2015. április 18., szombat

Kishitlerek nagy veszélye

Még nem lehet tudni, hogy a 2013-as, a mostanihoz hasonló alkalomból szervezett Vértesbeli kirándulás ellen mit lépnek a hatóságok. 2013-ban felléptek a Hitlerre emlékező túracsoport ellen. Idén, a szélsőjobb egy másik szervezete nevében támogatták meg a náci diktátor emlékét.

Tekintettel arra, hogy két éve, a jelek szerint még Vona Gábor is baráti fényképezgetésen vett részt az említett szervezet elnökével, támadhatnak kétségeink. Azért persze lehet reménykedni, hogy a bevezetőben szereplő mondatot nem úgy kell majd átfogalmazni egyszer, hogy „2013-ban még felléptek a Hitlerre emlékező túracsoport ellen”. Noha a rendőrségnek úgy tűnik nem jelentették be az emléktúrát. Mármint a szervezők. Mert Vajnai Attila (Európai Baloldal – Munkáspárt 2006, elnök), az általa közzétett közlemény  szerint pótolta ezt a hiányosságot. Így a hatóságoknak tulajdonképpen akár tényszerű alapja is lenne, hogy fellépjen az Adolf Hitlert éltető banda ellen. Az említett bejelentés alapján ugyanis nehéz lenne arra hivatkozni, hogy nem tudtak róla. Habár emlékezhetünk még arra, hogy a Hősök terén belügyi biztosítás védelmében esküdözhettek a gárdisták. Így a hatósági tudomás sem biztos záloga a megfélemlítő, egyes embercsoportok elleni programot hirdető szervezetek elleni fellépésnek.

Az persze lehetne egy felteendő teoretikus kérdés, hogy mi történne akkor, amennyiben hasonló emléktúrát szerveznének Sztálin emlékére. Lenin- és Sztálin-idézetekkel tarkítva a hegyek közti kirándulást. Gyanítható, hogy a kormányzat összes egykori MSZMP-, és KISZ-tagja egy emberként kezdene komcsizni, a Jobbik prominensei pedig még őket is túlkiabálva kezdenének bele a maguk magánszámába. Sneider Tamásnak, a Jobbik alelnökének a véleménye különösen érdekes lenne abban az esetben. S persze nem kevésbé lenne érdekes a hatóságok fellépése egy neosztálinista emléktúrára, illetve egy munkásőr-egyenruhás egyesület megjelenésére  Budapest valamely közterén.

Ugyanakkor, azt hiszem, egyikre sem lennék kíváncsi. Nem azért, mert a struccokkal vagyok. Elvégre bárki megteheti most is, hogy mindaddig süketen és vakon forgatja a fejét, míg nem az ő ajtaján dörömbölnek. Még akkor is, ha a történelemből tudjuk: akkor már késő. Annak idején az I. zsidótörvényektől évek teltek el, míg tömegeket hurcoltak el a halálba, illetve lőttek a Dunába. Az út azonban mindig az első méterek megtételével kezdődik. Igaz, a mai magyar társadalom még azzal sem háríthat, hogy ezek az első méterek mostanság kerültek lekövezésre. Már évekkel korábban nyilvánvaló volt, hogy a létező kérdésekre meg nem adott politikai válaszok azoknak fognak kedvezni, akik először veszik fel az adott kesztyűket. Ami, természetesen, azzal a veszéllyel is járt, hogy az első tematizálási hullámok meghatározták a kommunikációs utakat. Márpedig a jelenlegi ellenzék nem jobboldali része a mai napig a széplelkek álszent szemellenzője mögül kandikál ki nem egy kritikus esetre.

Ennek következtében a politikai játéktér nagy területeit adták át a szélsőségeseknek. Számos kérdésben így a kommunikációt alapvetően egy a felpiszkált farkasfalkának dobták oda. Lehet persze azon vitatkozni, hogy a gazemberségnek mekkora foka kell ahhoz, hogy négyen verjenek meg valakit, akit hajléktalannak néztek. De a történethez az is hozzá tartozik, hogy a környezetből nem egy tömeg ment oda a biztonsági őrnek látszó, humanoid véglények nyakoncsapása érdekében. Ez pedig azt sejteti, hogy a szélsőséges indulatok, amelyeknek csak egyik felszínre bukkant otrombasága az adott eset, egyfajta hallgatólagos támogatással bírnak. Akkor is, ha az egyetértés, és akkor is, ha félelem táplálja ezt a támogatást. A félelem eloszlatásában persze jelentős szerepet kaphatnának a hatóságok. Alkalmasint a hatóságoktól elvárható a konkrétan megjelenő militáns és rasszista indulatok elleni fellépés. De érdemes talán azt is tudni, hogy ezek leginkább tünetek. A hallgatólagos vagy tevőleges külső támogatás nélkül a neohitlerista, neohorthysta mozgalmak valahol a periférián piszmognának csupán.

Az említett félelmek eloszlatásában jó lenne, ha mindenki biztosra mehetne, hogy minden esetben, fajra, nemre és vallásra való tekintet nélkül védelmet kap. S persze az a fajta ellenzéki fellépés sem ártana, amelyről tudható, hogy minden esetre, fajra, nemre és vallásra való tekintet nélküli választ képes adni a társadalmat valóban feszítő kérdésekre. Minél inkább rájátszik a kormányzat és a szélsőjobboldal a társadalom megosztására, egyes rétegek egymás elleni kijátszására, annál inkább.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook