Ideademagogia familiaris, familiae, famili izé.

Gyertyafényben kék az ég,
és a család nem krumplileves.

A HVG által publikált riport-felvétel ismét ráirányította a figyelmet arra az eseményre, mely tulajdonképpen egy nappal korábban zajlott le. Arra a felvonulásra, mely az Alkotmánybíróság épülete elé szerveződött, és egyértelműen az ellen a döntés ellen irányult, mely kiiktatta a KDNP dogmatikus családértelmezését a törvénykezésből. A KDNP-t képviselők, például Varga László, életközösségek elleni szelektív kirohanásai, illetve az élettársi kapcsolatokból származó gyermekek diszkriminációja ugyanis egyértelműen egy szemellenzős, szemléletből szolgáltat szemelvényeket. Amin aligha volt alkalmas oldani az a párt-prüdéria, aminek szellemében Hoffmann Rózsa már a szexuális felvilágosítást is feleslegesnek tartotta.

S mielőtt bárki elkezdene keresztényüldözést kiáltani, leszögezném, hogy a kereszténység, illetve ideológiai elődeinek háromezer éves története szerintem is számos olyan értéket halmozott fel az emberiség tudásában, amit kár lenne elutasítani. Azonban érdemes lenne figyelembe venni, hogy egy olyan párt, ami önmagában nem méretődött meg, és így valós támogatottsága sem tudható, aligha formálhat jogot magának arra, hogy mindenkire kötelezővé tegye a saját fogalmi rendszerét. Megjegyezve, hogy demokráciában még akkor sem lenne erre jogalapja, ha övé lenne a teljes kétharmad. Ha azonban az említett tüntetés képei alapján kellene megbecsülni a támogatottságot, akkor ettől azért igen messze van. De számháborúk helyett inkább az említett, és a Családháló portálon közzétett, képeket érdemes nézni. Megjegyezve, hogy ezen a portálon lehetett olvasni annak idején a nemzeti nyoszolyavető szerepében feltűnő MCST-vezetők interjúját.

A képekre visszatérve érdemes például az „az ég kék, a család az család” feliratú táblácska mellett elidőzni. A nyilvánvalóan bugyuta szöveg ugyanis ékesen árulkodik az egész fellépés demagóg voltáról. Ezzel az erővel ugyanis azt is odaírhatták volna, hogy a szék meg szék. Esetleg azt, hogy a „krumplileves legyen krumplileves”. Mert az AB nem a család család voltát vonta kétségbe, hanem a KDNP definícióját a családról. Az ugyanis nyilvánvalóan azt tolmácsolja, amit II. János Pál pápa, Familiaris Consortio című, apostoli buzdítása sugall. Amit különben, az alcím szerint is „a Katolikus Egyház püspökeihez, papjaihoz és híveihez” címeztek „a keresztény család feladatairól”. Amikor tehát a KDNP ezt mindenkire kötelezővé akarja tenni, akkor megsérti például a vallásszabadsághoz fűződő jogokat. Ugyanis a keresztény személet szerint „csak” élettársi kapcsolat lehet az, ami nem a katolikus pap által szentesített házasság. Miközben a család minden funkcióját ellátja, és a gyermek fejlődését alighanem jobban szolgálja, mint mondjuk a pokollal, a szeretet elvesztésével fenyegető szemlélet. Azt fel sem tételezném, hogy bármelyik KDNP-politikus Szent Benedek regulája alapján, vesszőzéssel nevelné gyermekét, és remélem beléjük se azzal verték bele a tudást. Bár az így működő család talán teljesen rendben levő lehet némelyik rendpárti politikus szerint, ha előtte pap szentesítette a frigyet. A szenteskedés kapcsán meg érdekes lenne a felvonulók, vagy akár a KDNP politikusainak reakciója, a keresztényüldözésről szóló üvöltés decibelben mérhető tornádója, a szemléletük megfordításakor. Ha csak azt a házasságot fogná el valaki, amit mondjuk a druida hagyományok szerint kötöttek. Élettársi, másodrendű kapcsolattá silányítva a szerintük jó házasságukat, és megtagadva tőlük a családdá minősítést.

Ez persze nem jelenti azt, hogy a pap által szentesített házasság ne lenne védendő, vagy támogatandó. Akkor, ha családként, és nem ideológiai börtönként működik az abban részt vevők számára. Az hogy az említett videón olyan vélemények is artikulálódnak, ami szintén világosan mutatja a demagógia mételyének hatását, már talán meg sem kell lepődni. Az a talán költőinek szánt kérdés, hogy „Akkor egy férfi és egy állat kapcsolata is házasság?” tényleg elhangzik. Holott a KDNP családfogalmát ellenzők aligha fogalmaztak meg ilyen kitételt. De végül is a tudatlanság is emberi jog. Nem csak erről, hanem a liberalizmusról is joga van semmit sem tudni annak, aki szidja. Végül is nem vizsgán, hanem tüntetésen vesz részt. Az a hölgy is, aki először kinyilvánítja a rendpártiság vezérszólamait, majd közli, hogy pedagógus. A felvételalapján talán nyugdíjas, de ha nem, akkor a pedagógusképzés aligha lehet büszke rá, mivel a pedagógiának a nevelésről, empátiáról és nem parancsnoklásról, a „rendnek kell lennie a fejekben” elvéről kellene, hogy szóljon. Az meg külön fejezetet érdemelne a kultúrtörténetben, hogy ha nem akarja valaki másnak megszabni, hogy mit tekint családnak, akkor miért vesz részt egy tüntetésen, ahol éppen a szűkítés kiiktatása ellen tüntetnek.

Közjogilag pedig az lehet szóra érdemes, hogy a Rétvári Bence államtitkár miért vesz részt egy tüntetésen, ami az AB döntése ellen tiltakozik. Lehet persze, hogy személyes identitászavarral küzd, de ezt nem kellene állandóan a nyilvánosság elé tárnia. Esetleg jó lenne, ha eldöntené, hogy tulajdonképpen kit képvisel. Magánemberként ugyanis nyilvánvalóan úgy rendezi az életét, ahogy akarja. Közszereplőként, kormányzati tisztségviselőként, államtitkárként azonban az ország tejes lakosságát kellene képviselnie. Így már a keresztényüldözéssel kapcsolatos konferencián való megjelenése sem volt egészen érthető. Egy, az ország alkotmányos, illetve, ízlés szerint, alaptörvényi, rendjében jogfelügyeleti csúcsszerv elleni tiltakozásban szintén visszás a kormányzat képviselete. Akkor is, ha az üzenet világos: a kormányzatot nem érdekli az AB döntése. Legfeljebb a KDNP következő előterjesztése majd az alaptörvényt is módosítja. Miszerint az a házasság, amire ők rábólintanak, az a család, amit ők az időutazásos prűdségükkel annak tartanak, és az a gyerek, akit ők annak elfogadnak. Korábban feltételeztem, hogy Rétvári államtitkár úr egyszer talán megérti, hogy államtitkárként a minisztériumát, és vele mindenkit képvisel. Jelenlétével az említett tüntetésen csak az demonstrálta, hogy ez a megvilágosodás számára még nem érkezett el.

Így azt már fel sem tételezem, hogy esetleg sikerül a világértelmezésben is szintet lépnie. Megértve talán, hogy bár minden keresztény család elláthatja a család minden funkcióját, nem minden, a család funkcióját ellátó közösség keresztény. Ameddig viszont ezt a szintet nem lépi meg, addig kérdéses az alkalmassága az államtitkári posztra. Pontosabban egyre kevésbé tűnik kérdésesnek, hogy kirekesztő felfogásával és szerepzavarával alkalmatlan erre a posztra.

Andrew_s