A Húsvét régóta ünnep. A keresztény
kultúrkörben Jézusra, és kereszthalálára emlékeznek ekkor. A 2015. évben az
időszámítás kedvezményezettjévé vált a Húsvét kapcsán a magában felismert neohorthyzmusában
ön-vállveregető kormányzat is. Lévén, hogy a húsvéti ünnepkör idén az április
4.-ét is lefedi. Nem véletlen tehát, hogy különös hangsúlyt igyekeztek helyezni
a kormánypárti közleményben az érintett időszak depolitizálására.
A Fidesz ünnepi
üdvözlete elég álságosan kéri a pártokat a politika akciók felfüggesztésére.
Mely akciók nyilván azok a ténykedések, nyilatkozatok, amelyeket az orbanista
párt hangadói annak nyilvánítanak. Mondhatnánk persze, hogy a korrekt
viselkedéshez az is hozzá tartozna, hogy a kormányzat oldaláról napokkal
korábban tűzszünetet hirdetnek. Egyszerűbbé téve a megszólítottnak azt, hogy ne
érezze szükségét a reagálásoknak. De a hatalom környékén korrektséget keresni
lehet épp olyan meddő, mint logikát keresni ott, ahol nincs. Ugyanakkor a
depolitizálási szándék oka lehet az említett dátumösszeesés is. A Fidesz
egykori MSZMP- és KISZ-tagjainak könnyebbé teszi a szembenézést azzal az
önmagukkal, amikor április 4.-én süvöltő énekkel és vastapssal ünnepelték,
átszellemült arccal azokat, akiket pár évvel később csak megvetéssel képesek
emlegetni. Most Horthy-fétisek, és -bálványok előtt leborulva és tisztelegve. Holott
Jézus sosem tagadta meg azokat a tanításokat, amelyek tiltották a
bálványimádatot. Az élő személy bálványként való imádatát pedig kifejezetten
ellenezte. Önmagáét is. Ahogy elítélte a vérengzést is. Így aligha pártolta
onnan fentről azokat, akik a nevével visszaélve öltek. A történelemben tízezrek.
Százezreket, milliókat.
Április 4. márpedig alkalmasint egy
rasszista alapon, a kereszt egy kifacsart formáját zászlóra tűző, és a Vatikánnal is megegyező, gyilkos rezsim
által gerjesztett háborúnak is véget vetett hazánkban. A DK közleményével
egyet lehet tehát érteni, hogy erre, a háború hazai végére nem csak érmes, de
kötelezettség megemlékezni. Nem elfeledkezve természetesen sem a háború, sem az
azt követő évek vétlen áldozatairól sem. Akik korántsem azok, akik most a
rendszer áldozatainak díszében tetszelegve ünnepeltetik magukat. Sokkal inkább
azokra az áldozatokra kell emlékezni, akik talán Istenben sem hittek, de sokkal
inkább emberként haltak, mint a mindenkori hatalom fényében sütkérező, de
bárkit kiszolgáló tapsoncok. Azok a hamis tanítók, és hamis próféták, akik
ellen Jézus is kikelt. Világossá téve, hogy az embernek szóló szeretet
megérinti azt, aki érdemes rá, de ez nem megvehető, és nem a ruházatra kitűzött
jelvényként viselendő.
Ugyanakkor a Húsvét depolitizálása azért is
méltatlan lehet Jézushoz, mert ha valaki, akkor a betlehemi tanító egyike volt
a saját korának egyik legnagyobb hatású politikai szereplőinek. Megvalósítva talán
az első dokumentált, és igazán kommunisztikus közösséget. Népmozgalomként hirdetve
a judaista tanításokat, és a tanítások olyan értelmezését, mely akkor komoly
politikai nyilatkozat volt. A korrupt, a hatalmat kiszolgáló papság
elítélésével, a vallás napi aprópénzre váltásával szemben állva. Jézus ugyanis
ismerten nem vallást akar alapítani. Azzá elsősorban Pál az ideológus, illetve
András az igehirdető tette. Jézus elsősorban megtisztítani akarta a korabeli,
zsidó vallási tanításokat az emberek lelkét sakkban tartó, és a hitet csak
jelképként használó sallangoktól. Harcot hirdetve az emberek lelkéért. De nem a
hatalomért, hanem az emberekért. Ma egy hasonló tanítót, mestert alighanem
simán lekomcsiznának azok, akik ma a hazai hatalomban pöffeszkednek, és
maguknak tapsolnak, tapsoltatnak. Jézus ma alighanem a kormányzat által utált
baloldali lenne. Aki ugyanakkor korbáccsal zavarná ki az emberek lelkét naponta
mérgező rasszista, antiszemita, Istent megcsúfoló hitvány talapnyalóikat is a
közterekről.
Érthető tehát, ha a Fidesz fél. Nem
elsősorban az ellenzéktől. A vezetőik, képviselőik a saját lelkiismeretüktől is
félhetnek okkal. Egyre nagyobb tapsot rendelve, hogy elnyomja a belső hangokat.
Amelyek olykor megszólalhatnak, mint a régi cézároknak: „nem vagy Isten”. S
olykor embernek is silány. Mert egy igazi Ember nem rasszista, nem antiszemita,
és nem nyilatkozik olyasmiket, hogy az éhezés egy rossz szokás csupán. Ahogy
Jézus az emberiségért áldozta életét. Nem a zsidókért, a keresztényekért, a
fehérekét, vagy feketékért. Minden emberért, aki Emberré tud, és képes válni.
Jézus a rabbi, a tanító, a mester, a politikus, a mártír minden tiszteletet
megérdemel. Istenben hívőktől, és a kereszténységet nem követőktől egyaránt. De
a jelképét csak álságosan, az emberségnek adott fricskaként magukon viselők
aligha érdemelnek, pusztán a jelvény okán, tiszteletet.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése