. S amely tüntetések egyik részt vevőjét egy, az
oktatásról szólókonferencia egyik demagógusa (mert pedagógusnak az ilyet nem
nevezném), pár keresetlen szóval küldte el gyakorlatilag az anyjába. Mely
stílus és történés ellen sem az akkor még regnáló Hoffmann Rózsa, sem az akkor
is regnáló balog Zoltánnak nem volt egy szava sem. Ahogy a reformárus lelkész
úrnak egy szava sem volt abban a kérdésben sem, hogy Harrach Péter szerint az
éhezés nem szegénységi kérdés, hanem az éhezők egyfajta hobbyja. Ahogy nem
reagált arra sem az emberügyi főember, hogy annak idején egy államtitkár
próbált, mások gatyájában kotorászva, a szülők papírügyi státusza alapján
diszkriminálni egyes gyermekeket. Igaz, Rétvári Bence sem református, hanem
kádéenpés. Egy olyan szervezet tagja, akiknek nyilván más kereszténység és más
Biblia dukál.
Balog Zoltán tehát alapvetően minden olyan
esetben a hallgatásával tüntetett, amikor a kormányzati rendszer áldozatairól esett
volna szó. Túl sokat nem szólt az érdekükben. Ellenben készséggel gondolta
újabb töréspontok mentén újraosztani az embereket. A gazdasági pozíciójuk
alapján. Mert az áldozat az ő szemében szinte biztosan akkor magasztos, amikor
más hozza. S a perselypáter a haszonélvezője. Akár csak politikailag is. Balog
Zoltán volt az, aki a Fidesz első tagkönyveinek, egyikét, az ötös számút,
birtokló, rasszista kiszólásairól is ismert figurától sem mentes, békemenetes
társaságot kitüntette. Ahogy egyházának tagja avatta a Horthy-fétist is. Ami
ellen szintén nem volt túl hangos Balog Zoltán hangja. Sem miniszterként, sem
lelkészként.
Úgyhogy az említett szőrcsuhás, alamizsnás
megjelenését Balog Zoltánnak tulajdonképpen ki lehetne egészíteni azzal, hogy
járja be gyalog Magyarország szegénynegyedeit. Majd a zarándoklatot terjessze
ki az „idegenrendészeti eljárások” színhelyére, és a náci haláltáborokra is.
Üsse kavics, ha saruban és gyalog megy oda, akár el is bóbiskolhat. Amikor
pedig visszatért a zarándokútról, akkor ugathat áldozatvállalásról. Akkor talán
talál olyan morális tükröt is, ami nem hasad ezer darabra, ha belenéz.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése