A diákok és a rendőrök.

Begyűjtés megafonhasználatért.
Forrás: Mediatar.ma.hu

A Télirózsás Forradalomnak nevezett megmozdulás 2012. december 19.-én megszerveződött, lezajlott, és egy újabb mérföldkövet döntött fel. Az ifjúság először összejött a Magyar Tudományos Akadémiánál, majd virágesőt hullajtott a Dunába. S ez rendben is van, hiszen kormányzati szereplők vízbe dobálása mégsem lenne demokráciára hangolt megoldása a problémáknak. Ahogy az utcai erőszak alkalmazása mindaddig nem az, amíg van lehetőség a problémák tárgyalásos megoldására. A diákság pedig mindeddig tartotta magát ehhez, ahogy a HÖOK részéről kinyilvánított tárgyalási szándék is mutatja. Ehhez azonban kétségtelenül két fél kell.

Ahogy több fél kell az utcai megmozdulásokhoz is. Nem elég az, hogy kimennek egy eseményre, és magát az eseményt megszervezik. Kell az a társadalmi közösség, amelyik támogatóan, vagy kritikusan, de körbeveszi a gyűléseket, vagy a diákság esetében az azt követő utcai felvonulásokat. Melyek, lassan hagyománnyá válva, eddig is lezajlottak. Mérsékelt szervezéssel, jelentős spontaneitással, de kifejezetten elutasítva az erőszakot, és bármelyik párt politikáját. Annyira, hogy az utóbbira, a pártok politikai távolmaradására többször, kifejezetten felkérték a közszereplőket. Az óhatatlanul felbukkanó provokációkat pedig napokon keresztül igen hatékonyan kezelték a gyűléseken, menetekben részt vevők. Hatékonyan demonstrálva azt, hogy követeléseket nem csak utcakövek hajigálásával, közterek tönkretételével, közintézmények felgyújtásával lehet artikulálni. Igaz, ehhez megfogalmazott, és reális követelmények kellenek a focimeccsről visszamaradt kereplőkkel megtámogatott üvöltözések helyett. A kormányzat reakciója minden esetre azt mutatja, hogy ez a csendes tömeg is alkalmas a miniszterelnök kapkodó pánikba, és néhány csinovnyik túlteljesítési szindrómába ejtésére. Ilyennek bizonyult a diákok előzetes megfélemlítése, és nem lennék meglepve, ha ilyesmi állna a Télirózsás Forradalom mérföldkő-döntése mögött is.

Mert ellentétben azzal, amit a jelenlegi kormányzat szereplői éveken keresztül szajkóztak, nem tartom valószínűnek, hogy Orbán Viktor személyesen utasította volna a rendőröket a diákság megrendszabályozására. Legfeljebb olyan körülményeket sugallhatott a „Karácsonyig befejezzük” mottójú kijelentésével, ami egyes rendőröket, rendőri vezetőket lendíthetett a teljesítési kényszer, a vélt teljesítési elvárás túlteljesítése irányába. Amikor pedig elindult az inga, akkor az már tette a dolgát. Amihez hozzájárulhatott az MTA elől elindult diákság spontán tüntetésén kialakult egyfajta tanácstalanság is, de a korábbi napok tapasztalatai, illetve a folyó tüntetés alapvetően békés volta aligha indokolt volna markáns rendőri fellépést. A napokig passzív felügyeletet gyakorló rendőrség azonban úgy döntött, hogy kiemeli az előre be nem jelentett, spontán kialakult tüntetésen megafonjaikkal megjelent szereplőket. Az teljesen nyilvánvaló, hogy bemenni a tömegbe, kiemelni két embert, majd elkísérni nem egy olyan cselekvési sor, ami egy-egy rendőr hirtelen felvillant ötlete. Az is teljesen nyilvánvaló, hogy aki erre utasítást adott, komoly hibát követett el.

Nem csak politikai hibát, hanem technikai hibát is, mivel éppen a hangosan beszélni képesek lehettek volna azok, akikkel egyeztetve át lehetett volna lendíteni a tömeget a hídon dugót keltő holtponton. Ehhez az, amivel lekísérték őket a hídról bőven elég lett volna. Egy igazoltatás, és ezt követően egy felelős parancsnokkal való megbeszélés. Majd visszaengedve őket a tömegbe. Gyakorolva a kialakult helyzet informális vezetőjének szerepét. Mindenki jól járhatott volna. Annál biztosan jobban, mint ami kialakult annak hatására, hogy az igazoltatási indokkal elvezetett fiatalokat rendőrautóba csomagoltan elszállították. Óhatatlanul eszébe juttatva az embernek azt az Asimov idézetet, hogy „az erőszak a gyengék végső menedéke”. Különösen azért, mert a diákság erős maradt. Előre is ellenpontozva azt, a jelen helyzetben kissé furcsa, netán gusztus dolgaként megmérhető Jobbik-os megnyilvánulást, ami retorikájában is keményen akar odacsapni. Bárkinek. Elvégre a szélsőséges botránypolitikának mindegy, hogy hova. Ellentétben azzal, ami a diákság részéről megmutatta, hogy passzívan is lehet szolidáris, amennyiben megpróbálták körbeüléssel megakadályozni a rendőrautó elindulását. Ami, egy újabb diák elvezetését követően azért csak megvalósult, és a diákokat előállították. S mert sokan azt hitték, hogy a területileg illetékes kerületi kapitányságra vitték őket, odavonultak szolidaritásuk jeleként.

A Lánchíd kétségtelenül felszabadult ezzel, tehát valaki biztos megveregette a saját vállát. Azt sem állítom, hogy a rendőrségnek ilyen esetben tájékoztatni kellene a szolidáris tüntetőket a társuk fellelési helyéről. Csak értelmetlennek érzem ennek elmaradását, és ezzel a politika óhatatlan bevonódását az eseményekbe. Mert ami információt nem adtak meg önként a diákoknak, azt megadták Vadai Ágnes képviselőnőnek. Mert amikor a rendőrség nem mert kiszólni egy épületből, egy képviselő még bemehetett kérdezősködni. Így derült csak ki, hogy valamiért Újpestre vitték a fiatalokat. A látszat szerint megszegve különben a saját szolgálati szabályzatát, mely azt írja: „42. § (1) A rendőr a szándékos bűncselekmény elkövetésén tetten ért személyt a tettenérés helye szerint illetékes, szükség esetén a legközelebbi rendőri szervhez állítja elő.”. Érdemes ugyanakkor kiemelni, hogy a diákság ennek hatására sem indult meg kukákat borogatva Újpestre, hanem a körülményekhez képest fegyelmezett maradt. Ám az a bizonyos mérföld-kő mégis felbillent. Akármilyen jogszerűségi indokot is fognak majd megállapítani, nem a tüntető diákság támadta meg a rendőröket, hanem egyes rendőrségi csinovnyikok döntöttek úgy, hogy „most már történjen valami”. S mit érdeklik az olyan apróságok, hogy, mérlegelve a közkeletű hiedelmet a minősítésekről, legfeljebb szabálysértés, és nem bűncselekmény történt.

Az előállított diákokkal kapcsolatban, ha már a történet elején talán meg is szegték a játékszabályokat, a dolgok ezt követően nyilvánvalóan mentek úgy, ahogy a rendőrségi szabálykönyvek előírják. Alighanem kínosan vigyázva arra, hogy minden formaságot betartsanak, és vigyázva a fiatalokra, mint a hímes tojásra. Legalább is, ha az intézkedőknek csak egy csepp politikai érzéke van. Csütörtökre virradóan a rendőrség mindhárom fiatalt elengedte. Azzal, hogy egyikük figyelmeztetéssel megúszta, míg kettejüket feljelentik a náluk talált kések miatt. Ezen kések milyenségéről nincs információ, de a fogdák alighanem csurig telnének, ha az utcáról mindenkit begyűjtenének, akiknél zsebkés van. A rendőrök tehát, némi vígjátéki fordulat árán, de szinte biztosra mehettek, ha valami indokot kellett keresniük. Márpedig valamit mégis csak kellhetett, mert az a bizonyos hatalmi kő az ő lábukra esett a jelen helyzetben. S csak reménykedni lehet abban, hogy nem töri át azt a kérget, amit a hatalmi, és lózungpolitikával igencsak vékonyítgatnak kormányzati oldalról. Például, kihasználva a diákok figyelemelvonó hatását, az MTVA-nál tüntetők vekzálásával. Az azonban biztos, hogy mivel a konkrét, diákokkal szembeni rendőri intézkedés sem váltott ki eszkalálódó eseményeket, annak a számítása nem jött be, aki erre alapozhatott volna erőteljesebb fellépést. Elvégre a kormányfő karácsonyi határideje csak közeleg és közeleg. Az idegek harcában a csinovnyikok állnak jelenleg vesztésre.

Andrew_s