Mit üzen „haza” az idegengyűlöleti konzultáció

A nemzet idegengyűlöleti konzultációja kapcsán a jelenségen kívül maguk a kérdések is árulkodóak. Érdemes talán azokra is pár gondolatot fecsérelni. Még akkor is, ha természetesen tudom: racionalitást, netán empátiát, humánumot keresni ott, ahol az már régóta hiánycikk, botorságnak tűnhet.

Természetesen az irracionalitás irányából is megközelíthető a kérdés, ahogy azt a minap felvetett hipotetikus kérdés is sugallja. Nevezetesen, hogy mi lenne a miniszterelnök véleménye egy fél éves, TEK-mentes kiküldetést követően. Nem egy well-ness központba vagy védett szanatóriumba, hanem egy válságövezeti területre. Alighanem, miután a lánykáit napi rendszerességgel megerőszakolják, és vele ezt végignézetik, mondjuk puskacsővel a szájában, és ehhez kap napi egy szelet penészes kenyeret, kicsit átértékelné a menekülők helyzetét. I. Feltsuthy Orbán Viktor ugyanis baromira elfeledkezik egy nagyon egyszerű dologról. Nem ő döntött arról, hogy hol ejtette le a gólya. Az, hogy ő az egykori KISZ, illetve MSZMP akkori funkcionáriusainak kegyelméből tanulhatott, és ezen a talajon gombaként felnőve ma miniszterelnökként szórhatja spóraként a széljobbos igét, az a személyes penésztörténete, és alapvetően a véletlenek összejátszásának az eredménye. Ugyanezzel az erővel születhetett volna oda is, ahol hét éves kora óta szőnyeget szőne, és megkorbácsolják, ha hibázik. S akkor, a saját nyilatkozata alapján, akár erővel is ott kéne tartani, és talán embernek sem számítana. I. Feltsuthy-nak ugyanis nem számítana a szőnyegszövésben vakuló gyerek-Viktor. De ez egy hipotézis, tehát kanyarodjunk vissza a most meghirdetett, és roppant demagóg konzultációhoz.

A bevezetésben olvasgathatunk megélhetési bevándorlókról és hasonlókról, amelynek kapcsán persze hiányzik az a passzus, hogy ki mit gondol arról a Shengen-bizniszről, amelynek keretében a kormány üzletel a bevándorlási kötvényekkel. Aztán jön a szinte már szokásos rizsa a terrorizmusról. Ami félig igaz, mert a terrortámadások valóban félelemkeltők. Azonban aligha a lélekvesztőkön, a halál elől menekülők követik el. Ellenben egy milliókkal játszani képes szervezet ügynöke bármikor meg fogja tudni venni a letelepedési kötvényt. A fizetőképes terrorista tehát adott esetben talán nem is olyan nagyon terrorista. Ami nem jelenti azt, hogy a pénzért letelepedők mind terroristák lennének. Elnézést is kérek azoktól, akiket ez a félreértés utolérne. Pusztán Orbán Viktor végtelenül egyszerű szellemiségét, gyakorlatilag egybites gondolkodásmódját szerettem volna illusztrálni. Amit különben az is mutat, hogy a média most örömködik azon, hogy konspiratív módon, de kimenekítették Tóásó Elődéket Bolíviából. Ahol egyébként terrorizmussal vádolták, az ott ki tudja miért jelenlevő társaságot. Akik nem egy lélekvesztőn, az éhhalál elől menekülve kerültek oda.

A konzultációs kérdések különben önmagukban is szót érdemelnek. Lagalább némelyik. Mint például az, amelyik gyakorlatilag az unióból való kilépés előkészítését hivatott talán képviselni. Ez a kérdés 7. a sorban: „Támogatná-e Ön a magyar kormányt, hogy Brüsszel megengedő politikájával szemben szigorúbb bevándorlási szabályozást vezessen be?” S érdemes a feltételes módra is figyelni. Szó nincs arról, hogy a többség akarja, vagy nem akarja. Pusztán a külső kontrolos hülyegyerekek módján felnéz, és hárít: „ez fogom tenni, ugye jól csinálom”. Nem döntés, hanem takaródzás. Ahogy ugyanezen logika mentén halad az, amelyik a határátlépők őrizetbe vételét firtatja: „Támogatná-e Ön a magyar kormányt, hogy szigorúbb szabályokat vezessen be, ami alapján őrizetbe vehetők a magyar határt törvénytelenül átlépő bevándorlók?”. S hagyjuk figyelmen kívül az egyes-szám, illetve többes-szám egyeztetési problémáját. Elvégre a nemzeti tanterv talán mentesít a magyar helyesírási szabályok ismerete alól. A lényeg nem ez. Az sokkal inkább, hogy az embercsempészeket eddig is büntető szabályok mellé olyanokat terveznek, amelyek alapján az áldozat is meghurcolható. Nem feledve a minap írtakat sem: rámutatással is eldönthető, hogy ki az illegálisan létező. Annak idején százezrek haltak meg ilyen eszmék áldozataiként. Azokat az eszméket fasizmusnak, nácizmusnak hívták.

Ahogy különben szintén rámutatás kérdése, hogy kit tekintünk megélhetési bevándorlónak. A puszta gatyában érkező éhes ember például biztosan a megélhetésért küzd. Amitől még látszólag rendben is lenne, hogy tegyen valamit a saját ellátásáért. Így aligha látszik elsőre a 10. kérdés csapdája: „Egyetért-e Ön azzal, hogy a megélhetési bevándorlók, amíg Magyarországon tartózkodnak, saját maguk biztosítsák az ellátási költségeiket?” Nagyjából ugyanazon logika mentén, hogy „dolgozzanak a rabok a börtönben”. Ami nem alapvetően ördögtől való. A bevándorlással kapcsolatban a csapda ott van, hogy vagy táborokat felállítva ott végeztetnek kényszermunkát az őrizetbe vett, tehát alapvetően rabosított ideérkezőkkel, vagy a munkaerőpiacot nyomja meg egy ilyen rendelkezés. Az utóbbi nyilvánvalóan növeli az idegen-gyűlöletet, tehát Orbán Viktor alapvetően az egybites kocsma-szociológusok érzelmeire játszik rá.

Az egész kérdőív, a maga burkolt formájában, tehát lehetőséget teremtene arra, hogy bárkit megélhetési menekültnek lehessen nyilvánítani, ha nem tejel eleget a kormányzatnak. Bárkit illegálisan létezővé lehet kinevezni, a Veritas-igazgató módszertanát követve. Bármikor. Ugyanakkor létre lehet hozni munkatáborokat, amelyek formálisan, s először alighanem tényleg, az illegális bevándorlók elhelyezésére szolgálnak majd.

Andrew_s