Egy hét elég a tüntetésekre.

Orbán Viktornak, úgy tűnik, a saját bőrén kell megtapasztalnia azt a klasszikus mondást, hogy egy fegyver visszafele is elsülhet. Annak idején az elhíresült öszödi beszéd volt az, ami kiszivárgás útján került a kezébe. Most, az adatszivárgások megbontotta kövek, az ő fejére esnek. Mert a feldobott kő már csak ilyen. Nem érdemes aláállni. A legfrissebb ilyen eset a Fidesz-KDNP frakciószövetség zárt üléséről kúszott elő. Egész a Népszabadságig, ahol is publicitást nyert Orbán Viktor azon álláspontja, hogy nincs semmi gond, hamarosan vége a tüntetéseknek.

Egész pontosan azt adta hírül az említett orgánum, hogy Orbán Viktor személyes értékelése szerint a „tiltakozási hullám karácsonyra lecseng”. Ami azért mindenképpen túl van azon a három napos határidőn, amit korábban Balog Zoltánnak szabott meg a felsőoktatás megváltását előirányzó tervezet előállítására. Bár a legutóbbi tüntetéseket figyelve, és a diákok reakcióit hallgatva a három napos terminusról inkább egy újabb mondás jut az ember eszébe. Az, amely a csodák és azok érvényességi tartamát emlegeti. Miközben persze tudjuk, hogy a három egyike a meseszámoknak is. Tündérországban pedig miért ne ilyen számtartományokba gondolkodna a vezér. Ahogy meseszám a hét is. S valóban. Karácsonyig nagyjából ennyi ideje van a kormányzatnak, ha érdemi megoldásokban gondolkodik.

Az ugyanis, hogy tetszőlegesen megválasztott ponthatárok mentén a képzőhelyek pillanatnyi anyagi lehetőségeinek alárendelten gondolják az állítólag korlátozás nélküli beiskolázást, az nem igazán tűnik jónak. A diákság szerint legalább is egy „nem” rájuk a válasz. Egy hét pedig nem biztos, hogy elegendő ahhoz, hogy a tüntetéseken kifárasszák a lózungok horgaira akasztott tömegeket. Főleg, hogy elég sokan nem akadnak megakadni a zavarosban halászó oktatáspolitikán. Inkább fennakadni látszanak egyre többen. Különösen azon, hogy a tandíjnak nem hívott tandíj mellé ezek szerint a keretszám-korlátozásnak nem hívott felvételi létszámvágás is felsorakozik a szómágusok elefántcsont-tornyának ajtófélfájára felvésett jelszavak közé. Tehát az az egy hét igencsak szűkös lehet, ha Orbán Viktor az idei Karácsonyra gondolt, és nem valami csavaraos észjárásra utaló kerülő megoldást akar választani.

Egy saját, különbejáratú, féreglyukon rövidítve le az utat a tüntetések lecsendesítéséhez, illetve megszüntetéséhez. A hatalom ugyanis sok mindenre jó. Nem csak arra, hogy könnyebb manipulatív lépéseket tenni a tüntetések optikájának esetleg kormánybarátibb beállítására. Lehet akár közvetlen járatokat is fúrni a kezdeti és végállapot közé, hiszen a hatalomnak utászai is vannak. Olyanok is, akik iratok kásahegyein fúrják keresztül magukat. Kiskapukat és a tüntetésekben kulcsszerepet játszók lejáratására alkalmas adatokat keresgetve. Az utóbbi esetben szinte rutinfeladatként, ha az önkormányzati választásokra, például Molnár Gyula esetére gondolunk. Így Orbán Viktor kijelentése óhatatlanul jelentős értékkel bír a sorok közti fenyegetést mérő skálán. Annak árnyékában mindenképpen, hogy a diákság megvezethetőségi koefficiensét láthatóan alábecsülte. Ha ez utóbbi továbbra is így marad, és nem sikerül szétbomlasztani a jelenleg még kitartó egységes fellépést, és a fránya diákság a provokációkra sem reagál, akkor még mindig kijátszhat néhány egyéb kártyát a miniszterelnök. Akár az erre a hétre ígért és koncepciójában az érintettekkel nem, csak a hű hívekkel egyeztetett törvény-elfogadástól.

Az említett kártyák egyike lehet az, hogy a diákokat, pusztán a saját érdekükben, és a családjukban töltendő Karácsony érdekében eltiltják a további gyülekezéstől. Esetleg hirtelen kiállítási láz, és műsorparádé-szervezési hullám fog kitörni mindenütt, ahova összejövetelt terveznek. Az év vége amúgy is a rendezvények ideje, és senki nem vetheti a szemére egy önkormányzatnak sem, hogy most ébrednek rá ennek rendkívüli fontosságára. Akár utólag is megállapítva, hogy már előző januárban lefoglaltak területeket erre. De legalább is nagyon erősen koncentrálta rá. Ha ez mégsem jönne be, akkor persze Orbán Viktor még mindig leereszkedhet a nép közé, Ennek előkészítésére minden olyan helyet meglátogathat, ahol ilyen tüntetés készül. Amivel együtt járna a terület gyakorlatilag sterilre takarítása és minden olyan hőzöngőnek kikiáltott elem kirekesztése, aki esetleg nem a hetekkel korábban leírt spontán kérdéseit kiáltja közbe. Sőt! Puszta segítőkészségből még levezető médianagyságot is biztosíthatna a kormányzat. Biztos javaslatként például javasolható lenne Obersovszky Péter. Néhány ilyen akciót követően a diákság vagy apátiába zuhan, vagy ellehetetlenülnek a tiltakozások. Arra az esetre, ha mégis folytatódnának, akkor ott a preparált indok a szétkergetésre.

Végső soron bármelyik féregjáraton keresztül haladva, de valóban el lehet érni talán egy hét alatt is a tüntetések lefojtását. Ilyen, a diákságot végső soron semmibe vevő, és statisztának tekintő, cinkelt lapokkal játszó megoldások esetén biztosat állítva lehet nyugalomra inteni a kormánypártok képviselőit. Ellenkező esetben könnyen előfordulhat, hogy Orbán Viktornak az említett kijelentése, miszerint a „tiltakozási hullám karácsonyra lecseng” egy császári kijelentésre fog rímelni. Arra, ami azzal küldte hadba az országot, hogy: „Mire lehullanak a falevelek, katonáim itthon lesznek!” Bár II. Vilmos ezt 1914 nyarán mondta, amivel mégsem egy hetet adott terminusnak. De Orbán Viktor mégsem II. Vilmos, de még csak nem is nekünk falevél-érdekeltséget szerző Ferenc József, és nem is kell olyan ügyekkel foglalkoznia. A diákságot majd elintézi pikk és pakk. Alig egy hét alatt. Ajándékként a fa alatt.

Andrew_s