A hatalmi célpont hatalma.

A kormányzat szereplőit, és általában a politikusok személy szerinti megszólalásait követően Fidesz, mint párt is megnyilatkozott a tandíjak ügyében. Az, hogy Selmeczi Gabriella jutatta el a nyilatkozatot az MTI-nek, és így a nagyvilágnak, a beosztásából következik. Az, hogy a Fidesz gyakorlatilag pártként is a Tihanyi visszhang példáját követve ismétli meg Orbán Viktor szólamait, az meg nem meglepő. Azon is lehetne polemizálni, hogy mit várhatunk majd, ha Fidesz az ingyenes felsőoktatás megvédését hirdeti meg esetleg. A kakukktojás egy fél mondat a közleményben: „Az MSZP-t pedig felszólítjuk, hogy ne hergeljék a tanulni akaró, jó szándékú, jövőjükért aggódó diákokat”. Mindezt úgy különben, hogy maguk a diákok kérték fel a pártok képviselőit a távolmaradásra, és maguk gondoskodtak a felvonulásokon a provokálók eltávolításáról.

Az említett kiemeléssel kapcsolatban azt kár lenne kétségbe vonni, hogy számos mozgalomhoz, párthoz hasonlóan az MSZP is szolidaritásáról biztosította a diákokat. S Mesterházy Attila az évértékelőjében is megemlítette a diákmozgalmakat, mint a hatalom inkompetenciájára adott reakciót. Az azonban mégis furcsa lehet, amikor a hatalom képviselői nem a problémára, hanem a vélt kampányellenfélre kezd összpontosítani. Ráadásul a Fidesz nyilatkozatában még csúsztat is, hiszen pont a tanulni akaró diákok tiltakoznak a tanulási lehetőségek korlátozása ellen. Amikor tehát egy közleményt a rivális elleni támadással végszavaznak, akkor annak komoly jelzésértéke lehet. Még akkor is, ha nem akarnám túlértékelni Selmeczi Gabriella megnyilatkozását. Egyrészt jelzi azt, hogy a kormányzatnak nincs valós válasza a problémákra, és kitartanak az inkább a diákság megosztását célzó, a diákok által blöffnek minősített javaslataik mellett. Ennek a látszatnak az sem használ, hogy Orbán Viktor nem szólal meg a Parlamentben. S annak ellenére, hogy a látszatok alapján inkább látszanak a diáktüntetések alárendeltnek a képzetvilágában, a miniszterelnöknek gyors felgyógyulást kívánok a hivatalos indoklásban szereplő, hirtelen támadt, fogászati műtétjéből.

A valós válaszok hiányán kívül azonban arra is utalhat a Fidesz reakciója, hogy a nagyobbik kormánypárt elleni unszimpátiát akarják meglovagolni. Ezt a sokakban meglevő ellenzését a baloldali pártnak kár lenne tagadni. Ahogy pillanatnyilag nem cáfolták azt az értesülést sem, hogy Ron Werber lesz a legnagyobb ellenzéki párt egyik tanácsadója. A két jelenség között Seszták Ágnesnek az MNO-n megjelent írása teremti meg a kapcsolatot. Végső soron szemére vetve az MSZP-nek, hogy pergőtüzet tartanak fenn a kormány ellen, és vérprofi botránypolitikát folytatnak. Elfeledkezve arról, hogy még az állítás igazsága esetén sem feltétlenül csak az ellenzék tehet arról, ha botrányok vannak. Komoly szemléleti problémát jelentene annak feltételezése, hogy bármelyik ellenzéki párt erőforrást nem kímélve lobbiztatta be a gazdaságpolitikába a Fidesz képviselőivel a kultúra forrás-megszorításait. Csak azért, hogy utána tüntetéseket szervezhessenek. Sokkal inkább lehet arról szó, hogy nagyon komoly bajok vannak a jelenlegi oktatáspolitikával, ami jogos ellenérzéseket kelt. Azonban hatalmi pozícióból megpróbálják „rátolni”, valós válaszok híján, az ellenzéki pártra a felelősséget. Hasonlóan ahhoz, amikor Kövér László nem a plagizálást kritizálta Schmitt Pál esetén, hanem az erről tudósítókat.

Az a szándék is világos, hogy a köz egy részében meglevő MSZP-elutasítottságot, is rá akarják vetíteni a diákok megmozdulásaira. Ennek a haszna nyilvánvaló lenne, hiszen innentől egy zajos kisebbségnek, az ellenzék által megvezetett diákoknak lehet tulajdonítani az felzúdulást. Mintegy felmentve a kormányfőt, és csapnivalónak látszó csapatát. Hasonló mechanizmust léptetve ezzel életbe, mint amikor a Gyurcsány Ferencet és Bajnai Gordont szerepeltették közös plakátokon. Természetesen csakis civil pénzekből a harci-békemenetelés jegyében. Tulajdonképpen egyfajta sorok közti kampányt is folytatva, ami ugyanakkor szinte barométerként jelzi azt, hogy a hatalom képviselői kikben látják hatalmuk veszélyeztetőit. Bajnai mozgalmának előretörésekor világosan látszott, hogy szinte pánikreakcióként jelentek meg a plakátok. Most tehát úgy tűnik, a Fidesz hatalomzsonglőrjei az MSZP-t tekintik a legpotensebb ellenfélnek.

No meg persze a diákokat, akiknek a vezetőit szinte már komplex lejárató-kampánnyal vették célba. Beleértve az egyetemi tanulmányokra vonatkozó listázást is, mely még komoly öngólnak is bizonyulhat. Egyrészt jelezve, hogy a hatalom célpontjának lenni komoly saját hatalmi potenciált sejtet. Másrészt azért, mert amikor személyes diákélet adatainak listája kapcsán Péterfalvi Attila a közhatalmat ellátók korlátozottabb védelmére hivatkozik, akkor a diákvezetőket közhatalmi tényezővé avatja. Ahogy ugyanis a Varánusz-blog is írja, a 2003. évi III. törvény 1§ (13) szerint a közszereplő „az a személy, aki közhatalmat gyakorol, gyakorolt vagy közhatalom gyakorlásával járó tisztségre jelölték, illetve aki a politikai közvéleményt feladatszerűen alakítja vagy alakította”. Ha tehát Giró-Szász András részéről jogos a listázás, akkor a hatalom elismeri, hogy a diákság vezetői a köz hatalmát képviselik, és valós hatalmuk lehet a kormányzat elmozdítására.

S akkor a pártokkal összemosó félelmi reflex is érthetővé válhat. Péterfalvi Attila jog szerinti tévedésének lehetőségétől függetlenül, erőteljesen látszatva azt, hogy a hatalom célpontjának komolyközéleti hatalma lehet.

Andrew_s